Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-10-13 / 39. szám
zet az, hogy minden szövetkezés, társulás, tömörülés a világiban természetszerűleg; harcot idéz elő; azért mondja Jézus, hogy nem; békességet hozott hanem fegyvert. Ezzel számolni kell. De tudnunk kell azt is, hogy nincs menyegző vendégek nélkül; s a vendégek között vannak olyanok, akiknek nincs menyegzői ruha jók. Viszont nagy baj volna, ha a vendégek, engedve a parlagi ember által adott példa varázsának, ingujjra vetkőznének. Ez megint nem lenne menyegző, hanem kocsma. Az egyház elvilágiasodása mindig azt jelenti, hogy a tagok nam annyira Szentlélekkel, mint inkább borral főitek eztek és részeg; fuvarosok módjára viselkednek. Megszomoritják az Isteninek Szendéikét és elkövetik azt a bűnt, amelyre nincsen bocsánat: káromolják az Istennek Szendéikét. Mennyit vesződünk mi manapság; az egyháznak az államhoz való viszonyával! Persze kénytelenek vagyunk vele. De merem, állítani, hogy egészen más lenne az államhoz való viszonyunk, ha egyházunk körén belül az egymáshoz való viszonyunk olyan volna, amilyen illik Krisztus nyájához, akik arról ismerhetők meg!, hogy egymást szeretik. Ha igazán kongregáció volnánk, amelynek tagjrai szeretetközös,síégben létnek Istennel és egymással: ha egy másik esperességbe, vagy másik egyházkerületbe menve nem lövellnének felém közönyös, hideg;, vagy gyanakvó és ellenséges tekintetek, ha nem kellene érez nem sokszor, nagyon sokszor a ridegséget, a szere tetben való meghidegülíséget, az aszályt és a szárazságot a magam; nyáján, kongregációján belül, ha szeretnénk egymást és törődnénk egymással: akkor az államhoz való viszonyunk is miás lenne, mert az állam respektálná a szeretetnek erejét és hatalmát, ahelyett, hogy mint most teszi, keresztülgázol az oldott kévém. Egyházunknak a szeretedenségen kívül és abból eredőleg még egy nagy gyengesége és hibája van;: teljesen lemondott nemcsak a hódításról, de a hódításnak még a gondolatáról is. Fő vágya az, hogy hagyják békében!. Nincs nagyobb panaszunk, mint az, hogy bántanak bennünket. Holott ez volna a természetes lés magától értetődő. Mindenesetre van meglehetős. inkon- zekveneia abban, hogy egyfelől ráolvassuk az Ítéletet a mai társadalomira, hogy mennyire materiális gondolkozáséi, mennyire megfeledkezett Isten parancsolatjáról, mennyire hajszolja a testi élvezeteket, másfelől pedig azt várjuk, hogy ugyanaz a materialista társadalomi megbecsüljön bennünket. —» A dunántúli evang. egyházkerületi tanítóegyesület október 16-án, d. e. 8 órai kezdettel tartja közgyűlésiét Kaposvárott a reif, gyülekezeti házban. Előadásokat tartanak Kárpáti Ernő: Tudatos számolás; Graf Samu: Jelenkor pedagógiája; Hoffmann Károly: Az egyházi zene; Grieszhiaber E. H.: Sérelmek. Ima. (Ap. Csel. 16, 10.) Urunk Istenünk, amikor lelkünk elbágyad, amikor szemleink megnehezednek és nem látjuk a célt, mikor restek vagyunk követni a látást és megvalósitami a Szentlélek gondolatait, miikor tudjuk azt, hogy valami dolgunkat nemi lepne szabad elmulasztani vagy elkerülni, s tudjuk, hogy hanyagságunk miatt szégyenkezni fogjunk önmagunk előtt s mégsem érzünk elég erős kényszeritéíst annak meigcselekvésére: ihless meg bennünket ilyenkor Lelkeddel. Rázz felben- nünket bódult álmukból. Kelj fel szivünkben; indíts útnak, hölgy azonnal munkához lássunk s ne kelljen lelkifurdalással, önvádtól mardostatva visszagondolnunk a hűtlenségnek, a Zászló elhagyásának napijára abban a megszégyenítő tudatban, hogy még gyenigéibekké váltunk, mint amilyenek voltunk. Hanem inkább elégtétellel és örömmel, irántad való hálával és szent neved magasiztalásával emlékezhessünk meg arról, hogy legyőztük a testet s megembereltük magunkat, s a te segedelmeddel kimenekültünk abból a tőrből, amely már-már meigifogla lábunkat. Ámen. Mit adhat a lutheranizmus a magáéból a keresztyénségnek ? (Stadener S. svéd püspök előadása a kopenhágai konferencián.) f. Legenda a lutheránus szegénységről "A téma abból a feltevésből indüí ki, hogy a lutihie- raniizmus annyira g|azdag, hogy gazdagságából a többi keres,ztyénlsé|g|nek is juttathat. De nem mindenki gondolkozik így. A közvélemény a luthle- ranizmust sokszor szegényes, színtelen, elcsöke- vémyesedett kegyességnek tekinti. Róma azt állítja, hogy a sajátlagos lutheranizmus tagadás és szubjektivizmus. Az orthodox egyház a csodálatos ridegséget állapítja meg a lutheranizmus lényegében és racionalizmussal vádolja meg. A keresztyénsiég! református részében igen elterjedt az a nézet, hogy a lutheranizmus eíviiágiasódott vagy hogy még legjelesebb alakjában is végzetes kvietizmus bénítja mieg. Sajnos maga a lutheranizmus is elősegítette a saját szegénységéről szállongó híreket, amennyiben szükségtelenül más egyházi közösségektől kölcsönvett tanvéleményeket vagy kultuszszokásokat vagy alkotmányformákat. Hitelrontó szinkretizmussal vétkezett önmaga ellen. II. Mit jelentett ki az Isten Luther Mártonnak. Isten megigazít a hit által* Jézus Krisztusért. Ezt cselekszi az »elveszett és elkárhozott emberrel.« Ez a tartalma az Isten igéje által^ mieg- erősitett kijelentés tartalma. Ezen kijelentés történeti folyamatának körvonalai ismeretesek. A kijelentés az egyház közösségében valósult meg, de a lélek aközben Istiemnek közvetlen, ijesztő EVANGÉLIKUSOK LAPJA
