Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-01-27 / 4. szám

1929.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

27.

maradhat el iskolázottsági tekintetében a szomszéd népek megjött. Ezt én olyan döntő érvnek tartom, hogy habár a nyolcosztályu népiskola ellen felhozott íérveket alaposan vizsgálni és mérlegelni szükséges is, ámde: ez csak abból a szempontból történhetik, hogy a nehézségeket mimódon lehet kiküszöbölni. Maga a fejlesztés el- kerülhetetleni. A jegyzői kar nehezményezi, hogy a javaslat «újból» a községekre akarja rárakni a terheket. Megvallom, nem értem. A népoktatás terheit nagy általánosságban beszélve ma sem a községek viselik, hanem1 részben a gyülekezetek, részben az állami. S egyre fokozódó mértékben az állam. A népoktatás ügye állami feladatnak van elismerve. Hogy az állam jogot ád1 egyházaknak, községeknek, testületeknek, sőt magánosoknak iskolák felállítására, ez nem jelenti azt, hogy az állam -nem tartja állami feladatnak a népoktatást. Első sorban az egyházak tiltakoznának az ellen, hogy iskolák felállítására való joguktól őket az állami megfossza. Különben sem áll az oktatás- és nevelésügy érdekében a csak állami oktatás.

A falusi nép nyomoruságös gazdasági helyzete nem csupán a falusi nép specialitása. Nem érv az, hogy a községiek még elsőrendű köz- igazgatási szükségleteiket sem tudják ma kielé- giteni. Tudom, hogy a jegyzőknek sok munkája van. De végzett munkájuk javarésze nem a községek közigazgatásából származik, hanem állami közigazgatási teendők végzéséből áll; viszont a jegyzőket a községek fizetik. Helyt nem álló érvelés tehát az, amely szerint tízeknek a közigazgatási szükségleteknek kielégítése, s a községek háztartásának ezen a címen való terhelése a falusi nép szempontjából élőbbre való lenne, mint a népoktatásból származó megter- helés.

Tény ellenben az, hogy a hatosztályu népiskolának különösen ötödik és hatodik osztálya túl van terhelve tananyaggal. Tény az is, hogy az ismétlőiskolai oktatási rendszer nem vált be, azzal eredményt elérni bajos. Amennyiben a jegyzői karnak az a kívánsága, hogy a hatosztályu népiskola adott kereteit töltsék ki a meg|felelő népoktatási tartalommal és az osztályoknak tananyagát szabják a falusi nép értelmi, gazdasági és társadalmi világához» a mostani tartalomnak és tananyagnak bírálata akarna lenni, erre vonatkozólag csupán az a megjegyzésem van, hogy a hat osztály keretei egyáltalán nem, alkalmasak arra, hogy az általánosan szükséges közismereti anyagion túlmenő speciális igényt kielégítsenek, mert ez a közismereti anyag a kereteket teljesen kitölti. Amiről bármely szakember bizonyságot tehet.

Tudóim, hogy a Falu-Szövetség és az Orsz. Jegyző Egyesület állásfoglalásának súlya van. Éppen ezért sajnálom:, hogy erre az álláspontra helyezkedtek, szerintem a kérdésnek nem elég tágkörű és miess,zelátó megítéléséből kifolyólag.

Parlamenti tárgyalások közléséből olvasom, hogy országunkban 66.000 hadirokkant van 100.000 gyermekkel; 55.000 hadiözvegy 53.000 gyermekkel; apátlan-anyátlan hadiárva 30.000. A száz százalékos rokkant tisztek 240 pengőt, az altisztek 120 pengőt, a közlegények 80 pengőt kapnak. Az ötven százalékos rokkant havi 15 pengőt kap. Az apátlan-anyátlan tiszti hadi- árvák 5.60 penge, a közlegényi hadiárvák 3.25 pengő járulékot kapnak. A hadirokkantak száma 289.000.

*

Az az állásnélküli diakonissza, akinek ajánl- kozása lapunk hírrovatában olvasható, értesülésem szerint nagy nyomorban van. Anélkül, hogy erre felkérettem volna, őt a jó szivek támogatásába ajánlom.

Luther Márton nagy munkabirására jellemző, hogy 1528 május 16-tól 1529 nyaráig! Bugen- hagen wittenbergi városi lelkészt is helyettesitette amellett, hogy az egyetemen előadásokat tartott. Könyveket irt és óriási levelezést bonyolított le. 1528 október 22-én megkezdte egyház- látogatási körútját s ez belenyúlt 1529-be is. Kőrútján szerzett tapasztalatai nagy hatással voltak a Kiskáté megszerkesztésére. A Kiskáté meg írását gondos tanulmányok előzték meg. Erre vall, hogy 1528-ban három prédikáció-sorozatot tartott a Kátéról: május 18—31, szeptember 14—28 és november 30-tól december 19-ig, ösz- szesen 24 prédikációt.

#

Mióta Olaszországa Savoyai Ház alatt egyesült és ezzel egyidejűleg a római pápának az úgynevezett Pápai Államok felett gyakorolt szuverén hatalma megszűnt, a római pápák a «Vatikán foglyai»-nak tüntették fel magukat s nem tartottak fenn hivatalos összeköttetést az olasz királyi udvarral, a Quirinállal. Azóta egyetlen pápa sem hagyta el a Vatikán területét. Most, Mussolinivel folytatott hosszas tárgyalások után ez az ügy el lesz intézve. Körülbelül tízezer lakossal bíró, kicsiny területű szuverén Pápai Állam szerveztetik meg. Az olasz király követet küld a Vatikánba, a pápa pedig nunciust az olasz udvarhoz. A tengerhez vezető korridort a pápa nem kapta meg. A pápa, mint szuverén i«felség» képviselőket küldhet a nemzetközi konferenciákra és képviseltetheti magát a Népszövetségben is. Azonkívül felveszi majd azt a hatalmas ösz- szegre növekedett évi járulékot is, amelyet eddig nemi vett fel, s amelyet az olasz királyság a Vatikán javára évről-évre letétbe helyezett. Az egyezményt Franciaország nem jő> szemekkel nézi a keleti országokban levő missziói állomások miatt, amelyek eddig a franciák befolyása alatt állották, de most valószinüleg Mussolini hatalmába kerülnek.