Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-10-06 / 38. szám
1929. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 301. Lengyelországnak legnagyobb evangélikus nevelőintézete lett 387 gyermekkel és sok más mindenféle segélyreszorulóval és ápolttal összesen 520 lélekkel, diakonisszaházzal, iskolával, gimnáziummal, tanoncműhelyekkcl, csecsemóotl honnal, nyomorékotthonnal stb. — akkor örömmel és hálával mondjuk: Alapjában véve mégis természetes volt! Egyszerűen beteljesedett az Urnák ígérete, aki nem hagyja megszégyenülni a benne bízókat. Ami itt történt, azt neki köszönhetjük, akinek ereje a gyengékben hatalmas. Istennek utaiban az a csodálatos, hogy Isten éppen mindig azt, ami eleinte majdnem elviselhetetlen nehéz megpróbáltatásnak látszik, csodálatos módon áldássá változtatja. Mikor a háború után, amely nálunk 1920-ig tartott,, a stanislaui evangélikus gyülekezet tagjai majdnem teljesen koldusbotra jutottak, amikor teljesen cl voltunk zárva a világtól, akkor úgy rendelte az Isten, hogy a kvékerek, akik a háború után mindenfelé olyan odaadással tűzték ki a segítő tcst- vérszeretet zászlaját, figyelmesek lettek ránk és Tehetővé tették eleinte szerény keretek között egy műhelynek a felállítását, amelyből évek múltán a mi állandóan növekvő és virágzó mezőgazdasági gépgyárunk, a »Vis« keletkezett. Ugyanabban az időtájban, a legnagyobb ínségből születve, keletkezett gimnáziumunk is. Istennek legcsodálatosabb dolgai közé tartozik a figyelem reméltó ébredés az ukrajnai népben, amely között a mi kicsiny német evangélikus gyülekezeteink majd 150 év óta élnek. Ki gondolta volna, hogy az evangéliom szikrái éppen itt lobbannak lángra! Úgy tetszett nekünk, hogy ukrán szomszédaink testestől-lelkestól any- nyira ragaszkodnak a görög-kathol kus egyházhoz, olyan erősen benne gyökereznek, hogy sohasem jutott eszünkbe evangélikus mozgalomra gondolni ebben a népben. Én egykor mint zsidómisszionárius kerültem ebbe az országba. Igaz, itt-ott megtapasztalhattam, hogy az evangéliom a mai zsidóság szivén is megmutatja erejét. De a zsidó népnek tömeges odafordulását Jézushoz, amiként azt mi, boldogult Delitzsch Ferenc professzor tanítványai reméltük, azt nem értük meg. És gyakran volt az az érzésem, hogy a lengyel népben van diszponáltság az evangéliomra. Mégis csak egyesek akadtak, akik a római kat- holikus egyházból hozzánk jöttek. És most Isten szövevényes és csodálatos utakon az evangéliom új megértését, az Isten igéjében való tudakozódást, egyházunk ajtain való zörgetést keltett ukrán szomszédainkban és természetesen ezzel minket ismét új, ép oly nehezen megoldható feladat elé állított, amelyet csak azért tudunk megoldani, miért hisszük^ ami meg vap írva: »Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.« Javadalmas egyházi tisztviselők házassági szabályrendeleti tervezete. Irta: Csővári Dezső. A házassági szabályrendeleti tervezet már egyszer megjárta az egy házmegyéket az 1926. évben. Hogy hogyan került az ismét vissza, nem tudom. A tervezet szerint minden javadalmas egyházi tisztviselő — pap, tanár, tanító, tanárnő, tanítónő, óvónő mielőtt házasságra óhajtana lépni, köteles ebbéli szándékát felsőbb hatóságának bejelenteni, illetve kérni felsőbb hatósága jóváhagyását. Annak elbírálása, hogy az illető kérvényezőnek megengedhető-e a házasság — azaz, hogy el vehet i-e kiszemeltjét egy' bizottság jogkörébe tartozik. A bizottság tagja az esperes, egy lelkész és két világi. A kérvényhez mellékelni kell a jövendőbeli feleség erkölcsi, tanulmányi bizonyítványát, keresztlevelét stb. Az crkíücsi bizonyítványt az ottani lelkész állítja ki, * tapintatosan : puhatolván az illető leány magaviseleté, élete, hitereje után. Hogy a lelkész mátkájáról ki állítja ki az erkölcsi bizonyítványt, arról nem s/ól a szabályrendelet; valószínűleg a kollégája. Ha a bizottság úgy kívánja, akkor a házasulandónak meg kell jelennie a bizottság előtt és ott titoktartás terhe mellett — kérdéseket intéznek hozzá. No már most, ha a bizottság kedvezőtlenül döntene, úgy a kérvényező 15 napon belül fellebbezhetne a kerülethez. A kerületi bizottságnak az elnöke a püspök, mellette van még egy lelkész és két világi. Ha ez a bizottság is kedvezőtlenül döntene, úgy az ügy az egyetemes bizottság elé kerül. Mindennemű költséget a kérelmező fizet, mondja a szabályrendelet. A javadalmas egyházi tisztviselő csak protestáns egyénnel köthet házasságot, gyermeke pedig csak evangélikus lehet. A szabályrendeletnek ezt a pontját mindenki aláírja, de viszont ehhez pedig néni kell külön szabályrendeletet alkotni, mert alkotmányunk is ezen a nézeten van. Tudom, hogy akik ezt a szabályrendeletet megalkották, jót akartak. Az egyházi tisztviselők presztízsét akarták emelni azáltal, hogy megakadályozzák olyan egyénnel való házasságra lépésüket, aki müvclctlenségéncl és esetleges ki- csapomgx) életűiéi fogva aláássa a tisztviselő és ezzel együtt az egyház tekintélyét és jóhirnevét. I>c kérdem: < mének-e el eredményt? Hogy mondhat bírálatot valaki egy nőről, akit nem ismer, akiről esetleg a rossz nyelvek és irigyek csak rosszat beszélned, holott lehet éppen az ellenkezője* is. Ez a szabálvrendedet egyrészt kiépítené a protekciót. A házasulandó ugyanis szaladna fü- höz-fához, hogy a bizottság kedvezően Ítéljen. Tegyük fel, hogy az esperes úr szörnyű mód neheztel a házasulandóra, akit mindenáron el akar gáncsolni. Jaj akkor annak az jfjú timot-
