Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-05-12 / 19. szám
' 148, EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. János apostolnak mennyei jelenésekről való könyvének 6. rész 4. versében a háború vörös ló képében van ábrázolva, amelyen egly harcos ül, kezében egy nagy karddal, akinek megada- dott, hogy a békét elvegye a földről, hogy az emberek egymást öljék. Krisztus, aki a földön békét hirdetett és prédikált, mindennek ellenére véleményeiben a katonai hivatás becsületét soha nem csorbította. Ennek a hivatásnak eszményi jelentőségére és az avval kapcsolatos magas várakozásokra gyakran történik utalás az Újszövetségben. A bibliának Itatása katonai szempontból Cromwell Olivéren a nagy szervezőn, államíér- fiun és hadvezéren látszott meg legjobban. A .biblia utján a bibliában találta meg Cromwell az ő isteni elhivatásának öntudatát, mikor azt mondja: »Láthatóan velem van az Ur!« Cromwell szülői házánál politikáról keveset beszéltek, de annál többet a bibliáról. Naponta reggel és este a Szentirásból olvastak fel, sőt a mindennapi foglalkozás közben is kedvelték a bibliai idézetek alkalmazását, ami szöges ellentétben volt a nemesek szokásaival. Amig a vallás az akkori előkelő társaságban csak lényeg nélküli külsőség volt, addig a Cromwell Olivérnek lelki szükségletét alkotta. — Ezért is lett az ő rendkívüli életpályájának fő mozgató ereje a biblia. Az ő lángesze világosan felismerte, vagy önkéntelenül is sejtette azt a katonai erkölcsi erői, mely a vallásos áhítatban és buzgóságban a puritán szigorban és a bibliában van. Hadseregének szellemét ezen erő segítségé vei felügyelte, mi mellett a más vallásiakkal szemben türelmes volt. A háborút Józsua és Sámuel szellemében viselte. Érdekes, hogy a dunbari csata után, mikor üldöző lovasai kissé megpihentek, Cromwell lord tábornok, akár csak Gedeon vagy Dávid a 117. zsoltárt énekeltette. Ámbár ezeknek a harcosoknak komoly jámborsága párosulva a harcban tanúsított megrázó szenvedélyükkel és lelkesedésükkel, kissé idegen szerűen, vagy falán íelfoghatatlannak is tűnik fel előttünk, sőt a zsoltárok éneklése és az Ószövetség szellemében folytatott beszélgetésük még nevetségesen is hathat ránk: ne feledjük azonban, hogy minden mélyen járó történelmi mozgalomnak, úgyszintén azok intézőinek ilyen fajta jutalom jutott mindég osztályrészükül és hogy a világtörténelmet c- ak az emberek titánjai viszik előre. Az embereknek ez a faja — sajnos — csak ritkán születik meg, még ritkábban olvassák azok tetteit, a legritkábban pedig értik még azokat. Korunkban a búrokat említhetem fel, mint olyanokat, akik Krüger és más erős, bibliai vezető személyiség alatt oly hősiesen harcoltak Dél-Afrikában az angolok ellen. Egészen bizonyos, hogy egy Cromwellhez hasonló lángeszű vezér alatt, ennek a teljesítményeit is jobban megközelítették volna. Mind mélyebb és ingatlanabb tehát az a meggyőződésem, hogy egy hadvezérnek, sőt tovább megyek, egy nemzetnek megbízható és egységes közszellemét, vagyis az igaz ügyért élni, meghalni tudó szenvedélyt és lelkesedést a kötelessógitudásban csakis a vallásos nevelésre építhetjük fel és ezen fejleszthetjük, ennek pedig a biblia az alapija a maga örök értékű erkölcsi igazságaival. Maradandó eredmények útja egyedül a biblián keresztül vezet el. fl Magyarba« Evang. Mlsszisegyesület felhívása. A mennyekbe felmenő Urunk bucsuzáskép így szólt tanítványaihoz: »Elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam r.éktek.« Ezen missiói parancs ma is fennáll, mert Isten »azt akarja, hogy minden ember üdvözöljön s az igazság ismeretére eljusson«. Legyünk azért az ő munkatársai! Isten kedvéért gyá- molítsuk imádkozó szivünkkel és áldozatrakész cselekedeteinkkel legjobb tehetségünk szerint a külmis- sió szent ügyét. A külmissióval foglalkozni azt jelenti: Istennek engedelmeskedni. A technika bámulatos fejlődése, műveltség, so- ciális intézmények, minden politikai szövetség, akár a népszövetség is, magában véve képtelen e világ nagy baján, nyomorán segíteni, az Istentől eltávolodott, az erkölcsi romlás fertőjébe sülyedt emberiséget megmenteni. Segítséget csak az nyújt e világnak, aki Isten szeretetének örömhírét hozza néki, s aki ezen örömhírt megpecsételi a szeretet cselekedeteivel. Valóban »nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk«. — Vajha egyre több keresztyén foglalkozna a külmissióval, a világ kedvéért. Csak az a szervezet élő, amely növekszik és terjeszkedik. Csak az az egyház élő, amely gyarapszik. Az egyház gyarapodása a missió. A fa legmesszebbre nyúló ágai s levelei szállítják neki a legtöbb éltető napsugarat, erőt. Megmérhetlen áldás forrásává válik a hazai kersztyénség számára mindazon híradás, amely elmondja, hogy künn a távoli missiói munkában mily hatalmas dolgokat cselekszik az Ur. Azért külmissióval kell foglalkoznunk, a mi egyházunk kedvéért. Oly időben élünk, amelyben a világforgalom, a világsajtó, kábel, rádió, repülőgép, autó stb. elérték azt, hogy úgyszólván nem létezik manapság távolság. Joggal nevezhetnének elmaradottaknak, s csak önmagunkat károsítanék, ha figyelmünket kizárólag a legszűkebb körre szorítanék. Mindenekelőtt elmulasztanék életfeladatunkat; mert mi tagadás, minden vonalon a leghevesebb küzdelem folyik napjainkban
