Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-01-20 / 3. szám
1929. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 21. ségi egyház, inelv városi, községi, vármegyei, politikai és társadalmi életben nélkülözi a többségi egyház természetes előnyeit. Állami törvényeink biztosítják ugyan az egyházak egyenlőségét s a nagyr többségben levő róni. kath. egyházat sem teszik államvallássá. Mi azonban lépten-nvomon tapasztaljuk, hogy a lélekszám- ban rejlő erő s a szétdaraboltsággal járó gyengeség hatalmasabb az állam tételes törvényeinél. 3. Egyházunk hitvallási alapja. Egyházunk nemcsak formailag, d: lelkileg is szimbolikus könyveink alapján áll. Ez biztosítja egyházunk lutheri karakterét, mely a Szent- iráshoz kötöttség alapján a hitből, ingyen való megigazulás erőteljes hangsúlyozásában s a vallásos élet tiintudatosságának elmélyítésében nyilvánul. Ez a lutheri karakter vallásos oktatásunkban a Kis Káté tanitása által érvényesül, de áthatja iskoláink, gyülekezeteink, egyházi életünk összes életnyilvánulásait is. 4. Alkotmányszervezetünk. Egyházunk a kiépítetlen és módosított presbiteri rendszerrel munkálkodik. Évszázados üldöztetésünk alkotását bírjuk abban, hogy az egyházi elnök mellett minden fokon világi elnök is van. Gyülekezetben a lelkész és felügyelő; a gyülekezetekből álló egyházmegye élén az esperes és egvházmegyci felügyelő; az egyházmegyékből álló egy házkerületben a püspök és egyházkerületi felügyelő; a 4 egyhá/kerületből álló egyházegyetem élén az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő, ki a hivatására legidősebb püspökkel együtt tevékenykedik. A presbitériumi szervet csak dsöfokon, a gyülekezeteknél találjuk meg. Az egyházmegyénél, egyházke Kilétnél, az egyhá/egyetcmnél nincsenek presbitériumok, hanem szakbizottságok végzik a tanácskozási és előkészítési munkát. Egyházszervezetünk teljesen demokratikus. Az egyház dignitáriusait kivétel nélkül a gyülekezetek választják az egyes egyháztagok szavazatai által. Közgyűlési rendszerünk nehézJcessc teheti tárgyalásainkat, de biztosítja egyháztagjaink érdeklődését s az egyházi életben való részvételét. A tanácskozási és szavazási jog az egyházzal összefűző lelki közösség erősítőjévé válik. Az egyház spirituális munkaprogrammját nemcsak az Egyházi Alkotmány, hanem kialakult történelmi jogszokás és természetes szükséglet szerint is a püspökök irányítják, ellenőrzik és végzk, mindegyik sa át egyházkerületére vonatkozólag. Ezért egyházunk a maga tulajdonké- peni egyházi életét az egyházkerületekben éli. Alkotmányozó és törvényhozó testületünk a zsinat. Meghozott törvényeinket államfői megerősítés alá terjesztjük. 5. Egyházunk életműködésének . anyagi és lelki akadályai. a) Első helyen kell említenem egyházunk teljes szegénységét. Egyetlen anyagi forrásunk van: híveink áldozatkészségbe. Kevés kivétellel hiveink mindenütt túlságos nagy egyházi terhet liorcioznak. Vannak gyülekezeteink, melyekben a hívek állami adójuk 100 — 300<Vo-át fizetik egyházi adóképen. Négv évszázad ránevelte ugyan evangélikusainkat a nagy teher hordozására, de a mostani időben féltenünk kell egvhá/. tagjaink teherbírását, mert általános gazdasági okok s az állami terhek természetes növekedése nagymértékben igénybe veszik őket. b) Második pontként állam:a-utaltságunkat említem meg. Törvényeink bi/tositják, hogy az állam egyházi és iskolai szükségleteinkre segélyt nyújt. Egyházunk ezeket a/, államsegélyeket meg is kapja. Lelkészeink, tanáraink, tanítóink fizetésének efry' része államsegély. Középiskoláink, népiskoláink szintén különböző címeken segélyeket élveznek. Ezenkívül biztosit az állam anyagi hozzájárulást közigazgatási céljainkra, lelícészi nyugdíjintézetünkre stb. Allamsegélyc- zésünket az 184$. évi XX. t.-c. a viszonossági elv alapján biztosítja a rám. kath. egyházzal szemben bizonyos Kiegyenlítő tendenciával. Az állam által történő segélyezésünknek felbecsülhetetlen előnye abban áll, hogy iskoláink, gyülekezeteink megélhetését, azok fenntartását lehetővé teszi. Szomorú, de való, hogy ezidö szerint az államtól kapott segélyeink oly nagy összegre rúgnak, hogy azt saját hiveink erejéből semmiesetre sem tudnánk előteremteni. Hátránya viszont a mostani helyzetnek az, hogy egyházunk függő viszonyba íceriil az állammal szemben s ez némelykor egyházi autonómiánkat érinti, egyházi egyéniségünk kifejlesztését pedig korlátozza. Nem is beszélve arról, hogy az idegen anyagi erőre támaszkodás mindig mankót jelent s az önerejéből élés téves gondolatát ébreszti az egyház lelkében, holott életszükségleteinek javarészét idegentől kapja. c) Egyházunk életműködésének további akadályát egyházi rendszerünk és törvénykönyvünk némely rendelkezésében látom. Gyülekezeteink anyagai kérdésekben teljes jogú autonómiával bírnak. Ez nem ellenörzés- nclkiiliséget jelent, hanem azt, hogy a gyülekezetek csak az önmaguk által elfogadott anyagi terhet tartoznak viselni. Magasabb egyházi közii- leteinknek nincsen adókivetési joguk. Ez a kö- lülmény lehetetlenné teszi egy egyetemes egy- házépitó munkaprograinm kialakítását. Lehetetlenné válik a gyülekezetekben szétszórtan levő anyagi erők koncentrálása, egyetemes intézmények megteremtése, szegény missziógyülekezetek megteremtése, avagy fenntartása. Egybekapcsolódik ezzel az is, hogy minden gyülekezet önmagát tartja fenn. A 30.000 lelket számláló gazdag gyülekezet csupán önmagáról tartozik gondoskodni. Épen igy a néhány száz létektől álló, teljesen vagyontalan gyülekezet is csupán saját erejére támaszkodható. Az egymáson segítés lehet önkéntes jótékonyság, de nem rendszer által biztosított együttműködés és egymásért dolgozás. így azután megnehezedik
