Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-01-27 / 4. szám
XV. évfoiyaiü. 1929 Január 27. 4 EV Kelenföldi evang. lelkeszi hivatal . , , Budapest. Villány i~ut 1. OK LflPlfl Szerkesztőség és kiadóhivatal: LÉBÉNY (Moson m.) Kiadja : S LöTHER-SZÖVÉTSÉG. Postatakarékpénztári csekkszámla: 12S0. Alapította: OR. RAFFBY SÜHDOR püspök. Szerkeszf'éséri felei-ős NÉMETH KÁROLY esperes. Megjelenik hetenként egvszer, vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre 6 P. 40 fill., félévre 3 P. 20 fill., negyedévre 1P. 60 fill., Egy szám 16 fill Hirdetési árak megegyezés szerint. A mi erőnk. „Gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongat- íatásokban Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.“ 2 Kor. 12, 10. Pál apostolnak vallásos tapasztalatai a legodaadó bb figyelemre méltók. Először azért, mert tanítása, amely tapasztalatain alapult (bár ezeknek értelmezésére és kifejezésére rabbinisztikus kiképzése maradandó hatást gyakorolt), fontos szerepet játszott az egyháztörténet folyamán minden vallásos ébredésben, a hitnek és életnek minden reformálásában. Másodszor azért, mert ennek az apostolnak élete az isteni kegyelemnek és erőnek olyan átalakító hatását mutatja, bvOgy vezetése biztos kalauz lehet jézus Krisztushoz, a Megváltóhoz. Az a szakasz (2 Kor. 12, 1—10), amelyből a.teoiít irt szavakat vettük, mély bepillantást enged az apostol legtitkosabb lelki életébe, s habár nem- szabad felejtenünk, hogy a szavak mögött keresnünk kell azokat az élményeket, amelyeket velünk közölni akar és tudnunk kell, hogy minden maradék nélkül még az apostolénál sokkal egyszerűbb lelki élményeket sem bírunk szavakba önteni, mégis tanulságos az, amiket mond'. Látomásokról és az Urnák kijelentéseiről beszél. Tehát úgy tudja, hogy minden emberi közvetítés nélkül tárultak fel előtte titkok. Amiben ilyen közvetlen látomás és kijelentés által . részesült, annyira nagy és jelentős, hogy dicsekedhetnék vele, sőt könnyen el is bizhatná magát. Részletekbe nem bocsátkozik. Nem beszéli el, mit látott, mit hallott, mit kapott. Részben nemi lehet elbeszélni, részben nem szabad elbeszélni. Ellenben leihe# következtetni. Maga az apostol is azt kívánja, hogy következtessünk az ő életéből arra, amiben részesült: «Valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit hall tőlem.» S mindjárt mond is egykét dolgot önmagáról. A jellemző már most az, hogy olyan dolgok helyett, amikkel az emberek rendszerint dicsekedni szoktak, olyanokat emleget, amiket az emberek el szoktak hallgatni, vagy titkolni. Bevallja, hogy a testébe tövis adatott. Bevallja, hogy háromszor könyörgött az Úrhoz s az Ur nemi hallgatta meg a könyörgését, vagy legalább is nem teljesítette a kérését olyan formában, ahogyan ő kérte. Úgyhogy ő ha dicsekedni akar, csak gyengeségeire tud rámutatni. Mit jelent ez a látomások és kijelentések, a harmadik égig és a paradicsomba való elragadtatások után? Ilyennek képzeljük el azokat, akik az istenséggel titokzatos, de közvetlen kapcsolatban állanak? Vájjon nem halijuké azoknak a dicsekvését, akiknek imái meghallgatásra találnak, akik imádkozás által betegségből felépülnek s másoknak is gyógyulást szereznek? Nem ezek-e az igazi, mélyen és bensőleg vallásos emberek? Akármint legyen is, az apostol gyenge maradt és a tövis sémi távozott el á testéből. Az Ur úgy találta jónak, hogy apostola érje be a kegyelemmel s az erőt ne keresse sehol másutt, mint csupán Urában. Ez lehet egyedül álló vallásos tapasztalat, s bizonyos, hogy az apostol nemi akar belőle sablont, kaptafát csinálni, de két dolog bizonyos. Elős'zör az, hogy az apostol beérte a kegyelemmel s boldog volt vele, másodszor az, hogy az apostolt ez a tapasztalat függetíenitette sok mindentől, ami másokat csüggesrt, kedve ilenit, kétségessé tesz. Elannyira, hogy gyönyörködik azokban, amik másokat búsitanak: erőtelenség, bántalmazás, nyomorúság, üldözés, szorongattatás. Ezek bizony kevés embernek okoznak gyönyörűséget, legalább is másként képzelik el a gyönyörűséget. Általában inkább szeretnénk erőseik lenni, szabadon mozogni, nyájas arcokat látni, tárt karokkal fogadtatni. Talán-talán volt idő, miikor az apostol is ig|y gondolkodott. De azután jobb belátásra jutott. Ura beláttatta vele, hogy amit a «testi» ember kívánt, az függő viszonyba hozta
