Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-01-27 / 4. szám
im 26. EVANGÉLIKUSOK LÁPJA volna az emberekhez. Aki azoknak a dolgoknak az ellenkezőjét kívánja, amelyeket versünkben az apostol említ, az embereknek lesz szolgája. Az erőtlenségek, bántalmazások stb. boldogították az apostolt, mert belőlük tudta meg, hogy vele az Ur! Nem ő az, aki többet munkált, mint a többi apostol együttvéve. Ez lehetetlen, mert az ő testében tövis van, s a tövis benne maradt. Nem ő, hanem a Krisztus. És most azzal dicsekszik, hogy a Krisztus őt kiválaszotta, eszköznek, szolgának, munkatársnak, titkok sáfárának, az evangéliom hirdetőjének, pogányok téritőjének. Ö maga erőtel en, s ez az ereje. Ha erős akarna lenni, elgyengülne. Olyan munkába fogott ugyanis, amelynek nagysága és nehézsége mellett eltörpül a legerősebb emberek ereje. Ha bármilyen erős lenne, viszont munkájában csupán erre a saját erejére támaszkodhatna, ugyan mit tanácsolna neki a józan ész? Hagyd abba! De ime, ő gyenge, erőtlen, s az is akar most már maradni. Mert igy érzi, tudja, tapasztalja, hogy a Krisztus ereje munkálkodik általa a világban a lelkek üdvösségére. Valóban, nagy gyönyörűség ez. Mert az apostoli tisztnek ez a betöltése: egy egész élet, egy hatalmas életmunka mint bizonyságtevés amellett, hogy a Krisztus él, uralkodik, munkálkodik a világban. Az apostol lehet erőtlen, mert őbenne nem erő kívántatik, csupán hűség. Az erő, az megvan az élő Krisztusban. Hű szolga-e az, :aki a saját dicsőségét keresi erőben, hatalomban? Az apostol a kérdést önmagára vonatkoztatva azt feleli rá: nem. És sokan vagyunk,lakik magunkat jól megvizsgálva, ugyanezt vagyunk kénytelenek válaszolni: nem1. Mert hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy erősek vagyunk. Gyengék, gyarlók, tévelygők vagyunk. Az Űré legyen a dicséret, dicsőség, ha kezünk jó munkáját állandóvá teszi.. Hála legyen néki, hogy Ö a mi erőtlenségünkben erős! Boldog ember az, akinek az Ur azt mondja: Elég néked az én kegyelmem! Valóban, ha kegyelme a miénk s mi az övéi, akkor van mindenünk. GONDOLATOK. A hit és cselekedetek közli különbségtétel * szerencsétlen volt. Jóllehet az értelmem szétválaszthatja őket, épen úgy, mint ahogyan tudom, hogy a gyertyában fény és hő van, de oltsd el a gyertyát, s mindkettő eltűnik; az egyik nem1 marad meg a másik nélkül. így van a hit és cselekedetek viszonyával is. Seiden J. Jegyzetek. A felsőház külügyi bizottságának január 16-iki ülésében a hercegprímás a mexikói polgárháború tárgyalásával kapcsolatban azt tartotta kívánatosnak, hogy adjunk hangot tiltakozásunknak a vallásszabadság védelmében. «A magyar nemzet» mondta a prímás, «a múltban is mindig állást foglalt a vallásszabadság nagy gondolata mellett. Mai helyzetünk még fokozottabb mértékben kívánja tőlünk, hogy az elnyomottak védelmére siessünk.» Huszár Károly még hozzátette, hogy «a nagy emberi eszmények, mint a vallásszabadság és az emberi szabadság, a magyar közvéleményben valláskülönbség nélkül ma is visszhangra találnak.» A hercegprímás kijelentésének örülök. Még jobban örülnék, ha a vallásszabadság nagy gondolatát a hercegprímás a saját egyházával is el tudná fogadtatni. Örülök annak is, hogy a magyar nemzetet azoknak a lobogói alatt látja meg, akik a múltban a vallásszabadságért szállottak síkra, s, akiket egy nemzetietlen történetírás lázadóknak szeretne bélyegezni. Kívánatos, hogy a hercegprímás szavai a magyar közvélemény körén belül a fekete in- ternacionálé Magyarországon lakó hívei között is visszhangot keltsenek, s a félhivatalos történetírás is azokhoz igazodjék. Sajnos, valószínű, hogy mindez csak az alkalomhoz szabott nyilatkozat. Ha a római katholikusokat üldözik, akkor jó a vallásszabadság nagy gondolata, de ha a protestánsok a vallásszabadság címén élet- jogosultságot kérnek, akkor ugyanaz a nagy gondolat kárhozatos eretnekség. * A Falu-Szövetség választmánya után az Országos Jegyző Egyesület elnökségének és bizottságainak értekezlete is állást foglalt a nyolc osztályú népiskolai oktatás ellen. A Jegyzők Egyesületének álláspontja a népművelődés kérdésében az, hogy elsőrendű teendő annak mcgr állapítása, hogy a népoktatás állami feladat; csak ennek megállapítása után lehet foglalkozni a népoktatás emelésével. A jegyzői kar a mai időt nemi tartja elérkezettnek a nyolcosztályu népiskola bevezetésére egyrészt a falu népének nyomorúságos helyzete miatt, másrészt pedig azért, mert a kultuszminisztérium javaslata a nyolcosz- tályuvá fejlesztendő népoktatásnak minden terhét újból a községekre akarja rárakni. A községek pedig tudvalevőleg még elsőrendű köz- igazgatási szükségleteiket sémi tudják kielégi- tenii. Annyit vélnek csupán megvalósíthatónak, hogy az 1868:38. tc.-nek a hatosztályu népiskolákra adott keretei^ töltsék ki megfelelő népiskolai tartalommal. Sem az alapvető állásfoglalással, sem az indokolással nem tudok egyetérteni. Tudtommal a környező államokban már túlmentek a hat- osztályú népiskola keretein. A magyar nép nem
