Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-10-13 / 39. szám

t929

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

307.

közelségiben érezte magát. Az egész élet a törvénynek és a felébresztett lelkiismeretnek vádja alatt volt. Ekkor isten, megkegyelmezett a bűnösnek és kimondta, hogy Krisztus mindent kiengesztelt. Isten igaznak jelentette ki a bűnöst, Luther előállt és azt hirdette, hogy' a bűnbocsánat az egyedül igaz evangéliom. Új ebben a kijelentésben az, hogy egymagában a hit a megváltás útja. Uj az, hogy nincs két, vagy több, vagy sok útja a megváltásnak, hanem csak ez az egv. Uj a »sola fides«-re való koncentráció, a hitnek erőteljes hangsúlyozása, az evangéliomi világosság a hitről való bizonyságtételben. Kividről nézve ez szegénységnek tűnhetik fel, valóságban azonban gazdagság. Az egész menyország két kulcsa a bünbocsánat és a hit által való megigazulás. Ezek nyitják ki az ősi egyház szimbólumait, a Szentirás mondásait, az életnek rejtett, titokzatos ajtóit. Lelki megvilágosodás, szent életre erő, békesség Istennel, mindezt magában foglalja a hit. Luther azt mondja: Az én szivemben ez az egy tétel uralkodik, a Krisztusba vetett hit, attól, azáltal és ahhoz megv éjjel-nappal állandó körforgásban keresztyén elmélkedésem folyamata.«

III. Töredékek abból, amit a lutheranizmus a keresztyénségnek adhat. Vannak kulturális jellegű töredékek. Ide tartozik a lutheranizmusnak az a felfedezése, hogy a hit nyílt életszemléletet ad, nem sokat törődve azzal, hogy a világ megismerése befejezett-e vagy nem. íde tartozik az a szilárd és mégis szabad állásfoglalás a Szentirás irányában, amikor a hit csak az evangéliumot keresi, vagyis a Krisztusról szóló Igét, amely Istennek igazi igéje. Kulturális jelentőségű tény, hogy a lutheránus kegyesség pedagógikusabb, mint akármely más kercsztyénség és hogy a gyermekoktatás hervadatlan dicsősége. A felvilágosító munkára való hajlandóság magvarázza meg a művészetnek és tudománynak a íuthera- nizmusra jellemző magas értékelését, arnelv tény kifejezésre jut abban is, hogy lelkészeinek akadémiai kiképzést akar adni. Az erkölcsi jellegű töredékekhez tartozik mindenekelőtt a hitnek az a felfedezése, hogy az erkölcsi cselekedetnek csupán egy zsinórmértéke van: a Szcntiráshoz kötött lelkiismeret. Aki hisz, Istennek gyermeke, és aki bűn bocsánat ban részesült, a íegszabadabb ember, úgyhogy teljes és valóságos lelkiismereti szabadsága van. A közéletben a lutheranizmus állandóan megújító erőnek jelentőségével bir, mert ápolja ezt a lelkiismereti kulturáltságot, amely a társadalomnak egészsége és ereje. Ez a hitben örvendező lelkiismereti kultúra azonban mindenekelőtt önmagában zárt és harmonikus személyiséget teremt: nem az egyházban, vagy valahol másutt a földön igyekszik elérni az Isten országát, hanem önmagában bírja az egész Istenországát.

A lutheranizmus legbecsesebb adománya vallásos jellegű. Ide tartozik az, hogy az egész élet vallásos megítélés alá esik. Hogy mi az

Isten, miért kell Istenünknek lenni, a földi javak jelentősége és felhasználása: minden a hit fényében nyer értéket. Azért a lutheranizmus világos és határozott hangú választ ád olyan kérdésekre mint: Hol található meg Isten és hol van a földön Isten egyháza? A lutheranizmus megmutatja a bizonytalanságból kivezető utat. Ez a legal- dottabtan ott történik, ahol a lutheranizmus megmutatja, hogy a hit miképpen jut el bizonyosságra. Más fclckc7etek visszatartják a lelket az üdvbizonyosságra jutástól és szédítő sokaságii feltételeket szabnak, ellenben a luthcra- ni/mus egycsegyedül az Isten igéjében foglalt Ígéretekhez ragaszkodik, azokban bízik és bizonyosságra jut. Valamikor az egész keresztyénségnek el keH jutni ehhez a hithez.

Jegyzetek.

A »Protestantische Rundschau i októberi s/áma röviden ismerteti az idei nyáron tartott nemzetközi keresztyén konferenciákat és végül a következőket Írja: »Ezek a nagy összejövetelek eleven és tevékeny képet mutatnak. A szó valódi értelmében világkonferenciák és az egyesitó gondolat az evangéliom s annak helyzete a világban. Akinek alkalma volt arra, hogy több ilyen gyűlésen részt vegyen, néhány örvendetes tényt állapíthat niegi Az egész világról és minden egyházból származó keresztyénekkel való siirü, személyes és tárgyilagos gondolatcserében kiszélesedik az egyházi látókör. Kifejlődik a va- lóságér/ék a kereszt yenség tényleges helyzete és feladatai iránt korunkban, párosulva erős nyilvánossági akarattal. Végül előretörő egység- akarat. E/ek bizonyára jó gyümölcsök. Emellett bírálni való is akad. Időben, pénzben, testi fáradságban és lelki erőben rendkívül nagy- áldozatokat követelnek ezek a gyűlések. Nem lehetne és nem kellene egyszerűsíteni? Nem vég- zünk-e sok kétszeres munkát és párhuzamos munkát? Azután egy alapvető kérdés. A gyűléseken végzett munkát az egyházak« nevében végzik. Mit jelent itt az egyház? Lényegében véve nem az egyhá/kormányzatnak, az egyházi szervezeteknek hivatalos személyei jönnek-e össze? Az egyház fogalma nem előzi-e itt meg a különösen a protestantizmusban adott viszonyokat és szükségleteket? t's nagyjában véve mindig ugyanazok a személyek jönnek össze ezeken a világkonferenciákon. Ez a kör vájjon nem nagyon szűk, sőt néha tudatosan exklusiv is ahhoz, hogy evangélikus értelemben véve az egyház szót még csak alkalmazhassuk is? Nem keíl-e itt még előmunkálatokat végezni, amelyek mélyebben és szélesebben belenyúlnak az »egyházba«? Nem kell-e egyáltalán ezeknek a nagy gyűléseknek technikáját revideálni? Tapasztalatokban és javaslatokban nincs hiány. Az örvendetesen felébredt egységesítő törekvések-