Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-11-10 / 42. szám

332.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1929.

szórvány beli családnak mcgküldenénk Luther Kiskátéját, s egyúttal felvilágositanánk őket, hogy mit csináljanak vele. Luther családi könyvnek s zánta a Kátét, legyen rá goin dunk, hogy ott, ahol evangélikus iskola nincs, valóban családi könyv legyen, legalább isi minden családinál

megtegyem.

A jubileumok kapcsán általában is szólni kívánok hitvallási iratainkról. Örömmel tapasztaljuk, hogy egyházunkban a lelki megelevene- déismek határozott jelei mutatkoznak. Elmúlt az az idő, mikor csak a közigazgatási gyűlések iránt mutatkozott érdeklődés. Egyházi közélet tünk megmozdult, s egy-egy konferenciára több embert lehet összehozni, mint egy-egy közgyűlésre. Az egyházban nevet szereznek maguknak nemcsak azok, akik a közgyűlési zöld asztal mellett állják meg a helyüket (ezeknek érdemiét nem akarom csiorbitani, reájuk is nagy szükség van, természetesen). De ebből a helyzetből magjától adódik, hogy az egyháztagpk érdeklődésié olyan irányba terelődik, amelyet eddig! többé- keVésbé elhanyagoltunk. A felekezetközi egyesületek szükségessé teszik az egyházi munka egy bizonyos ágának intenzivebb felkarolását. Mi az, ami a protestantizmust a katholicizmus- tól megkülönbözteti, és mi az, ami a protestantizmuson belül a mi ág. h. eiv. egyházunkat á többi protestáns egyháztól megkülönbözteti? Sőt: mi az, ami a protestantizmust igjazolja, s mi az, ami a protestantizmus körén belül az ág. h. ev. egyházat igazolja ? Kénytelen vagyok megállapítani, hogy egyházunk ebben az irányban eddig mem ismerte fel igen súlyos és nagy felelősséggel járó kötelességeit. Még a Kiskáté' jubileuma sem birt bennünket ezekre1 ráeszmél- tetni. Ez a jubileumi esztendő nem volt az, aminek lennie kellett volna. Sajtónkban szinte nyomtalanul tűnik el; rendeztünk ünnepfélyeket, de gyakorlati hatását nem tapasztaljuk, s nem hiszem, hogy a Kiskáté a könyvkereskedésekben nagyobb számban fogyott volna, mint más években. Most jön az Ágostai Hitvallás jubileuma. Mi lesz a jövő évben? Megint csak ünnepiünk és beszélünk ? Vagjy végzünk valami munkát a tekintetben isi, hogy az egyháztagok a Hitvallás tanítását közelebbről megismerjék? Ideje már, hogy egyházunk gondoskodjék arról, hogy, a jubilálások tárgya is a tagok kezébe és szeme elé kerüljön, ne csupán a róla mondott szónoklatok. Máskülönblein hasonlók leszünk azokhoz, alkjk a próféták sírjait lékieisitik.

A hit és a tudás viszonyához.

(Folytatás és Vége1.)

Ennek a meghódolásnak mozgatója azonban nem a félelem, nem is a reménykedő várási, hanem a tiszta látáson nyugvó ismeret. Azt hiszem, tévednek azok a vallástörténészek, akik a vallás eredetét a természet feletti hatalomtól való rettegésben keresik. Tévednek azok is, akik a hitet bizonyos hasznossági elv öntudatlan gyümölcsének tekintik. Inkább azoknak lesz igazuk, akik a hitet a lelki észlelés, megfigyelés, megállapítás éis megismerés eredményiének tartják. A nem látott, die jelenségeiben és hatásaiban észlelt valóságok megismerésének ösztönös vágya ott él az ember lelkében. Ez az ösztönös vágy indul el az Isten keresésére és ez jut céljához az Istenibe vetett hitben. Ilyen módon már a hit a kezdet kezdetén találkozik a tudás eredőforrásával, az észre ve véssél, a megfigyeléssel és a felismeréssel. Teljes kifejtésében pedig úgy a hit, mint a tudás odlaborul a mindenségi teremtőjémék, fenntartójának, éltetőjének és végső céljának lábaihoz:, hogy a világ Urának fenségét és dicsőségét magasztalja az ő hatalmának és alkotó erejének megismerése és megértése által.

A hit éis a tudás az Isteni trónjának zsámw> lyánál találkozik tehát egymással, hogy szent frigyben egyesülve éljenek és uralkodjanak együtt az ember lelkében. Sem helyes, sem okos dolgot nem cselekszik azért, aki a kettőt egymástól elválasztja, vagy békességes együttélésüket éís barátságos együttmunkálkodásukat megzavarja. Miért a hit és a tudás nem ellenségek, hanleim lélettársak arra a nagy célra, hogy együtt szerezzék meg és együttes erővel tartsák meg az emberi lélek harmóniáját és az emberi élet örök értékeit.

Mert az emberi élet nem öncél, hanem alkalom. Alkalom az élet megismerésére és végig- élésére. De ez a végigélés csak részlet. Részlete az örökétetmek. És mi ebben a földi részi étéi étben is az örökkéívalós ágnak élünk. Minél ön- tudatosabban kapcsolódik belé az ember már itt a földi élet folyamán az örökkévalóságba, annál gazdagabb, emeTkedetebb, szabadabb és tökéletesebb az élete. Gazdag, mert telve1 van az élet eredetének, céljának és rendeltetésének ismeretével. Emelkedett, mert tudja, hogy az igazi élet a magasságokban várakozik reá. Szabad, mert nem nyűgözi lé az érzékek és ösztönök igája. Tökéletes, mert az élet Utániak nyomán jár, hölgy őt elérhesse.

Csak ez a dólois élét lehet szép és gazdag. Gélt pedig; az élét Ura tűz ki s hoizZá csak a tudás éis a hit szárnyain emélkédhetik fel az emberi lélek. A hitnek és a tudásnak pedig azonos a feladata és a törekvése: behatolni az élet titkaiba azokon az utakon, mélyeket az észlelés, ismerd, meglátás nyit előttünk a kivülöttünk és bennünk lévő mindeinség végtelen birodaltnába.