Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-06-09 / 23. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA 179. 1929 győzelemre hiv minket is. Szánjuk oda tehát magunkat a munkára, küzdelemre, sói szenvedésre és halálra is Jézusért. A vég győzelme bizonyos. »Aki mindvégig megáll, megtartatik.« Jegyzetek. A Pastoralblátter ju husi számában D. Stange Erieh »Az oikumenikus mozgalom a válaszúton« címen ir cikket az egyházakat egyesíteni akaró törekvésekről. D. Stange szerint válaszúira éri a mozgalom és aggodalmakra ad okot nein azért, mert egyáltalán megindult, hanem a tempó miatt, amelyben folyik. Nevezetesen komoly kérdés, hogy a keresztyén egyházak kultuszé'etébon, a .keresztyén hívek tapasztalati világában megvan-e a kedvező talaj az oikumenikus mozgalom befogadására, illetve történt-e valami abban az irányban, hogy a talaj előkészít tessék. Mert el lehetünk készülve arra, hogy az egyszerű keresztyén hivő vissza fogja utasítani ennek a mozgalomnak eredményeit, ha azok nem gyökereznek keieszt>én hitéletének mélységiéiben. A kérdés tehát az, hogy a keresztyénség gyülekezetei lépést tartottak-e az oikumenikus mozgalom gy ors tempójával. A másik nehézség a mozgalom tarkasága. Stockholm, Lausanne, Jeruzsálem, Piága: mindez az egyszerű hívőnek a zűrzavar képét mutatja. Stange szerint nagy baj az, hogy ezek a nagy gyűlések, amelyeken « római katholikus egyház kivételével az egész keresztyénség képviselve van, munkaprogrammjuk tekintetében nagyon szerények, nevezetesen hiányzik a konkrét, gyakorlati feladatok bátor megragadása. A tág programm reményeket kelt, amelyeket a részletmunka nem valósit meg és az idő rövidsége miatt nem is valósíthat meg. A másik baj, hogy általában túlbecsülik azoknak a határozatoknak értékét, amelyeket aktuális kérdésekben hoznak (például a leszerelés kérdése). Harmadszor gondoskodni kell, hogy a »Lélek működése elé az emberi sürgölödés akadályokat ne gördítsen.« Stange szerint az általa felhozott hiányok nem szolgáltatnak okot arra, hogy sötétnek lássuk a helyzetet, de a mozgalom válaszúihoz ért és választani kell. Cikkével a némelországi papságot és gyülekezeteket konstruktiv munkának kívánja megnyerni. * A kulturfölény és a konszolidáció útján eljutottunk tehát az ötmillió ökölig, amely szép Magyarországon a protestánsok ellen szükség esetén felemelkedik, hogy őket leüsse, mint a vágóhídon a tagló a marhát. Elég hosszú út volt idáig. Sok mindent kellett látnunk és megélnünk. De most már helyben vagyunk. A keresztény kurzus eljutott abba a stádiumba, hogy a csonkahazában élő római katholikus polgártársak öklüket rázhatják, mert rendben van a szénájuk. Immáron nem kell attól félni, hogy a bolsevisták elszedik a latifundiumaikat, a templomokban felhalmozott kincseket. Kend van, konszolidáció van, kulturfölény van, vatikáni állam is van. Mindezek után jöhet a kemény római katholikus, keresztény ököl. Reszkess sötétségben búj káló protestáns. A haza csonka, de a r. katli. öklök épek. És többen vannak. És mögöttük állnak közjogi méltóságok és nagy vagyonok. Fényes nevek és ezeréves pap >k. Lehet, hogy magyar vagy, te kárho/atos protestáns, de eretnek vagy. Valamikor megégettünk volna és javaid it elkoboztuk volna. Most ököllel fogunk dolgozni. Mert Magyarországon nem elég a létjogosultsághoz az, hogy valaki magyar legyen. Szükséges, hogy római katholikus legyen. Különben lesújt rá ötmillió ököl. Magyar, német, horvát, tót és más ököl, de csupa keresztény, római katholikus ököl. Idesüss Európa! Ide, Kiskunhalasra! Itt tanulhatsz kérész'énysiégiet és megtanulhatod, hogy a kisebbségekkel hogyan kell elbánni. Ököllel. Románok, csehek, szerbek, horvátok: lássátok a keresztény lovigot, Jézus vérző szivének imádóját; igy kel! elbánni azokkal, akik kisebbségben vannak. Vágjatok arcukba ököllel. Keményen, bátran, lovagiasan, ahogyan a lovagi as magyarok közt kilátásba helyezik. Legyetek d/sentleinének ti körültünk élő nemzetek és ököllel, vagy tenyérrel üssétek homlokon vagy arad kisebbségeiteket. Ez a magyar virtus. Igy tanuljátok Kiskunhalason. »A miniszterelnök Inkcpusztáról Párizson át Madridba utazott, ahol a Népszövetség ülésein több fontos kérdés között a kisebbségi ügy is napirendre kerül.« Éppen jókor. A miniszterelnök bemutathat ötmillió többségi ökölt. Keresztény katolikus, a kisebbségre emelt, magyarországi ökölt. Vass József nép jóléti miniszter Szekszárd város díszpolgári oklevelének átvételekor beszédet tartott, amelyben többek közt ezt is mondta: »Tartozom nemzetemnek azzal, hogy ös/intén és nyíltan beszéljek. Kálváriát jártok és fogtok még járni s mi előttetek megyünk s ha térdre esve, inis/akadtan kell is hurcolnunk keresztünk, veletek együtt cl fogjuk vinni a kálvária tetejére a föltámadáshoz, mert meglesz a föltámadás« (Pesti Hírlap, jun. 4). Eltekintve attól, hogy' a keresztet a Kálváriára Jézus nem a föltánndás- hoz, hanem a megfeszittetéshez vitte, a ref. örálló május 25-iki számában olvastam, hogy Vass Józsefnek mint k docsai nagypiépostnak 140.000 pengő jövedelme van, miniszteri fizetése évi 32.000 pengő s mint képviselő kap 9700 pengőt. A Icái váriát járókat és kereszthurcolókat szerint nem szoktuk a 180.000 pengő jövedelemmel rendelkezők között keresni. Igen szerencsétlen lehet országunk, ha már ilyen nagy urak is kereszthordozóknik tudják és érzik magukat! * Lapunk legutóbbi számának ebben a rovatában foglalkoztam Dr. Baltazár Dezső rét.
