Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-02-17 / 7. szám

A Böjt 2. vasárnapi evangáliom (Mt. 15, 21-28.)

— Február 24. A pogány asszony. —

Kétségtelen, hogy Jézus magatartásából és szavaiból az tűnik ki, hogy a kananeai asszony kérését vonakodott teljesíteni. Talán azért, hogy hitét próbálja. Talán azért, hogy hitét elmélyítse. A pogány százados kérését nem; vonakodott teljesíteni, a samáriai asszonnyal elbeszélgetett, tanítványait az egész világra elküldte; ebben az evangéliumi leckében pedig azt mondja: «Nem küldettem, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.» Persze kérdés marad, hogy ha küldetését, hacsak egyelőre is, csupán Izraelre vonatkoztatta, miiért lépte át az országhatárt, miért tért Tirus és Sidon vidékeire; vagy egy más alkalommal miért ment Samárián keresztül; vagy megint máskor miért fogadta azokat a görögöket, akik őt látni kívánták.

Legtermészetesebbnek tartom azt a magyarázatot, mely szerint Jézus éreztetni akarta a pogány asszonnyal az emberi és földi életben fennálló és számításon kívül nem hagyható korlátokat, határvonalakat, amint ő maga is tudatában volt ezeknek. S amit az asszonynak mondott, az okulásul szolgálhatott a tan tványoknak is, akik csupán azért támogatták az asszony kérését, mert attól féltek, hogy az asszony kiáltozása feltűnést kelt s ott az idegen nép közt túlságosan reá luk tereli a kíváncsiságot. Korlátok, válaszfalak, határvonalak állanak fenn az emberek, fajok, nyelvek, társadalmi osztályok, vallások között. Minden jószándék meddő ábrándozás marad, ha ezeket a határvonalakat nem létezőknek tekintjük. Jézusban sokkal több realizmus volt annál, mintsem hogy ilyen ábránd- világban élt volna. Hiszen az egész megváltói tiszte a bűnös világ és a szent Isten közt levő nagy korlátnak, a bűnnek letörésére irányult.

Feladatának ismerte el, hogy az egész világot megváltsa, mindeneket Istenhez vezéreljen. «Én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.» Igen, de amikor a megváltói szeretet és hatalom az egyes emberi lélekre irányul; amikor feltárulnak a szivek titkai, akkor meglátszanak a korlátok és határvonalak is. Ezekkel számolni kell. Magának az embernek éppen úgy, mint a Megváltónak.

A kananeai asszony egy édesanya, akinek leányát ördögök kínozzák. Vájjon Jézus nem siet azonnal segítségére? iKülönösképen: nem;. Mert ez az asszony amiellett hogy szenvedő anya, egyúttal siro-feniciai származású pogány, aki maga állítja fel a korlátot azt mondván: «Uram, Dávidnak fia!» ö maga mondja, hogy Jézus izraelita, ö pedig kananeus. Akárcsak a szamaritánus nő: «A mi atyáink ezen a hegyen .... és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben.» Jézus látja, hogy ezek a határvonalak megvannak. Az ő számára is, «Asszonytól lett, törvény

alatt lett.» «Mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz.» «önmagát meg- üresité, szolgai formát vévén föl.» «Nem küldettem, csak az Izrael házának elveszett iuhai- hoz.» Tehát magában Izraelben is korlátok: elveszett juhok. «Más juhaim is vannak nékem, akik nem ebből az akolból valók.» Tehát más akiok.

Valóban böjti textus ez, Krisztus szolgai állapotára emlékeztet. Alászállva mennyei dicsőségéből, vállalta mindazokat a korlátozásokat, amelyek a földi ember sorsához tartoznak. A testnek gyarlósága, törékenysége, szenvedései mellett azokat a korlátokat is, amelyeket a történelem folyamán emberek emeltek ember és ember közé. De amint hivatásának ismerte el, hogy legyőzze a maga szenvedéseivel a világ szenvedéseit, a maga halálával a halált, épen úgy hivatásának tartja azt is, hogy lerombolja a korlátokat, amelyek embert embertől, az embert az Istentől elválasztják. Krisztusnak ehhez a nagy munkájához az ember hitével nyújt alkalmat és lehetőséget. «Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.»

A reformáció kezdetei Dániában.

Miután a keresztyénség Ansgar működése folytán Dániában meggyökerezett és Nagy IKnud király (1014—1035) uralkodása alatt kivívta a végső győzelmet, a katholikus egyház körülbelül ötszáz esztendőn keresztül megtartotta uralkodó pozícióját. De a 16-ik század elején Luther fellépett Németországban s megindította a nagy mozgalmat az emberi tanok alól való felszabadításért és az élet egyedüli szabályául és irányitójául az Isten Igéjét állította oda. Az evangéliom tiszta fénye kezdett világítani és Krisztust ismerték el a bűnösök egyetlen Megváltójának. Ez a mozgalom gyorsan terjedt Dániában, ahol a talaj jól elő volt készítve az igaz evangéliom növekedésére. Dániának Németországgal való szomszédsága és a két országnak állandó összeköttetése megkönnyítetlek az eszméknek átültetését egyik országból a másikba. Dániában a katholikus egyház viszonyai olyanok voltak, hogy a lakosság nagy részében, különösen a városi polgárság és a parasztság soraiban^ de a nemességben is zúgolódás és növekedő elégedetlenség volt. Még a katholikus papságban is voltak, akik szomorúan és szégyenkezve látták az egyház züllését és elvilágiasodását.

Legismertebb ezek közül Eliae Pál, a bel- singori Szt. Máriáról elnevezett karmelita kolostor szerzetese, aki Luther küzdelmét azonnal örömmel üdvözölte, mert azt tartotta, hogy az elvilágiasodott egyházban szükség van a reformációra. Eliae később a kopenhágai karmelita kolostor házfőnöke és a kopenhágai egyetemen a theologia tanára lett. Harcolt a bűnbocsátó cédulákkal való üzérkedés, az üres ceremóniák