Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-06-16 / 24. szám
XV. évfolyam. 1929. lanius 16. 24. szám. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Szerkesztőséi is kiadéhlvatal: LEBENY IMoson n.) Riadja: 1 LOTHER-SZ0»EISt6. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1290. Ilapltatta : DR. RIFFIY SINDOR püspök. Meilelenik hetenként egyszer, vasárnap. Előfizetési ir: Eiisz évre 6 P. 40 lilL téléire 3 P. 20 flIL negyedévre t P. 60 (ÜL Egy szán 16 fill Hirdetési árak megegyezés szerint Ss«rk«uté*ért lalilö* NÉMETH KAROLY «aper«». Alaposság. „Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és mefrcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát. * Máté 7, 24. Jé?us a Hegyi Beszéd végén kétféle há/épi- töről beszél. Egyidclg nem latszik a különbség a kettőnek a munkája között. Mindegyik felépíti a házát. És mégis: az egyik bölcs, a másik bolond. Az egyiknek a háza megmarad, a másiké összedől. Mindegyik szorgalmasan dolgozott, csak az volt a különbség, hogy az egyik alaposan, a másik felületesen végezte a dolgát. A kétféle házépítő kétféle keresztyénnek a típusa. Mindegyik hallgatja az igét, de nem mindegyik cselekszi azt. »Az igének megtartói legyetek, ne csak hallgatói, megcsalván magatokat,« int bennünket Jakab apostol. Ugyanő beszél feledékeny hallgatókról is. Az egyik fülükön bemegy* az ige, a másikon ki. örömest veszik az igét, Jézusnak példázata szerint, de gyümölcsöt nem teremnek. Pedig a gy ümölcséről ismerszik meg a fa. A bölcs építőmesterben az alaposság mellett más jótulajdonságok is szükségesek voltak. Számolnia kellett azokkal az erőpróbákkal, amelyeknek a ház ki lesz téve; az eshetőségekkel, amelyek bekövetkezhetnek. Ehhez nem elég az egyéni tapasztalat. Az életmunka bölcs elvégzéséhez sohasem elég az egyéni tapasztalat. A bölcsességhez mindig szükséges az emberek kollektiv tapasztalata. A vallásos nevelés jogosultsága, a gyermek lelki fejlődésébe való beavatkozás és a fejlődés irányítása azon alapszik, hogy a bölcs elet mindenkit ráutal a kollektiv tapasztalatra. Az emberiségnek kötelessége, hogy ennek a kollektiv tapasztalatnak a kincseit közölje a felserdülő nemzedékkel. Téves azoknak a felfogása, akik a lelki szabadság elleni véteknek tartják a lelki fejlődésnek ezt a befolyásolását. Milyen óriási erőfecsérlés lenne, hä minden nemzedéknek saját tapasztalatából kellene rájönni arra, hogy vannak árvizek stb., amelyek a fövényre épített házakat összedöntik! Milyen végletes mulasztás lenne, ha minden nem/jedék a saját bőrén volna kénytelen megtapasztalni a bűn rettenetes következményeit! Az emberiség', történelme üdvtörténelemmé lesz azáltal is, hogy a Jézus Krisztusban megjelent üdvösségről szerzett ta paszta htokat az egyház nevelő tevékenysége utján közli a következő nemzedékkel. A gyermek-keresztség ez okból is nemcsak jogosult, de kötelcsségszerü cselekménye az egy háznak, amely ennek az elrendelt szentségnek végrehajtását nem teheti függővé attól az egyéntől, akinek lelkiségét a kegyelem eszközeivel tudatosan, szántszándékkal befolyásolni akarja. Az egyház lelki anva, lelki dajka és mint Isten megbízottja tekintéllyel cselekszik, felelősségi alatt, f onák dolog volna, ha az egyéntől tétetnék fi;ggóvé, hogy kivátija-e azt a befolyásolást, amely nélkül az igazság ismeretére és elfogadására nem juthat cl. Ebből következik annak a pedagógiának ferdeségc is, amely a gyermekből akar kihúzni mindent, anélkül, hogy valamit belehelyezne. Ez annak a roussoaui romantikus ostobaságnak a kifolyása, amely szerint az cjTiber természete jó, csak a társadalom és a történelem teszi rosszá. A bölcs építőmesterben szükség volt az alaposság és a kollektiv tapasztalatnak megszerzése mellett türelemre is. A bölcsességhez megkiván- tatik a türelem. A türelmetlenség éretlen gyermekeknek és olyan embereknek a tulajdonsága, akik kedvüket és bátorságukat vesztik, ha a vetést nem követi nyomon az aratás. A türelmetlenek nem bölcsek, mert nem látják, hogy amit aratunk, azt jórészt előttünk élt emberek vetették — úgy a jót, mint a rosszat. Nein látják, hogy miként a tapasztalatoknál, úgyr a gyümölcsnél is az emberiség kollektiv munkájára vagyunk lépten nyomon utalva. Türelem kellett ahhoz, hogy a bölcs építő leásson a szikláig, különösen mikor ott volt mellette a bolond építő, aki egyszerűen a fövényre rakta a falat, tehát az építésben megelőzte a bölcset, a háza előbb készen lett. Mennyi minden csábítja az embert a világban arra, hogy a munkáját elnagyolja, a részletkérdésekkel ne bíbelődjék, törekedjen a nagy*, a hatásos effektusokra! A vallási, az egyházi élet terén is! Nem győzzük kívánni a sikert. Siettetni, erőszakolni akarjuk. Lehet is ilyen gyorstalpaló munkát végezni, amely tetszetős a szemnek; a szájban edes, mire azonban a gyomorba jut, émelygést okoz. »A szántóvető türelemmel várja a földnek drága gyümölcsét.« Csak le a szikláig! Le a mélybe, az Isten igéjéig. Az ige legyen a fundamentom, amelyre életed házát felépíted. Ismerőseid közül sokan talán nem dolgoznak ilyen türelemmel. Egyre-
