Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-12-01 / 45. szám
354. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. Dr. Morehead levele D. Dr. Pröhlehez. Evangélikus világgyülés. Végrehajtó választmány. Elnöki hivatal. Newyork, 1929. aug 7. D. Dr. Pröhle professzor úrnak, Sopron, Magya rország. New-Yorkba visszatérve felbecsülni igyekeztem a kopenhágai második Evangélikus Világ- gyűlés erőtéuyezőit. Ream nézve természetesen föltétlenül bizonyos az, hogy ha a kopenhágai gyűlés bármily haladást tett az összeismerkedés, a megértés, a hitben és az együttmunkálkodás szellemében való tudatos egység útján, — mindezt Isten Szentlelke kegyelmi működésének kell köszönnünk. De Ö nyilván emberi tényezőket és az igazságról való ember bizonyságtételt használt erre a célra. Engedje meg, hogy úgy a magam, mint a Végrehajtó Választmány nevében szívből fakadó elismerésünket fejezzem ki a kopenhágai gyűlésen való megjelenéséért, valamint ott tanúsított ügybuzgóságáért és támogatásáért. Különösképen is meleg köszönetét mondunk azon előadásáért, mellyel Dr. Ihmels értekezése után a vitát bevezetni szives volt. Általában hálásak vagyunk mindenért, 'amivel mint a magyar evangélikus egyház képviselője a világ evangélikus egyházai kiküldötteinek ezen újabb gyűlésén tárgyalásaink eszmeiartalmának kibővítéséhez és a középüléshez hozzájárulni szíveskedett. Most, hogy a Világgyülés mögöttünk van, azt hisszük, hogy bármelyek voltak is hibái vagy fogyatékai, valódi lelki erőknek nem volt hijjával. Volt ott bőséges, pozitív és erőteljes bizonyságtétel az evangélium igazságáról evangélikus lutheránus egyházunk történelmi hitvallásainak és életnyilvánulásainak szellemében. Kimélyült a jelenvolt kiküldöttek között az egység tudata és világosan megnyilatkozott az együttmunkálkodás ra való készség és képesség. A lutheránus világlmozgalom tartó alapjai megerősödtek s az az egyszerű gépezet, mely azt az összlutheránus- ság szolgálatára alkalmassá akarja tenni, kiállotta a próbát. Ha Isten áldása továbbra is rajta lesz a Lutheránus Világgyülés mozgalmán, amiért alázatosan könyörgünk, nem kételkedhetünk további állandó növekedése és üdvös volta felől. Evégből ezentúl is számítunk a világ összes evangélikus egyházainak imádságaira és aktiv támogatására. Ismételten is köszönetét mondva a második Evangélikus Világgyülésen teljesített valóságos szolgálataiért és minden jót kívánva Önnek és a magyarországi evangélikus egyháznak, — maradok stb. Milyen értelemben kell küzdeniink egyházunk belső megújulásáért ? D. Ihmels hasonló című előadása után a vitát bevezető véleménynyilvánítás (korreferátum). A kó- penhágai második evangélikus világgyűlés harmadik nyilvános főülésén, 1929. június 28.-án, előterjesztette: D. Dr. Pröhle Károly, soproni theol. tanár. A mai főülésünkre kitűzött kérdés feltételezi azt, hogy egyházunknak valamilyen értelemben belső megújulásra van szüksége. Ha a kitűzött kérdés megoldása felé biztos úton akarunk haladni, először azt a feltevést kell megvizsgálnunk, vagyis tisztáznunk azt a kérdést: miért, milyen értelemben van szüksége egyházunknak a belső megújulásra (I.). Azután azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy melyek egyházunk ilyetén belső megújulásának a föltételei és mennyiben vannak azok számunkra adva (II.). Végül pedig azt a kérdést kell fontolóra vennünk, hogy egyházunk belső megújulására nézve milyen feladatok hárulnak reánk (IH.). I. 1. Manapság hol az egyik, hol a másik oldalról hangzik felénk az a vélemény, hogy egyházunk a belső felbomlás útján van és sorsa, nem lehet más, mint a teljes felmorzsolódás. Sajnos, a saját táborunkban! is vannak dieíetisták, akik ellenfeleink ilyetén ítéleteiben saját kishitűségük bizonyságát látják. Ezzel szemben teljes nyoma- ‘tékkal hangsúlyozzuk azt, hogy a feltett kérdés minden bizonnyal nem eféle kishitűségből került mostani tárgyalásaink napirendjére, mintha kétségbeesetten keresnénk az utakat és módokat a végből, hogy a bomlási folyamatnak gátat vessünk és erőnek erejével vigyünk keresztül valami »restaurációt«. Bármennyire szomoritanak is bennünket egyházunk különféle bajai, melyek orvoslást sürgetnek, bármennyire fájó érzést kelt is bennünk annak a távolságnak a látása, mely egyházunk tényleges tapasztalati állapotát isteni lé- nyegimagvában rejlő eszményétől elválasztja, mégis van okunk és jogunk arra, hogy — alázatos, hálás szívvel Isteni színe előtt, de felemelt fővel az emberek előtt — határozottan visszauta- sitsuk azokat a rosszakaratú vagy kishitű véleményeket: Az Ur, az Élet fejedelme, velünk van még Szentleikével és adományaival! 2. De épen1 igy vissza kell utasítanunk azoknak a véleményét is, akik az egyház folytonos reformációját olyan szellemben hangoztatják, mely a protestantizmus cégére alatt haladásnak dicsőíti a reformáció pozitív evangéliomi alapjától való elpártolást, úgyhogy mindaz, ami a keresztyén hit kinyilatkoztatott isteni tartalmát alkotja, teljesen alámerül az emberi ész és kép zelet alkotta gondolatok és vélekedések fejlődés folyamatában és végre is, amint bizonyos szim patia-nyilatkoizatokból világosan kitűnik, azok a rajongók viszik el a pálmát, akik ellen Luthe Márton élte végéig ép oly tudatos harcot foly
