Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-11-10 / 42. szám
1929. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 333. És ereken az utakon jut el az emberi lélek a mindenség Urához, az Istenhez. A hit és a tudás egymás kezét fogva lép át a Mindenség Urának küszöbén s egymást tapogatva törtet keresztül az útjukban álló akadályokon. Mert a Ilit és a tudás azonos célra törekszik. Mind a kettő meg akarja ismerni az élet értékeit. Mind a kettő fel akarja tárni az élet titkait. Mind a kettő azokat a kincseket keresi, amelyeknek birtokában gazdagabb, nyűgödtabb, elégülte*bb és tökéletesebb az emberi élet. És e törekvésében sem a hit nem korlátozható a kedély körére, sem a tudás nem lehet egyedül csak az értelem dolga. Az élet végtelen világát csak az égés7 lélek közelitheti meg s fogadhatja be. A hit és a tudás egyformán igénybe veszik az emberi lelket a maga egészében, mert másként át sem ’tudná ölelni az egész életet és meg sem tudná érteni a mindenség végtelen birodalmát. A hit és a tudás tehát már csak azért sem zárhatja ki egymást, mert mind a kettőnek azonos a törekvése, egyező a célja, ugyanaz a hivatása és egy a tartalma. A hitben és a tudásban a mindenségit átható és éltető világiélek, az Isten lelke munkálkodik az ember lelkében. Ez a lélek önmagát éli át mindenütt, a világban csakúgy, mint a világ emberében. És ez az átélés örökké ugyanaz, csak a tere és az eszközei mások. A hit és a tudás is csak eszköz az élet megértéséhez. Ezért a hitet és a tudást nem szabad egymással szem beáll ita ni. Egymás mellett van azok helye, mert egymást egészítik ki és egymást támogatják. Együtt élnek, egyenlő jogon és egyező célból munkálkodnak az emberi lélekben, mint egymást kiegészítő tényezői a szellemnek, melynek harmóniáját megszerezni és megtartani hivatás, bölcseség és boldogság egyaránt. A bölcs ember lelkében a hit és a tudás nem is kerül egymással ellentétbe. Sót egymást gazdagítja és támogatja. Ebben a tekintetben csak egy' emberre hivatkozom bizonyságul. Ez az ember a hitben és a tudásban egyformán csudagazdag Pál apostol. Alig van ember, aki az életet úgy ismerte volna, mint ö. Alig van ember, aki a múlandóságnak és az örökkévalóságnak, a teremtménynek és a teremtőnek, az embernek és az Istennek, a tudásnak és a hitnek egymáshoz való viszonyát olyan tisztán látta volna, mint ő. Ezért alig is van hivő, aki mélyebb tudással és alig van tudós, aki emelkedet- te"bb hittel fogta volna fel a jelenségeket, vagy aki világosabb látással és nagyobb bölcsességgel Ítélte volna meg az ismeret értékét és rendeltetését, mint Pál apostol. Ezért volt az élete hivő élet, az életfelfogása pedig a tudós életfelfogása. És ezért kapcsolódott bele az ő földi élete az örökkévalóságba annyira, hogy már itt ezen a földön is az örökkévalóságnak élt. Hadd idézzem ennek igazolására saját szavait. így szól: »A mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja nektek a bölcseség és kijelentés lelkét, hogy tudjátok, mi a reménysége az ő elhívásának; mi a gazdag-ága az ő öröksége dicsőségének a szentek között és hogy milyen mérhetetlen nagy az ó hatalma irántunk, hívók iránt, az ő hatalmas erejének mértéke szerint!« (Ef. 1, 17-19.) Pál apostol szerint tehát a hit és a tudás egyformán szükséges ahhoz, hogy az életet, mint az Istentől eredő elhívást a maga valóságában megismerjük. A hit és a tudás az emberi lélek két karja, mélyekkel magához öleli az életet. A hit és a tudás a páros szem, melyekkel az ember az élet mibenlétét, törvényeit, célját és értékeit felismeri és vizsgálja. A hit és a tudás az egymást segítő két láb, melyeken az emberi lélek előre tör, hogy elérje az élet kútfejét és örök világosságát, a teremtő és gondviselő Istent, aki jnaga az örökélet. A hit és a tudás igvütt segít el az élet titkainak megismerésére és £/. élet Ura hatalmas erejének meglátására, melynek ezernyi alkotása és bizonyságtétele az érzékelhető és az érzékekkel meg nem közelíthető világban tárul fel előttünk. A hit olyan mint a virág, a tudás olyan, mint annak a szára. Virág nélkül dísztelen a szár, szár nélkül pedig clhervad a virág. A tudás a vizsgálódó szem, mely meglátja, a hit pedig a kar, mellyel átöleljük, akit keresünk. A tudás gyűjt, a hit megőriz, de csak együtt szerzik meg és együtt biztosíthatják a megelégedést. A hit és a tudás oltára mellett hadd ölelkezzék hát össze egymással ez a két testvér, akiket szent frigvre teremtett az Örök bölcseség. Hadd világítsa be a hit és a tudás egymásba folyó fáklvafénye mindnyájunk előtt az emberi lélek által elérhető bölcseség ama legnagyobb magaslatát, melven, mint a megdicsőülés hegvén együtt van a hit és a tudás a szentség örök valóságával, az Istennel, akj lelkűnkben szent harmóniára egyesíti a hitnek és a tudásnak kegyelmi ajándékát. Sopronban, 192(>. október 12-én, a vallásos estén felolvasta D. Raffay Sándor. GONDOLATOK. Az imádkozás lélekzés abban a spirituális légkörben, amelyet Isten teremtett bennünk. Az imádság a spirituális é’elnek Ié'ekzete. Isten nélkül egy percig sem élhet senk;. Ám a legtöbb ember az alvóhoz hasonlít. Lélekzik, de nem tud róla. Ha a levegő eltűnne, s a lélekzetvéte- liinket erővel megakasztanák, sem aludni sem felébredni nem b mánk, hanem megfulladnánk és meghalnánk. Az emberek rendszerint nem értékelik eléggé, hogy mekkora áldás számukra a levegő. Ha egyszer ráeszméltünk, szivünk hálával és örömmel telik meg. így vagyunk Istenhez való spirituális viszonyunkkal; de milyen kevesen gondolnak rá? Milyen kevesen ébrednek fel álmukból és lélekzik be tudatosan a spirituális mennyei levegőt, amely nélkül szellemileg bizonyosan megfulladnánk és meghalnánk, Sundar Singjh.
