Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-07-21 / 28. szám
220. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. gyülekezetnek lehetőleg kezdettől fogva egy, felelős vezetője legyen. Teljesen új rendelkezés volna az, hogy sem mint administrátor, sem segédlelkészi minőségben nem működhetik az, aki a megüresedett lelkészi állásra pályázik, mert nyilvánvaló dolog az, hogy ez a körülmény, az illetőnek akár előnyére, akár hátrányára, a nehezen ellenőrizhető visszaélések lehetőségét már eleve magában rejti. (Folytatjuk.) Stráner Vilmos. A kultuszminiszter újabb akciója elemi iskoláink ellen. Gróf Klebelsbierg Kunó' vallás- lés közoktatásügyi miniszter iskolapolitikáját protestáns szempontból már évek óta sokan kifogásolták. Voltak, akiket elkápráztatott a miniszter programúi jának nagyvonalúsága és lendülete1. Igaz, hogy megint mások éppen abban látták és látják annak gyengéjét, hogy hazánk gazdasági helyzetében a programm nemi talál szilárd alapot. A programm megvalósítás ának részletmunkája, amint mind jobban előrehalad és kibontakozik előttünk, azt mutatja, hogy igazuk- volt azoknak, akik a kormányzat klerikális keretein belül a kultuszminiszteri akciót is az ellenreformáció hadműveletei közé sorolták be. A szegedi egyetemi parallel tanszékek felállítása mutatja legszemléltetőbben a felsőbb állami oktatás irányát és a mind agresszívebbé váló ültramönta- nizmüsnak előretörését, egyúttal az egyetemeink tudományos munkájának a klerikális politika szolgálatába bocsátását. Középiskoláink a felállított sok állami iskola konkurrenciája, a miniszter által megkurtitott államsegélyek és iskoláink alapjainak elértéktelenedései miatt olyan nagy tehertételt jelentenek a fenntartó egyházi testületekre, hogy már-már elviselhetetlenekké válnak és kénytelenek leszünk azokat beszüntetni. Elemi iskoláink állták és állják a sarat. Pedig a miniszter itt is emelte a fenntartók terheit és csökkentette a támogatást (nyugdijjárulék egyfelől, taudijkárpótló államsegély másfelől); az egészségügyi és közigazgatási hatóságok is éppen a felekezeti iskolákkal szemben1 fokozott eféllyel léptek fel követelésekkel és igényekkel, úgy az épületek, minit a felszerelés tekintetébén. De gyülekezeteink1 készek voltak meghozni az áldozatokat népiskoláikért. A miniszter sokszor hangoztatta, hogy a felekezeti oktatásinak nem ellensége; sőt barátja. Mégis, megtette az első lépést evangélikus, népiskoláink ellen akkor, amikor »csekély tanulói létszám« miatt egy csomó nőiskolánktól elvonta 1 a tanitófizetést kiegészítő államsegélyt, s ezzel vagy^ arra kényszeritette gyülekezeteinket, hogy magániskolát csináljanak népiskoláikból és viseljék továbbra is a terheket úgy, mint addig, vagy pedig beszüntessék az iskolát és a gyermekeket idegen jellegű iskolába küldjék. A lakosság felekezeti elhelyezkedése következtében természetes, hogy ez a miniszteri intézkedés aránylag legsúlyosabban evangélikus egyházunk iskoláit sújtotta. Egyházunk közvéleményének erélyesebb tiltakozása azzal fegyvereztetett le, hogy 10—12 tanuló kedvéért tényleg nem lehet iskolát fenntartani; a következmény azt mutatta, hogy vannak apró es szegény gyülekezeteink, amelyek állami segítség nélkül is készek az iskolát fenntartani. , A miniszter most adta ki újabb leiratát, amely szerint nemcsak hogy egyes csekély létszámú iskolától vonja meg az államsegélyt, hanem immár »takarékossági szempontból« egy- iegy faluban levő többféle jellegű iskolát összevon és községivé, vagy államivá szervez át. Ezzel a rendelkezéssel megint szépszámú evangélikus iskolát vesztünk el. A miniszter ugyan biztosítja a gyülekezeteket arról, hogy a kéttalniitós községi vagy állami iskolában az egyik tanító evangélikus lesz, de az eddigi tapasztalatok már bőven megtaniithattak bennünket arra, hogy mit jelent klerikális hazánkban egy-egy állami iskola, vagy amúgy is teljesen állami befolyás alatt álló községi iskola: az ultramontanizmusUak és kle- rikalizmusniak veteményes kertjét. Evangélikus hitvallásos iskolák községesi- tése, vagy államosítása tehát a falvakban azt eredményezi, hogy még ott is, ahol az evangélikusok többségben vannak, — mert az új intézkedés főleg ilyen községekre irányul — a klerikális községi vagy állami iskola átgyúrja a jövő nemzedék lelkét, s ha nem tudja is klerikálissá tenni, de idővel az ottani evangélikus gyülekezetét des organizálja. Mert falvakon a gyülekezeti életnek két organizációs fókusa és két forrása van: a templom és az iskola. Az iskolának elvétele a gyülekezetnek nem csupán arculatát, hanem karakterét és erőtényezőit is megváltoztatja, sorvasztja. Diakónus. Jegyzetek. Miközben a kultuszminiszter felekezeti népiskoláink alól itt is, ott is kirántja a gyékényt, a Pesti Hírlap július 11-iki számában olvashatjuk, hogy ,új meg új nevelőintézetek emelkednek Budapesten. Nevezett újság arról cikkezik, hogy a Notre Dame de Sion apácarend azzal ünnepli meg hUszonötéves magyarországi jubileumát, hogy modern!, palataszerű rendházat és nevelőintézetet építtet a Sashegyen. Az apácarend internátust, elemi, polgári és továbbképző iskolát tart fenn a középosztály leánykái számára. A rend fejleszteni kívánta nevelőintézetét, másfelől stílusosabb híejyre kívánkozott a Villányi útról. »Kapóra jött a székesfővárosi ajánlata a jelenlegi rendház megvételére.« A cikk
