Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-03-03 / 9. szám

66. EVANGÉLIKUSOK LÁPJA im

tarnak, lélektaniak, történelmiek és gazdaságiak, s ennélfogva mély jelentőséggel és fontossággal bírnak. Ezek a különbségek a sikeres családi élet folytatását mindig magas teljesítménnyé fogják tenni, amely a férfitól és a nőtől a legjobbat követeli.

A legtöbb antropológus elismeri, hogy az egyuejüség az emberi házasságnak alapformája. A többnejüség eltűnt a nyugati civilizáció területéről .... Az légynél többi mejüség nyilván nincs összhangban egy magasan fejlett kultúrával, amelyben a nők felszabadultak, mert elviselhetetlen volna rájuk, ha úgy bánnának velük, mint alacscnyabbrendü lényekkel, akik a vágyak kielégítését szolgálják, vagy anyaállatoknak tekintetnének. A szabad nő, aki az egyenlőség és az önbecsülés nívóján áll, csak egy férfiúnak az élettársa lehet. S kétségtelen, hogy amint a! civilizáció az egész világon mind egységesebbé lesz, a többnejüségnek minden formája végleg eltűnik.

Számtalan fiatal a házasságban nem csupán az egynejüség kapcsát látja, hanem az áldozatos hűségnek és a sírig tartó életközösségnek megihlető vízióját egy férfi és egy nő között. A legtöbb fiatal így szeret egyszer vagy másszor, s valamennyi igy kiván szeretni. A házasságban olyan viszonyba léptek, amely; rájuk nézve mélyen és tudatosan szexuális tapasztalatokban gyökerezett s amelyre mint természeti, de egyúttal mint szellemi kapcsolatra gondoltak; ilyen kapcsolat, ez, amely «nemcsak élethosszig tart, hanem az életnek egész területét felöleli.» Ezek a tapasztalatok rendes körülmények között a szülői örömökben és felelősségekben tetőződL tek. Eszményileg sem a házasság előtt, sem az után nem létezhetett házasságion kívüli szexuális viszony, s a házasságitól a férj, a feleség és a társadalom azt várták, hogy ez holtig tartson. Magától értetődőnek tekintették, hogy nehézségek és bajok fognak felmerülni; de ezt a vállalkozás egyik részének tekintették s szembenéztek vele és legyőzték vagy elviselték.

Ugyanez a házasságnak keresztyén fogalma is, amint azt a mi Urunk rendkívül mély és hatalmas szavakban tanította. Azt mondja a Hegyi Beszédben, hogy a férfiú ne gondoljon szivében paráznaságra. Fegyelmezze magát, mint ahogyan kitépné botránkoztató szemét. A férfi és a női a házasságban egy testté lesznek — vagyis az egyesülés szerves; s az Isten az, aki egyesíti őket, am,i azt jelenti, hogy a házasság egy mély élettani és szellemi tapasztalat, amely az élet mélységeiből támad. Az egyesülés egész életre szól: «Azért amit Isten egybeszerkesztett, azt ember el ne válassza.» Azt a kegyetlen mózesi törvényt, amelynek értelmében a férfi minden kárpótlás nélkül elbocsáthatta a feleségét, eltörli: «Mózes a ti szivetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogya nemi igy volt.» Megragadóan szépen és finom érzékkel beszél arról, hogy «a teremtő kezdettől fogva férfiúvá

és asszonnyá teremté őket,» s hogy «annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját és ragaszkodik feleségéhez.» Megjegyezték, hogy a szerelem és az a szeretet, amely a vallásban fejezi ki magát, közel rokonok. Ez nem azt jelenti, hogy a nemi vágy és az Isten és az emberiség iránt való az a nagyszerű szeretet, amely a vallásnak dicsősége, ugyanabból a forrásból éreidL mek; hanem inkább1 azt jelenti, hogy a férfinak és a nőnek odaadó és kitartó szeretete egymás iránt hasonló az Isten szeretetéhez; s hogy az ilyen szerelem1 megyalósulása rokon a vallásos tapasztalattal.

A házasságinak ez a fogalma egészséges és minden áron megtartandó, különösen azért, mert más és alacsonyabb eszmények versenyeznek vele az uralomért. A fiatalok nem tévednek, mikor a kölcsönös odaadásnak ezeket a mély érzelmiéit tapasztalják. Ezeknek az érzelmeknek nem az a rendel tété sok, hogy elmúljanak, bár gyakran elmúlnak, hanem hogy megmaradjanak és az életet nemesítsék. Együttjárnak az emberi élet durva folyamatával s azokkal a személyi különbségekkel és fogyatékosságokkal, amelyek azt okozzák, hogy minden emberi viszonylat olyan távol esik a tökélétességjtől. A nemieknek egymáshoz való szellemi viszonya egy magasabb erkölcsi rend része. Belekapcsolódik az istenhitbe, a világ|miindenség célszerűségébe, az áldozatba, az emberi életért vívott harcba, az emberiség magasabb eszményiségébe és hitébe. Mindezek végeredményben együtt maradnak fenn, vagy pusztulnak el a szívben. A hnodem irodalom egy részében jelentkező cinikus álláspont a szerelem iránt civilizációnk legjobb és legéletbevágóbb elemeit őrli fel.

De míg mindez megállja helyét, másfelől szükséges, hogy az ifjonti házasságnak intenzív érzelmei valami szilárdabbá és szellemibbé változzanak át. A fiatalok eleinte egymásban merülnek el; de hamarosan ei kell merülniük gyermekeikben és a világ munkájában is. A nemi ösztön, amiely nagy , habár meg nem különböztethető szerepet játszik az ifjonti szerelemben, fokozatosan beleilleszkedik két, helyesen megosztott érdekekben osztozó életbe. Miként 'Keyserling rámutatott, a házasság két intelligens lény közt fennálló finom szellemi feszültségnek az állapota, akiknek önmagukat 'egy olyan viszonylatban kell fenntartaniok, amely nagy követelményekkel lép fel a jellemmel szemben. Semmi sem adódik magától. Legtöbbet kell adnia és valószinüleg legtöbbet kell szenvednie annak, aki legtöbbet lát. A növekvő korral esi az erők gyengülésével mind nehezebbé váló nagy gyakorlati f eladatokkal kell megbirkózni, vagy veidig a házasság ugyanolyan mértékben kudarccá lesz.

Jóllehet a házasságnak ez a szigorú fogalma főleg a konvencionális házasságokra vonatkozik vagy olyan helyzetekre, amelyek gyakran felmer rülnek intenzív és művészies személyek között, mégsem lehetünk vakok a sok boldogtalanság-