Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-09-08 / 34. szám
268 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. élhető az időben, térben, anyagban. A látható világ, a teremtmény nemi csak »hasonlat«, üres edény, mely elvetendő (miszticizmus!), hanem az isteninek hordozója és követője, miként Luther mondja: »Alle Kreaturen sind jetzt nichts anderes als Larven, darunter Gott sich verbirgt.« Isteni benne van a teremtményekben: ez Isten realprásentiájának és immamentiájának a gondolata. Mivel azonban Isten transcendens is; a teremtményeken kívül 'és felül is van, azért az immanentia nemi jelent identification Másrészt — és ez fontosabb és megnyugtatóbb' — krisz- tológiai a magyarázat: Krisztus személyisége egységes., s ezen; egység és elválaszthatatlamság teszi lehetővé és követeli a megdicsőült Krisztus testének és vérének az úrvacsorában való jelenlétét. Krisztus Isten Jobbján ül nemcsak isteni, hanem emberi természete szerint is. Isten jobbja nem bizonyos hely, hanem »hatalom!«, mely nincs helyhez kötve, hanem mindenütt Jelen van. Ha Krisztus Isten »jobbján« ül, akkor Ö is mindenütt Jelen van, égen s földön s az úrvacsorában is. Krisztus isteni s emberi természetének egységénél fogva az úrvacsorában is kettős természetével van Jelen. Ezen jelenlét soha és sehol, az úrvacsorában sem látható »an sich«, mert nem térbeli. Hogy Jelen van, csak ott és akkor érezhető és észlelhető, ahol és amikor Krisztus ezt akarja (ubivoliprásemtia). Az úrvacsorában azonban a mindenütt jelenlévő Krisztus kijelenti, észrévéteti magát mint Jelenlévőt. És pedig minden egyes úrvacsorázó személynek szól ez a kijelentés, mely tehát individuális. Miképen Jut Krisztus teste és vére az elemekkel kapcsolatba? Az Ige által, melyhez kötve van. Luther szerint Krisztus teste mindig kötve van az Igéhez. A szereztetési Ige teszi az elemeket Krisztus testévé és vérévé; az Ige ereje nélkül csak kenyér és bor azok. A kenyérnek Krisztus testével s a bornak Krisztus vérével való szoros kapcsolatából önként következik: 1. a két szin alatti kiszolgáltatás; 2. az a tény, hogy az elemekkel együtt Krisztus teste és »vére is valósággal élveztetik. Ezen evés és ,ivás kétféle módon; történik: szájjal és hittel, mégis úgy, hogy a kétféle mód lényegileg egy élvezés, »nem úgy, hogy a száj; eszi a kenyeret s a .hit élvezi Krisztus testét, hanem az élvezés elválaszthatatlan és a száj s hit ugyanazt élvezi. .Az Úrvacsora lényege az Igle: »Das Wort, das Wort, das Wort tufs. Denn ob Christus tausendmal für uns gegeben und gekreuzigt würde, wäre es; alles umsonst, wenn nicht das Wort Gottes käme und teilete es aus...« Ha hozzátartozik is a testi élvezés: »Quae verba sunt una cum corporali .manducatione caput et summa huius sacramenti«, ennek hord ereje nincs., mert az Igét, ennek szellemét nem bírja megragadni; erre csak a hit képes, és épen ezért nem lehet az Úrvacsorában Krisztus testének érzéki élvezésére gpndolni. Az érzéki élvezést kizárja úgy az a körülmény, hogy Krisztus »megdicsőült« teste vani Jelen, mely érzéki módon nemi élvezhető, valamint az a tény, hogy az Igével, mely Krisztus testét és vérét megjeleníti, szintén nem a száj, hanem; a hit lép vonatkozásba. .Minden, bár testi és érzéki is, azáltal, hogy Isten Igéjével és a hittel kerül vonatkozásba, »lelkivé« lesiz. Bármily fontos is azonban a hit, az Úrvacsora sine qua non-jához miéig sem számítható. Ige és elemek nélkül nincsen Úrvacsora, de hit nélkül van. Mindenki,, aki az Úrvacsorához járul, hivő és hitetlen!, méltó és méltatlan egyaránt veszi Krisztus testét és; vérét, miért ez nem az ember méltóságára vagy hitére, hanem Isten1 Igéjére van alapozva. Nem; azt mondja Jézus: Ha hisztek és méltók vagytok, veszitek testemet- véremet, hanem feltétel nélkül: Vegyétek! Amiilyen feltétlenül veszi minden urvacso- rázó Krisztus testét és vérét, olyan feltétlenül hat is ez, csak különböző módon. A méltatlanoknak halálos méreg, erkölcsi értelemben; Ítéletet esznek és isznak maguknak. Mert »mi egyezségle Krisztusnak Beliállal?« Javára csak a hivő- nek szolgái. Nem ex opere operato, hanem csak úgy van javára az embernek, ha hisz az Igében. Amennyiben hisz, bizonyos lehlet affelől, hogy hasznára lelsz; ezt Krisztus teste és vére garantálja. Ama javak, amelyeket az Úrvacsora a hívőnek nyújt, a bűnbocsánat. Miként az elsajátító hitnek egyéni hitnek kell lennie, úgy a bűnbocsánat is egyéni, nem általános. Ebben áll épen az Úrvacsora jelentősége az Igével szemben. Az Ige is nyújt bűnboicsániatot, sőt csakis az. Az Úrvacsorában is az Ige az, mely a bűnbocsánatot munkálja, azonban az általános bűnbocsánat itt quasi individualizálódik: az egyednek nyüj- tatik, ha mindjárt nem kisebb férfi, mint M. Kähler tagadja is ezt. — A bűnbocsánattal együtt jár az örök élet. További áldás a hit élesítése, erősítése. Úgyszintén vigasztalás. Az Úrvacsora méltó élvezése a Krisztussal való substantialis egyesülés helyreállítására!, mélyítésére; valamint a testvéri közösség erősítésére, ápolására, fokozására szolgál, mert a cél csakugyan az oltári közösség, amennyiben a hitközösség, volna. Ennyiben van az Úrvacsora szentségének tényleg szociális jelentősége, de helytelen ebben a főjelentőségét látni. Ha az eddig említett javak tulajdonképen »lelki« javak is, amelyek azonban külsőleg is miegnyilvánulniak, mégis az Úrvacsora nemcsak a lélekre, hanem a testre is hatással van, a test és lélek szoros*, »szerves« kapcsolatánál fogva; az egész testi-lelki személyiség lép Krisztus testével és vérével közösségibe, mely test megdicsőült ugyan, mégis »emberi« test, hiszen Krisztus mennybemenetele után is fcét- természetü. És pedig szintén kettős a testre való hatás is: a méltatlanok testi életüket érintő istenítéletet vonnak magukra, míg a hivő testi élete is áldását látja az Úrvacsorának, amely élet-
