Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-10-06 / 38. szám
302. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. heusmak, jobb ha mem születik mleg|! S ilyenkor a kérvényező kénytelen, hogy úgy mondjam, megídolgozmi a bizottság tagjait, azaz kénytelen protekció után nézni. Felhozhatják, hogy hiszen még ott van a két fórum. Köszönöm, nem kérek belőle! Ha már egyszer a hozzám legközelebb álló fórumtól defeiktet kap az én jövendőbelim, akkor azt a defeiktet nem tudja tökéletesen ki- reperáFni semmiféle fotum, a ragja sziek, a főtt ott marad örökre! Mindenki ujjat fog rámutatni mondván: »az első fórum ,nem találta alkalmasnak stb.« Másodszor ez a szabályrendelet, nagy dilemma elé állítja a lelkészeket, hiszen a lelkészeknek kell erkölcsi bizonyítványt adni az egyházi tisztviselők jövendőbelijeiről. Kérdezem, van-e lelkész, aki ezt tökéletesen meg tudja oldani? A lelkésznek »tapintatosan« — amint a szabályrendelet mondja — kell puhatolódznia, kérdezősködnie a menyasszony élete felől, azaz detektiv- nek kell lennie. Az ilyen esetben azonban a legnagyobb tapintatosság is csődöt mond. S tegyük fel, hogy a lelkész rossz információi alapján a bizottságiok alkalmatlannak nyilvánítják az illetőt taní tó némák stb., vajon a leány apja nem pörölheti be a lelkészt becsületsértés ciméni?! A bizottságiok elutasító végzései egyúttal örökre megbélyegzik a leányt és családját is. Az a leány azután nem mehet férjhez, mert mindenki tudni fogja, hogy tisztességes asszonynak alkalmatlannak találtatott. Egyik lelkész beszélte, hogy van egy kováicsmester presbitere, aki azt mondta: »ha az én lányomat a bizottság aikal- matrannak tartaná papnénak, vagy 'tanitónéhak, ügy vágnám a bizottság tagjait pofon, hogy megeim l egeinek!« "íme az az egyszerűT ember bírálatot mondott a szabályrendelet fölött. v S végül ez a szabályrendelet dehoneszíáTő- fag hat a papi, tanÜri és tanítói karra is. 'Joggal mondhatnák: hát már idejiutott az elv. egyház, hogy tisztviselőinek a jövendőbeli élettársat is bizottságoknak kell kiválasztani? Hát már annyi a műveletlen és festett életű asszony a papniék, tanitónék között, hogy szigorú intézkedésieket kell tenni? Nagyon1 szomorú lennie! De nemi Így van! Egy-két esiet előfordult ugyan, de1 azért vannak törvényszékeink, hogy ilyen esefben azok intézkedjenek! Mert lehet, hogy egész tisztességes és jóravaló lányok, mint asszonyok romlanak el. És ezt sem a vőlegény, sémi semmiféle földi hatalmasság előre nemi láthatja! Az ilyen esetekben egyházi törvényszékeinkmek kell szigorúan és gyorsan eljárni. Nem pedig azzal a lassú és elodázó rendszerrel, amely sok esetiben jellemzi törvényszékeinket. Szabályrendeletekkel a házasság intézményét nem lehet szabályozni. Tessék az ifjú generációt úgy nevelni a theológián, tanitóképzőben, hogy onnét úriemberek és minden tekintetben kifogástalan emberek kerüljenek ki, akik magukhoz méltó társat találnak. A házassági szabályrendeletet tehát a maga egészében el kell utasítani s ahelyett az a javaslat fogadandó el, melyét Irányi Kamill terjesztett elő a dunáninmeni kerületi közgyűlésen, amely igy hangzik: »Javadalmas egyházi tisztviselő csak protestáns nőt vehet el feleségül, gyermekük meg csak evangélikus lehlet!« Az egyik főesperes azt mondta, hogy mi azért ellenezzük ezt a szabályrendeletet, mert félünk a rendszabályoktól. Távol van tőlünk a féleleim, csak nem' tartjuk összeegyeztethetőnek ezt a szabályrendeletet az evangéliumi egyház szellemével és irtózunk a tortúráktól. Különben is a házasság mindéin embernek a liegprivátabb ügye, amibe beleszólni nemi lehet és nem is szabad! Hiszen jóformán még a szülők sem avatkozhatnak bele az egyén enne legszentebb ügyébe, hát akkor mi jogon avatkozna abbs egy teljesen indifferens bizottság?! HÍREK. — Kitüntetés. ;A kormányzó Paulik János nyíregyházi lelkészt, a Lelkészegyesület elnökét, kormányfőtanácsossá nevezte ki. — Lelkészi Jubileumok. D. Stránier Vilmos egyetemi tanár 'szeptember 29-én ünnepelte 40 éves, Zongor Béla körmendi lelkész, vasi kö- zéplegyházmegyei esperes, egyetemes főjegyző szeptember 15-én 25 éves lelkészi jubileumát. — Pauer Irma diakonissza főnöknő temetése. Múlt (számunkban miár megemlékeztünk arról a nagy veszteségről, mely a »Fébé« Ev. Diakonissza Nőegyletet Pauer Irma főnökasz- szoiny elhunytéval érte. Temetése szeptember 21-én ment végibe a Kerepesi temetőben, ^ diakonissza család, az egyesület messze vidékről is felsieieglett tagjainak, a hivatalos egyház s a különböző < belmissziói egyesületek képvise- lőiniek ritka nagy mértékben megnyilvánuló részvételével. A temetési szertartást a »Haza vágyom« köziének vezette be, mely után Dr. Raffay Sándor püspök ,11. Korimthus 12, 9. alapján beszélt Istennek csodálatos kegyelméről, miely emberi oldalon az 'erőtlenség által teljesedik be. »Pauer Irma a kegyelem embere volt« — mondotta többek közt a püspök. Volt benne valami emberfeletti erő, melyet épem a kegyelemnek az a természete magyaráz, hogy leghatalmasabbam az erőtetemekben1;munkálkodik. Nekünk az ő lelkére tovább ás szükségünk van. Vajha támasztana az |Ur az ő nyomában megint olyan szolgát, akire ezt a lelket kiömtheti. A püspök beszéde után egy kis kar énekelte a főnökasszony kedves énekét az »Örök ifjúságot«... Kovács Lajostól. Utána Mohr Henrik, Budapest III. kér. lelkész, az Egyesület, majid a sírnál Gáncs Aladár a »Főbe« lelkésze a Diakonissza anyaház nevében szólaltatta [.meg a búcsú érzelmiéit. Amaz János 15, |5., emez Filippi 1, 23. alapján. Benne
