Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-02-17 / 7. szám
1 w. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Nagy kiterjedésű országok, mag is hegy- iáncozatok, mély tengervizek vannak közöttünk. Lélekben mégis egynek érzem magamat az emlékünnepet ülő Amerikai Egyesült Evangélikus Egyházzal és október 9-én imádsággd fnegtöl- tött szivemet emelem Istenhez, önökkel imádkozom és önökért imádkozom. A szent Isten pedig hallgassa meg imádságomat s adjon önöknek áldást, békességét, erőt, boldogulást, munkaeredményt! És mindezt ad,a meg önöknek ingyen való kegyelemből, a Megváltó Krisztusért! Kapi Béla püspök (Magyarország) II. 1928. november 26-án. Kedves Püspököm! Nagyon kedves kötelességet teljesítek, mikor ezeLet a sorokat Ünh áz intézhetem. Amint Ön jól tudja, az Amerikai Egyesült Lutheránus Egynáz az elmúlt év októberében 10. évfordulóját ünnepelte és hálát adott az Urnák, hogy Egyliázunkat az igazság terjesztésében edJig megsegitette. Az évforduló alkalmával ön volt szives bennünket üdvözölni. Üdvözletét mi nemcsak egyszerűen átolvas uk, hanem azt egyházunk ((Lutheránus» c. folyóiratának évfordulói számában közzé is tettük az ön csatolt fényképével együtt. Legyen szabad arról bztositanom, hogy az ön üdvözlése sok ember szivéhez utat talalt és annak tartalma gandos mérlegelés tárgyát képezte s ránk nézve nagy álJást jelentett. Kedves kötelességem az, hogy mindezekért e soraim által ismételten köszönctünknek adjak kifejezést. Egyházunk októberban ut isi otl, hogy elismerésének és köszönetének szavait elküld- jem önnek. A 10 éves évforduló alkalmával n-’gy örömmel tekintettünk vissza az Ur áldására, amely megnyilatkozott a mi munkánk előrehaladásában. Uj erőt mentettünk és hitünkben megerősödtünk. Közben szemünk és szivünk kitárult - mint soha eddig — a Lutheránia más országokban való állapota és munkája előtt és az a vágy támadt fel bennünk: vajha minél szorosabb baráti kötelékek fűznének bennünket össze. E vonatkozásban is legyen szabad ismételten biztosítanom önt, hogy üdvözlése megerősítette bennünk ezt az óhajtást. Imádkozunk, hogy az ön vezetése alatt álló egyház is erősödjék hitében és Krisztus Urunk ügyének szolgálatában.. Az a reménységünk, hogy a Lutherániának jövő évben, Koppenhágában tirtandó v ligkon- gresszusa módot fog találni arra, hogy a világon szétszórt lutheránus egyházak valamilyen megfelelő szövetségben tömörüljenek. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ennek a gyűlésnek az előmozdításában résztvegyünk. Remélem, hogy ott személyesen, fogunk találkozni és hitbeli erőt fogok öntől nyerni. Az Amerikai Egyesült Lutheránus Egyház nevében ismételten köszönetét fejezve ki, mara31. dók a legnagyobb tisztelettel és a legőszintébb üdvözlettel: Knubel s. k., az amerikai egyesült evang. egyház elnöke. Jegyzetek. «Egy figyelő evang. lelkész» felhívta figyelmemet a dunamel’éki reformá us egyházkerület azon határozatára, amely szerint minden olyan gyülekezetben, ahol önálló hitoktató nincs, a jövőben nem a tanító, hanem a lelkész fogja végezni a hitoktatást. Ez a kérdés lipunkban már szóban forgott. Véleményem akkor is az volt, ami ma. Ha i’ycn értelmű határozatot azért kívánnának a mi egyházunkban is, mert tanítóinkra nem bi h tó rá a hitoktatás, ez a felekezeti iskoláink csődét j lenti. Tel esen elegendőnek tartom a dunántúli egyhá'kerület beírni >z- sziói programmjánnk azt az intézkedését, hogy a lelkész kö'.e'es a tanulókkal hetenként foglalkozni. A Ki oktatásink a tanitók ál al való ellátásán csak abban az esetben változtatnék, ha egy há'ható ágiiig rregáilapi.ást n erne, h gy a tanitók nem t be;it k kötelességük:t Irányadó ránknézve sem a róm. kath., sem a ref. egyház intézkedése, gyakorlata nem l:h:t. Inkább azt tartom kivánatosrak, hogy leányegyházakkal, fiókegy házakkal, szórványokkal böve kedo gyülekezeteinkben minél több munkást ál itsunk a lelkész mellé. Ha odáig jutottunk volna, hogy csak a lelkész munkájában bizhatunk meg, akkor valami igen nagy baja L*nne egyházi életünknek. Tapasztalataim szerint s az eg» házmegyei, egyházkerül.t:, egyetemes iskolii, tanügyi bizot sígok jelentései szerint a hitoktatás jelenlegi állapota és eredményei semmi ag^od donira nem adnak okot, sőt a közgyűlések m ndig cl smercs- sel emlékeznek meg tanítóink egyházias munkájáról. GONDOLATOK. Nincs az életnek olyan eshetősége, amelynek Jézus oldalán bátran ne nézhetnénk a szemébe; nincs olyan probléma, amelyre Jézus ne tudná megadni a feleletet; nincs olyan nehéz, olyan szövevényes, olyan magános út, amelynek göröngyeit elsimítani s amelynek farkasvermein bennünket biztonságban elvezérelni ne akarna. Ha ez nem nyugodalom, akkor nem tudom mi a nyugodalom. Sheppard.
