Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-01-27 / 4. szám

28.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1929.

Az Üdvhadsereg; főtanácsa felszólította generálisát, az agg és beteg Booth tábornokot a lemondásra. A generális a felszólítást visszautasította. A sajtó számára Booth! egy nyilatkozatot bocsátott ki, amelyben a többek között ezeket írja: «Felkértek a hatalomtól való visszavonulásra. Ennek a felhívásnak egyetlen alapja, amint én látom az, hogy beteg vagyok. Miért vonuljak vissza? Lehetséges, hogy vezéri működésem pillanatnyilag nem olyan, mint amilyen volt; de micsoda garanciám, vagy biztosítékom van arra nézve, hogy helyembe olyan valaki lép, aki első sorban és mindenek felett az Üdvhadsereg elveit fogja szemelőtt tartani. Felelős vagyok Isten előtt ennek a nagy szervezetnek jólétéért, amelynek életemet szenteltem, s amely nem egészen hetven év alatt a világtörténelemben páratlan sikerekre mutathat rá... Úgy érzem, nem volnék férfiú, annál kevésbbé egy nagy vallási szervezetnek a vezére, ha engednék a felhívásnak olyan időben, amikor, úgy tudom, agitáció folyik annak a fundameiitomnak a megváltoztatására, amelyen ez a szervezet nyugszik.» Az Üdvhadsereg belső meghasonlása valószinü- leg foglalkoztatni fogja az angol bíróságokat.

(Az Internacionaler Verband zur Ve/teidigung des Protestantizmus Budapesten, 1928. évi ok óber hó 15 én tartott gyűlése elé terjesztette KAPI BÉLA dunántúli evangélikus püspök.)

(Befejezés)

A gyülekezetek lelkészválasztási joga más vonatkozásban is megakadályozhatja az egészséges, zavartalan egyházi életet. Egyházi bíróságainknak joguk van a lelkészt bírói ítélettel megdorgálni, állásától elmozditani, vagy hivatalára képtelennek nyilvánítani. De nincsen joguk ahhoz, hogy más gyülekezetbe helyezzék át. Gyülekezet és lelkész között felmerült differenciák gyakran megmérgezik a gyülekezeti életet s az egyházi felsőbbségnek nincsen törvényes lehe- -tősége azt megszüntetni.

d) Egyházunk spirituális munkájának egyik nagy akadályát abban látom, hogy hiányzik az egyházi fegyelem. Bíráskodunk lelkészeink, tanáraink, tanítóink, szóval egyházi tisztviselőink felett, de az egyháztagokkal szemben érvényesíthető fegyelmi jogunk nincsen. A templomkerülők, az erkölcstelen életűek, a kegyelmi javakkal nem élők, az egyházhűség ellen vétkezők ugyan úgy bírják az egyháztagok összes jogait, mint az istenfélő, Isten igéje szerint élő, egyházunkhoz híven ragaszkodó egyháztagok. Ez a körülmény megineheziti az egyház spirituális feladatának teljesítését. Az egyház lényegének ki- üresitésébez és bizonyos egyházi formalizmushoz

vezethet. Devalválódik az egyházfcag ember-ideál ja s kialakul egy olyan embertípus, mely az egyházzal szemben fennálló kötelességei meghatározásánál kevéssel, vagy kevesebbel is megelégszik.

6. Mindezen nehézségek és akadályok megvilágítása után, megrajzoljuk egyházunk belső vallásos életének képét.

a) Vallásos életünk az egyetlen fundamentum, isten igéjén épül fel, abból táplálkozik és abban teljesedik meg. isten igéjének tisztán és igazán hirdetésében bírjuk és őrizzük egyházunk isteni hivatását. Istentiszteleteink, szertartásaink Isten igéjében bírják lényegüket és lelkűket. A szent ige egyedül valósága és centrális jelentősége különösen a magyar gyülekezetekben szembetűnő, mert itt — sajnos — a liturgikus elem a történelem folyamán minimálisra redukálódott, isten igéje által érvényesül egyházunk lutheri karaktere, mely a bünbánat, megtérés állandó szorgalmazásában s isten bűnbocsátó kegyelmében való boldog megnyugvásban áll.

b) Templomi vallásos életünkön kívül egyházunk erőteljesen fe jlődő gyülekezeti beimissziói munkát végez. Vannak ifjúsági egyesületeink, középiskolai diákszövetségeink, főiskolai Luther- szövétségünk; vannak nőegyesületeink, Biblia- olvasási köreink. Minden gyülekezetben tervszerű, öntudatos munkaprogramul alapján történelmi emlékeztető ünnepségeket, adventi, böjti vallásos előadásokat tartunk. Felnőtteink részére iskolaszerű sorozatos előadásokat is rendezünk. Sok gyülekezetünkben külön foglalkozunk a presbitériumokkal, hogy azokat egyházi öntudatra, helyzetük, kötelességeik és hivatásuk igaz meglátására neveljük.

c) Egyházunk belső életében mindjobban érvényesülő karaktert képez lutheri származásunk. Hivatást látunk abban, hogy ne elmosódó szintelenségben, hanem erős vonásokkal dolgozzuk ki egyházi egyéniségünket.

d) Vallásosságunk általános és egyházi egyéniségünk speciális vonásai összhangban állnak egymással. Egyházi egyéniségünk kiépítésére irányuló törekvésünk mellett is érezzük a református testvéregyházzal egybekapcsoló' lelki közösséget. Közös eredetünk és közös sorsunk mellett meglátjuk közös hivatásunkat, melyet magyar földön közös erővel betölteni tartozunk.

Átgondolva az elmondottakat, egyházunk belső helyzetét egészben véve kielégítőnek tartom. Ha valaki mégis azt kérdezné, hogy mire volna evangélikus egyházunknak szüksége, úgy egyházunk külső és belső elhelyezkedését szemlelőtt tartva, ezekkel a rövid mondatokkal válaszolnék:

A mostani félmillió evangélikuson kívül szükségünk volna még legalább egymillió evangélikusra, hogy ellensúlyozni tudjuk a velünk szemben érvényesülő róm. kath. egyház számbeli erejét és erőbeli fölényét;

fl magyarországi evangélikus egyház belső helyzete.