Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-09-15 / 35. szám
1929. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 277 hanem fordítva. Mert azt Ívszem, senkisem állíthatja komolyan azt, hogy állami tanítóképző intézeteink a hazai tót nyelvű kisebbség tanító és kántorszükségletét megfelelően biztosítják. Sót merem állitani, hogy erre nem is képesok, mert a tót nyelvű kisebbséget leginkább kitevő evangélikus hívók fiai a Statisztika szerint alig számbavehetó arányban látogatják az állami tanítóképző intézeteket, s különben is nem csupán tanító, hanem kántorképzésról is van szó. Nyíltan s félreértést ól nem tartva érintettem ezt a kérdést. Alig hiszem, hogy akadjon ma már magyar politikus, aki ebbe mást magyarázhatna bele, mint egyedül és kizárólag azt, hogy a magyar állam a kisebbségi jogok és igények kielégítése tekintetében törvényes és egyúttal emelkedett álláspontra kivan emelkedni s erről nem csupán a művelt nyugati államok előtt tesz bizonyságot, de egyszersmind újabb jegeimet szerez arra, hogy elszakított véreink — mint kisebbség — hasonló elbánásban része- sittessenek. Természetes, hogy a fentiek értelmében és okából visszaállítandó szarvasi tanítóképző mellett ugyanott tanitónóképző is fenn nem állhatna. Nemcsak azért, mert a kettő gyöngítené egymást, hanem azért is, mert a tanítóképzőnek Í2 évvel ezelőtt Szarvason történt elhelyezése földrajzi szempontból nem volt helyes gondolat. Ezt maga az "intézet igazgatója megállapította, amikor sürgette a szarvasi tanítóképző intézetnek Budapestre, mint »geográfiailag a legkedvezőbb helyre« való áthelyezését. Amig tehát egyrészt általános az a vélemény, hogy tanitónöképzónk edd g sem volt megfelelő helyen, viszont épp úgy vitán felül áll az, hogy legalább egy tanitónóképző intézetre egyházunknak továbbra is feltétlenül szüksége és joga van. Ha tehát Szarvason visszaállítjuk az ősi tanítóképző intézetet, annak szoros függvénye lesz az az egyidejű teendő, hogy a tanitó- nőképzőt Budapesten vagy közvetlen környékén felállítjuk. Ezúttal nem célom az, hogy tüzetesen rámutassak arra a visszás helyzetre, amely szerint evang. egyházunknak — szemben a szintén államilag támogatott 19 r. k. és 4 ref. tanitónö- képzővel mindössze csak egy ilynemű intézete van. Azt hiszem, hogy ennek az adatnak puszta megállapítása is elegendő érv és törvényes alap arra nézve, hogy a Szarvas helyett Budapesten vagy közvetlen környékén internátussal kiépítendő és fenntartandó egyetlen tanítóképző intézetünk számára a kultuszkormánytól a legmesszebbmenő anyagi támogatást gényelbessük. Örvendetes jelenség, hogy egyik pestkörnyéki, villamos vasúttal könnyen elérhető község vezető tényezőiben meg van a készség aziránt, hogy az evangélikus tanitónóképző "intézet és internatus részére telket s jelentős évi szubvenciót hajlandók rendelkezésünkre bocsátani. A község a legegészségesebb vidéken fekszik. A villamosvasút közvetlenül a telket köti össze a fővárossal. Ennek a gondo’atnak megvalósulása azt jelentené, hogy az intézet tulajdonképpen a fővarosban lenne, annak minden hátrányát kikapcsolva. Megbecsülhetetlen helyzeti előnyei vannak egy ilyképpen elhelyezett evangélikus tanitónóképző intézetnek. A fővárossal való könnyű érintkezés, a műveltség és szemléltető oktatás hozzáférhetősége, versenyen kívül álló előnyök. Budapest nagy arányokban fejlődő evangélikus egyháza, annak megannyi kulturális és qgyháztársadalmi intézménye, eleven vallási és belmissziói élete evangélikus tanítónő- képzésünk ragyogó jövendőjének képét vetiti képzeletünknek láthatárára. Evang. egyházunk intell genciájának igen jelentékeny része a fővárosban lakik. Milyen áldás lenne evangélikus középosztályunkra, ha elhelyezhetné oklevelet adó minden követelménynek megfelelő intézetbe leányait, akiknek manapság csak a lcgkivéte- lesebb esetben jut <jgy-egy hely a fővárosban vagy másutt levő állami, vagy más jellegű tanitó- nöképzö intézetekben. Dr. Mikler Károly, budapesti egyházmegyei felügyelő. HÍREK. — A dunáninneni egyházkerület Kiss István püspök és Lándori dr. Kéler Zoltán felügyelő (alnöklete alatt szeptember 19-én tartja évi rendes közgyűlését Budapesten, 1/2IO órai kezdettel; megelőzőleg gyámintézeti istentisztelet. Szeptember 16. 17. 18. a különböző bizottságok üléseznek. A bizottsági ülések és a közgyűlés a Tisztviselő telepi kaszinó (Bpest X., Szapáry-11. 7 9.) helyiségeiben, a gyámintézeti istentisztelet a X. kerületi egyház templomában (Simor-u. 35.) lesznek megtartva. — Esperes-iktatás. A kemenesaljai egyházmegye Celldömölkön, szép ember 11-én tartott rendkívüli közgyűlésén iktatta hivatalába Molitorisz János ostffyasszonyfai lelkészt, az egyházmegye űj esperesét. A közgyűlés Nagy Sándor celldömölki lelkész imájával vette kezdetét. Dukai Takách Ferenc cs. és kir. kamarás, egyházmegyei felügyelő az ülést megnyitotta s Varga Gyula lemondott esperes előterjesztette jelentéit, amelynek alapján a közgyűlés erélyesen állást foglalt a kultuszmin'szternek iskoláinkat községesitő, államosító terve ellen. Kihirdették az esperes választás eredményét, a megválasztott esperest küldöttség kisérte a templomba. Az űj esperest a hivatali eskü letétele után
