Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-10-06 / 38. szám

1929. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 301. Lengyelországnak legnagyobb evangélikus neve­lőintézete lett 387 gyermekkel és sok más min­denféle segélyreszorulóval és ápolttal összesen 520 lélekkel, diakonisszaházzal, iskolával, gim­náziummal, tanoncműhelyekkcl, csecsemóotl hon­nal, nyomorékotthonnal stb. — akkor örömmel és hálával mondjuk: Alapjában véve mégis ter­mészetes volt! Egyszerűen beteljesedett az Ur­nák ígérete, aki nem hagyja megszégyenülni a benne bízókat. Ami itt történt, azt neki köszön­hetjük, akinek ereje a gyengékben hatalmas. Istennek utaiban az a csodálatos, hogy Isten éppen mindig azt, ami eleinte majdnem el­viselhetetlen nehéz megpróbáltatásnak látszik, csodálatos módon áldássá változtatja. Mikor a háború után, amely nálunk 1920-ig tartott,, a stanislaui evangélikus gyülekezet tagjai majdnem teljesen koldusbotra jutottak, amikor teljesen cl voltunk zárva a világtól, akkor úgy rendelte az Isten, hogy a kvékerek, akik a háború után min­denfelé olyan odaadással tűzték ki a segítő tcst- vérszeretet zászlaját, figyelmesek lettek ránk és Tehetővé tették eleinte szerény keretek között egy műhelynek a felállítását, amelyből évek múltán a mi állandóan növekvő és virágzó mező­gazdasági gépgyárunk, a »Vis« keletkezett. Ugyanabban az időtájban, a legnagyobb ínség­ből születve, keletkezett gimnáziumunk is. Istennek legcsodálatosabb dolgai közé tar­tozik a figyelem reméltó ébredés az ukrajnai nép­ben, amely között a mi kicsiny német evangé­likus gyülekezeteink majd 150 év óta élnek. Ki gondolta volna, hogy az evangéliom szikrái ép­pen itt lobbannak lángra! Úgy tetszett nekünk, hogy ukrán szomszédaink testestől-lelkestól any- nyira ragaszkodnak a görög-kathol kus egyház­hoz, olyan erősen benne gyökereznek, hogy so­hasem jutott eszünkbe evangélikus mozgalomra gondolni ebben a népben. Én egykor mint zsidó­misszionárius kerültem ebbe az országba. Igaz, itt-ott megtapasztalhattam, hogy az evangéliom a mai zsidóság szivén is megmutatja erejét. De a zsidó népnek tömeges odafordulását Jézushoz, amiként azt mi, boldogult Delitzsch Ferenc pro­fesszor tanítványai reméltük, azt nem értük meg. És gyakran volt az az érzésem, hogy a lengyel népben van diszponáltság az evangéliomra. Mégis csak egyesek akadtak, akik a római kat- holikus egyházból hozzánk jöttek. És most Isten szövevényes és csodálatos utakon az evangéliom új megértését, az Isten igéjében való tudakozó­dást, egyházunk ajtain való zörgetést keltett ukrán szomszédainkban és természetesen ezzel minket ismét új, ép oly nehezen megoldható feladat elé állított, amelyet csak azért tudunk megoldani, miért hisszük^ ami meg vap írva: »Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.« Javadalmas egyházi tisztviselők házassági szabályrendeleti tervezete. Irta: Csővári Dezső. A házassági szabályrendeleti tervezet már egyszer megjárta az egy házmegyéket az 1926. évben. Hogy hogyan került az ismét vissza, nem tudom. A tervezet szerint minden javadalmas egy­házi tisztviselő — pap, tanár, tanító, tanárnő, tanítónő, óvónő mielőtt házasságra óhajtana lépni, köteles ebbéli szándékát felsőbb hatósá­gának bejelenteni, illetve kérni felsőbb hatósága jóváhagyását. Annak elbírálása, hogy az illető kérvényezőnek megengedhető-e a házasság — azaz, hogy el vehet i-e kiszemeltjét egy' bizott­ság jogkörébe tartozik. A bizottság tagja az es­peres, egy lelkész és két világi. A kérvényhez mellékelni kell a jövendőbeli feleség erkölcsi, tanulmányi bizonyítványát, keresztlevelét stb. Az crkíücsi bizonyítványt az ottani lelkész állítja ki, * tapintatosan : puhatolván az illető leány maga­viseleté, élete, hitereje után. Hogy a lelkész mát­kájáról ki állítja ki az erkölcsi bizonyítványt, arról nem s/ól a szabályrendelet; valószínűleg a kollégája. Ha a bizottság úgy kívánja, akkor a házasulandónak meg kell jelennie a bizottság előtt és ott titoktartás terhe mellett — kérdé­seket intéznek hozzá. No már most, ha a bizottság kedvezőtlenül döntene, úgy a kérvényező 15 napon belül fel­lebbezhetne a kerülethez. A kerületi bizottság­nak az elnöke a püspök, mellette van még egy lelkész és két világi. Ha ez a bizottság is ked­vezőtlenül döntene, úgy az ügy az egyetemes bizottság elé kerül. Mindennemű költséget a kérelmező fizet, mondja a szabályrendelet. A ja­vadalmas egyházi tisztviselő csak protestáns egyénnel köthet házasságot, gyermeke pedig csak evangélikus lehet. A szabályrendeletnek ezt a pontját mindenki aláírja, de viszont ehhez pe­dig néni kell külön szabályrendeletet alkotni, mert alkotmányunk is ezen a nézeten van. Tudom, hogy akik ezt a szabályrendeletet megalkották, jót akartak. Az egyházi tisztviselők presztízsét akarták emelni azáltal, hogy meg­akadályozzák olyan egyénnel való házasságra lépésüket, aki müvclctlenségéncl és esetleges ki- csapomgx) életűiéi fogva aláássa a tisztviselő és ezzel együtt az egyház tekintélyét és jóhirnevét. I>c kérdem: < mének-e el eredményt? Hogy mondhat bírálatot valaki egy nőről, akit nem ismer, akiről esetleg a rossz nyelvek és irigyek csak rosszat beszélned, holott lehet éppen az ellenkezője* is. Ez a szabálvrendedet egyrészt kiépítené a protekciót. A házasulandó ugyanis szaladna fü- höz-fához, hogy a bizottság kedvezően Ítéljen. Tegyük fel, hogy az esperes úr szörnyű mód neheztel a házasulandóra, akit mindenáron el akar gáncsolni. Jaj akkor annak az jfjú timot-

Next

/
Thumbnails
Contents