Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-02-03 / 5. szám
36. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. csalódjék. Ezt a célt kivánomi szolgálni ezeknek a cikkeknek közlésével, bízva abban, bogy azok érdeklődő megértésre találnak. A németországi Christliche Welt c. vallásos hetilap január 19-iki számában D. Rade Márton, a lap kiadója öt hasábos cikket irt Szimonidesz Lajos volt nagybörzsönyi lelkészről «Der Fall Szimonidesz» cim alatt, «Die Sonne bringt es an den Tag» jeligével. Szimonidesz Lajost az egye- termes törvényszék 1922 őszén hivatalvesztésre ítélte és lelkészi hivatal viselésére alkalmatlant nak nyilvánította. Rade konkluzióképen a magyar lutheránusoknak, különösen püspökeiknek és biráiknak lovagias érzületére apellál Szimonidesz Lajos rehabilitációja érdekében. Hivatkozik arra, hogy az állam ismételten kegyelmet gyakorolt elitéltek irányában, s Budapest városa sok állásából elmozdított és fogházra ítélt pedagógust rehabilitált és nyugdíjazott. Rade szerint a rehabilitáció nem; jelentené azt, hogy az egyház igent és ament mond mindenre, amit Szimonidesz mondott és irt. * Dr. Petri Pál kultuszminisztériumi államtitkár január 24-én a képviselőház protestáns tagjait és a protestáns egyházak több vezérét vendégül látta magánál teára. A meghívottaknak már előre jelezte, hogy bizonyos protestáns kérdésekben akar eszmecserét folytatni. Az államtitkár a protestánsok és római katholikusok közt az utóbbi időben felmerült kontroverziák ügyét tette szóvá s különösen felemlített néhány olyan határozatot, amelyeket protestáns testületek az utóbbi időben hoztak és olyan akciókat, amelyek egyes protestáns sérelmek orvoslását sürgetik. Az államtitkár azt hangoztatta, hogy ezek a mozgalmak alkalmasak arra, hogy a felekezeti békét veszélyeztessék és ezért azt tartaná helyesnek, hogy az ilyen akciók simán és minden zavaró momentum nélkül folyjanak le. A hosszabb megbeszélés minden konkrét eredmény nélkül végződött. (Magyar Hírlap, január 25.) Nemi tűnik ki, hogy az államtitkár mely határozatokra és akciókra célzott. Mégis két dolgot le kell szegeznünk: 1. a felekezeti békét azok veszélyeztetik, akik sérelmeket okoznak, s nem azok, akik a rajtuk esett sérelmek orvoslását sürgetik; 2. a kormányhatalom nem azért van, hogy a panaszokat elnémítsa, hanem hogy a sérelmeket lehetetlenné tegye s ha mégis előfordulnának, orvosolja. Vezető embereink nem volnának méltók tisztükre, ha szó nélkül tűrnék, hogy a magyarországi protestantizmusba a klerikális és ultramontán reakció a felekezeti békesség kedvéért simán belefojtsa a lelket. A Protestantizmust Védő és Terjesztő Nemzetközi Szövetség harmadik gyűlésének határozata. A Szövetség a magyarországi evangélikus és református egyházak meghívására harmadik gyűlését 1928. október 15—18 Budapesten és Debrecenben tartotta. A Szövetség negyedévenként megjelenő szemléjének (Protestantische Rundschau) idei első számában megjelent cikkek és nyilatkozatok szerint a gyűlésnek tagjai el voltak ragadtatva al magyarországi fogadtatástól, s egyébként is a magyarországi tanácskozásokat a Szövetség munkája szempontjából igen eredményesnek és kiható fontosságuaknak tartják. Az alábbiakban az említett Szemle nyomán közöljük a közgyűlésnek «határozatát» és a Szövetség főtitkárának, Dr. Ohlemüll érnék (Berlin) a határozathoz fűzött indokolását. A határozat így hangzik: A Protestantizmust Védő és Terjesztő Nemzetközi Szövetség budapesti és debreceni gyűlése behatóan foglalkozott a protestantizmusnak az oikumenikus (egységesítő) mozgalomhoz való viszonyával. Ennek során kifejezésre juttatta azt az akaratát, hogy miiként edcng, úgy ezután is, tehetsége és erői szerint előmozdítja a keresz- tyénsóg munkaközösségének megalakítására és a kölcsönös megértésre irányuló' törekvéseket. Mi adományként az atyák örökségét, a reformáció evangéliumát nyertük, amelynek a vallási el- sekélyesedés és erkölcsi elfajulás mai idejében új érvényt kell szerezni. Ebben a törekvésben látjuk mii az oikumenikus mozgalom nagy jelentőségét és lényeges feladatát is. De legkomolyabb meggyőződésünk, hogy ez a mozgalom csak akkor tud megfelelni feladatának, hia a teljes értékű, világos és határozott protestantizmusnak megadja azt a helyet, amely történelménél és vallásos erejénél fogva megilleti. A gyakorlati munkákat illetően a Szövetség feladatának tartja: 1. egyháztani (kirchen- kundliche) szeminárium felállítását, 2. a szeminárium tanulói részére ösztöndijak létesítését, 3. az ukrajnai mozgalom támogatására már sikeresen megindított munka fejlesztését. Elhatároztatott, hogy Szövetségünk elnevezésébe kiegészítést toldunk. Ezentúl Szövetségünk neve: A Protestantizmust Védő és Terjesztő Nemzetközi Szövetség. Dr. Ohlemüller G. (Berlin), a Szövetség főtitkára ennek a Határozatnak megindokolására a következőket Írja: Élettörvény, hogy az olyan organizmusnak, amely életerősen akar fejlődni, nem szabad tul- gyorsan növekednie, "hogy ellentállásokat kell legyőznie és harcban kell megállania a helyét: ereseit sub pondere palma (teher alatt nő a pálmafa!) Az oikumenikus mozgalom elmondhatja, hogy ezt a törvényt önmagán^ kitapasztalta. Megfeszített munkát igényelt és számos
