Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-09-08 / 34. szám

XV. évfolyam.

1929. szeptember 8.

34. szám.

Szsrfcasztlsig és kiadóhivatal: LESÉIT (Mosta m.) fiadja:I LUTHER-SZÖVETSÉG. Postatakarékpénztári csekkszánla: 1290.

Alapitatta: OR. RIFFIY SÁIDOR plspfik.

SuHuuMtirt ItltMt

NÉMETH KÁROLY ««peras.

Mtfjalaalk kataakAal aovszer. vasáraaa.

ElAllzeiésI ir: Elé» tm 8 P. 40 (III., félévre 3 P. 29 WL, lettedéire I P. 60 HIL Egy szia 16 fill Hirdetési árak aiteaiiezás szerint.

Növekedés.

«Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mimódon növekednek."

Máté, 6. 2H.

Az isteni kegyelem világát nem választják cl áthághatatlan szakadékok és bércek a természet világától. Mindegyiknek a teremtő és fenntartó Isten szabott törvényt, s az isteni törvény szerint folyik mindegyikben az élet. Ámde amikor Jézus Krisztus a kegyelem világát a természet világából vett példákkal szemlélteti, mégis észrevesszük azt, hogy' az Ur természetszemlélete olyan mélységekbe nyújt bepillantást, amelyeket a tudomány a maga erőivel teljesen félti rm *o- hasem lesz képes. Ez magától értetődőkig következik abból, hogy Istennek Fia úgy az Isten tulajdonképpeni országában, mint pedig a teremtett világban mindeneket Istenre vezet vissza.

A liliom növekedőiében van valami imponáló egyszerűség, de van misztérium is. Az eredményt látjuk tavasszal, mikor a liliomok virágjaikkal szinspompába öltöztetnek halmot és rónát. De nem szoktuk meggondolni, hogy a mezó lilioma kivirulásához magába szívta a világmindenségnek erőit, s hogy a Föld tengelyének el kellett fordulnia, hogy Palesztinában tavas*/ legyen. Egyszerű a liliom növekedés^, de a világmindenség erő-nek útját nem tudjuk végigkö* vetni a szunnyadó virághagyma ébredésétől a szinpompás és illatos virágig,

A liliomnak türelemmel kellett várakozni,, amig ég és föld úgy változnak és alakítják helyzetüket, hogy a liliom megkezdheti és bevégezheti növekedését. Vannak dolgok, amiket erőszakkal, rohamozással, hirtelen rajtaütéssel lehet .megszerezni, de a liliomnak és az emberi léleknek növekedése nem tartozik ezek közé. Az örökkévaló Igének testté kellett fennie, szenvednie, meghalnia, feltámadnia és mennyekbe visszamennie kellett, hogy az emberi lélek azzá lehessen, amivé Isten rendelte és teremtette: üdvözölt, örökéletre jutott lélekké. Égnek és földnek,

múlandóságnak és örökkévalóságnak, bűnnek és kegyelemnek, isteni szentségnek és emberi gyarlóságnak meg kellett változtatnia egymáshoz való viszonyát, hogy a lélek úgy növekedi vessék, mint a mezó lilioma: saját életének törvényei szerint, magába szíva a kegyelem univerzumának minden erőit.

Urunk főleg arra akarja felhívni figyelmünket, hogy az Isten akarata szerint való növekedésben nincsen semmi mohó kapkodás, semmi kicsinyes aggályoskodás. Mert ha tekintetbe vesszük azoknak az erőknek megmérhetetlen nagyságát, amelyektől a liliom és az emberi lélek növekedése függ, azok mellett minden em- keri^számTfgatás és méricskélés citórpül, hiábavalónak bizonyul. A fásult fatalizmustól ezen nagy erők láttán csak az tud bennünket megmenteni, hogy mindezek mögött és mindezekben észrevesszük a személyes, rólunk gondoskodó Istennek nem szunnyadó és nem pihenő munkálkodását. Ezen hit nélkül a természet ismerete az embert prédára leső fenevaddá, vagy kétségbeesett fatalistává tenné. Az Istenbe vetett hit által azonban Isten gyermekének érzi magát és levonja a nagy következtetést: ne aggodalmaskodjatok.

A vallásos élet körén belül is nagy jelentősége van a liliomok növekedéséről szóló ffel- dázatnak. A vallásos emberek között is vannak, akik a hirtelen rajtaütésnek, a portyázásnak, a torkonkapásnak hívei és szószólói. Akik a lelki növekedést körülbelül úgy képzelik el maguknak, mint mikor az éhes oroszlán ráveti magát prédájára és széjjel marcangolja. Jézus azt mondja: vegyétek eszetekbe, mimódon növekednek a liliomok. Nem rabolnak, nem zsi vány kodnak, nem kapkodnak, a sok millió kilométer távolságiban levő napra, annak járására és sugaraira bízzák magukat. Az ember is bízvást hagyatkozhatik Istennek kegyelmére: ő megadja a növekedést azoknak, akik feltárják előtte szivüket.

Ü:L« bJ.. Ll.j Likr-IjJJé *4 MÄ