Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-06-02 / 22. szám

1929.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

171

nem látnak a mi evangélikus sajtóügyünk siralmas állapotán. Németországában a »szabad egyházak« (baptista, metodista stb.) statisztikája a következő: körülbelül félmillió tagi, 800 felavatott lelkész, 1900 vasárnapi iskola és 107.000 tanuló.

Vezérlet és sáfárkodás.

A Krisztus egyházában különböző kegyelmi ajándékok vannak. Mindegyik azért adatik, hogy velők hi\en sáfárkodjanak a felruházottak. Vannak különböző hivatalok és tisztségek. Mindegyiknek betöltéséhez kell rátermettség és kegyelem. Az egyetemes papság elve, ha a gyakorlatba akarjuk átvinni, azt jelenti, hogy minden keresztyén emberben megvan Istennek kegyelmi ajándéka, s mindegy ikünk kötelezve van arra, hogy- jó sáfár legyen. Nem vonhatja ki egyikünk sem magát a szolgálatnak kötelessége alól. Az egyházban rendszeresített hivatalok nem mentesítenek senkit sem a szolgálat alól és pénzben sem kiszámitani, sem leróni nem lehet tartozásunkat, amely testi és lelki, szellemi és szivbeli erőinknek működtetését és gyiimölcsöztetését kívánja.

A sáfárkodás mellett most főleg a vezérletről, mint az egyház szolgálatának egyik ágáról kívánok szólni. Es pedig mint olyan ágáról, amely a sáfárkodás alatt értetődni szokott munkacsoport mellett egy' külön funkciót jelöl meg. A vezérlet azonban nem azonos a sáfárkodással. De megkulönböztetendö az uralkodástól is. Az egy házban az uralkodásnak nincs helye; a vezérlet viszont nélkülözhetetlen. Sáfárkodás és vezérlet egyformán. szükséges, de a kettő közül nagyobb a vezérlet. Ahol nincs megfelelő vezérlet, ott a sáfárkodás nem sok eredménnyel fog járni. Ellenben ahol megvan az igazi vezérlet, ott a sáfárok elöbb-utóbb mutatkoznak és lelkiismeretesen dolgoznak.

Mi a különbség a vezérlet és a sáfárkodás között? A vezérlet munkája az uttörésnek és felfedezésnek munkája. A vezér új területeket nyit meg. A sáfárkodás a vezérlet nyomában jár és megszervezi az aprólékos, a részletes munkát. A sáfár kihasználja az adott helyzet nyújtotta lehetőségeket. A vezér új helyzeteket teremt és új lehetőségeket tár fel. A vezérben a bátorság és a képzelőtehetség, a teremtó fantázia és a vállalkozási szellem a fóerények. A sáfárban a gondosság, takarékosság, józan körültekintés, a kétszerkettő tudása.

A sáfár tényekkel, adatokkal, számokkal, összegekkel dolgozik. Egyéniségében, személyiségében nem kívántainak meg azok a tulajdonságok, amelyek más emberekre nagy, átalakító, sorsfordító hatást gyakorolnak. A sáfár elvégzi munkáját és helyette beszélnek a tények, a számok. ^eghatásosabb érveit nem saját meggyőződéséből, nem szivének mélységeiből meriti. Minél tárgyilagosabban érvel, minél inkább támaszkodik a kisujjában levő statisztikai adatokra,annál biztosabban számíthat arra, hogy pusztán érveinek tárgyilagos súlyával meggyőzi hallgatóságát, eléri célját és ó maga is el tudja végezni munkáját. A sáfároktól hűség kívántatik meg.

Ellenben a vezérben döntő jelentősége van a személyiségnek. A vezér nagy célokat tűz ki, nagy eszméket vet felszínre. S hogy igazi vezér legyen, embereket kell megnyernie a célok és eszmék szolgálatára, akik vele együtt, ö általa hisznek a nem érzékelhetöben. Es nemcsak a célokban és eszmékben, hanem magában a vezérben is hisznek és készek szolgálni a vezérnek és eszméinek. A vezér szerepét csak az tudja betölteni, akinek lényében van delejes erő, aki tud tanítványokat és követőket szerezni, de amellett olyan marad, mint aki szolgál, s mint aki tényleg szolgál.

A sáfár nem szorul követőkre. Neki munkatársak és eszközök kellenek. A vezér követők nélkül elveszett ember. Követők kellenek neki, akik mikor megkérdi őket: »Szeretsz-e enge- met?« határozott és feltétlen igennel válaszolnak; követők, akik készek vele és érte a halálba is menni.

Ne gondoljuk azonban, hogy a vezéri és sáfári képességek egymást kizárják. Hogy a kiváló vezér nem lehet kitűnő sáfár és viszont. Sőt, nagyon gyakori eset, hogy egy személyben megtalálhatók a vezérletnek és a sáfárkodásnak erényei. Jó szervezők és jó felfedez.ök; jó adminisztrátorok és jó vállalkozók. Megbecsülik őket pártatlanságuk, objektivitásuk, igazságsze- retetiik miatt és egyúttal inspirálni is tudják társaikat. Kétségtelen azonban, hogy rátermett vezér nélkül semmiféle közösség nem viheti sokra: sem család, sem nemzet, sem egyház.

Ne gondoljuk azt, hogy' vezérekre csak a nagy viszonylatokban van szükség. Amikor Amerikát kell felfedezni, vagy egy birodalmat kell összekovácsolni. Vezérekre mindenhol szükség van. A kereslet sokkal nagyobb, mint a kínálat. Az emberiség összélete, minden egyes embernek az élete megkívánia a vezért. A baj többnyire az, hogy* bár kellene vezér, de nincs. A Krisztus egyházában is szükség van vezérekre. A keresztyén családban csak úgv, mint a keresztyén gyülekezetben. Az ifjúsági egyesületben csak úgy, mint a Gyám intézetben, vagy a Misszió-Egyesületben. Mindenhová kellenek vezérek és sáfárok. Mint mondottam, főként és első sorban vezérek. Amikor azt látjuk, hogy családok, társadalmi osztályok, gyülekezetek izolálódnak, provincializálódnak, atomizálódnak, oldott kéve módjára sziéjjelhullanak; amikor pásztor és nyáj alusznak, emberek fejüket a homokba dugják, kezüket ölberakják, elvásnak a nemtörődömségben, megpállanak a közönyben és beérik azzal, hogy elélnek holtuk napjáig: ez mindig arra vall, hogy nincs vezérük. Nincs ember, aki kész volna életét adni saját életéért;