Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-05-12 / 19. szám

1929. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 147.

jutott haza. A habom alatt Szegleden minden katonai lelkészt teendőt is végzett. Az összeomlás után lakásán végezte a hitoktatást, de ezért díjazást n:m tudott ráerőszakolni a gyülekezet, pedig akkor már a fizetése nagyon csekély volt. Mikor a tanítót eltiltották a kántori teendők végzésétől, a lelkész felesége orgonáit, de az istentiszteletet megtartották. A francia megszállás alatt a madagaszkári néger katonáknak istentiszteleteket tartott, s 1919-ben 23 néger katonát meg is keresztelt franda nyelvű szertartás keretében. (Német nyelvű istentiszteleteket is tartott Szegeden az árvízig.)

Fél századon keresztül nem járt szabadságra, sem számbavehetö segítsége nem volt az. utolsó éveken kívül, amikor mar betegeskedett. Életében a lelkipásztorra jellemző egykét igen szomorú epizódot is találunk. Megtörtént, hogy gyermeke temetéséről hazaérve fellépett a szószékre, hogy az. ó-év esti istentiszteletet megtartsa. Máskor meg k dvcnc kis unokája haláltusáját vívta már, szorongatta az ápoló nagyapa kezét, d:r a njgyapa azért megtartotta a vasárnapi istentiszteletet, s mire ennek vége lön, akkorra elszállt a dédelgetett kis unoka ártatlan lelke is. Háború alatt, mikor a városi scgvlvt papirkoronákban kapta, a legnagyobb nélkülözés ellenére sem volt híveinek terhére azzal, hogy* segítségüket kérje. Börtönlclkés/i dija ha- vonícint a villamosra sem volt elég.

Egyéniségének fő vonásai voltak: mély vallásosság, erőteljes lutheri vonással, tevékeny hazaszeretet, szgoru kötelcsscgteljesités, puritán egyszerűség, leplezetlen őszinteség és megal- kmást nem ismerő jellem, jellembeli kiválóságai a város egvik legtiszteletreméltóbb polgárává avatták. Lelkészkédeseinek utolsó évei nem voltak zavartalanok. Nyugdíjba menni szegénysége következtében nem tudott, s mivel a funkciókat már végezni nem tudta, a gyülekezet kívánta volna, hogy helyét fiatalabb és tevékeny erőnek adja át. Nem annyira az. egyénekben, mint inkább a viszonyok végzetszerüségében rejlett e diszharmónia oka, amely azonban a nyugdíjba vonult, törődött és el nem feledhető szolgálatokat végzett lelkész iránt lassanként az elismerés harmonikus érzésévé változott. Tho- may utolsó esztendejében már csak alig mutatta az öntudatos élet jeleit. A nagy munka megfá- rasztotta, erőit kiszívta, — olyan volt, mint a csonkra égett fáklya. Az egyik temetési beszéd markánsan végezte ki lelki arculatának főbb vonásait, amikor a hit harcosának, hősének és a tragikus sorsú lelkipásztornak jellemezte.

Mi benne volt aranyértékü hit,

Fenség, méltóság, nem múló erő:

Ezrek szivében halhatatlan él.

Az ajkunk fennen vallja: itt, e holt:

A gyülekezet örök nagyja volt. K.

Szemelvények a bibliából kaleeai szempontból

htu: naivneivirl vitéz Raics Várói? ny. altábornagy.

A »Könyvek könyvednek szellemi és erkölcsi értékéről már sokat olvastunk és hallottunk beszélni, de arról katonai vonatkozásban annál kevesebbet. Pedig a biblia beható tanulmányozása olyan eszméket és érzelmeket vált ki szivünkből és lelkűnkből, melyek mindent átfogó erejük, igazságuk és egyenlősitő hatásuk folytán a katonai hivatást egyéb magas erők és képességek forrásává avatják.

A bibliának 'Goethe megállapítása szerint ol)an teljes a tartalma, hogy az a gondolkodásra anyagot, az emberi dolgok mérlegelésére pedig alkalmat minden más könyvnél inkább nyújt. Herder a bibliát a bölcsesség legmélyebb forrásának és a nevelés kitűnő eszközének tartja.

Amig az ószövetséget a zsidók hadtörténelmének is nevezhetjük, addig az. Újszövetség a béke könyve. Kétségtelen, hogy előbbiből némely katona:lag értékes igazságot és tanulságot meríthetünk. Tudvalevő, hogy Napoleon is tisztelettel adózott Mózes, a nagy zsidó szervező és vezető iránt. Ez a kor különösen a hadsereg szelleme, lélektana és alkalmazása, úgyszintén a vezérek személyes tulajdonságai terén nyújt megszívlelendő tanulságokat. A zsidók hadvezetésének crélycssége, kíméletlensége, következetessége és a tömeghangulat, a hadsereg szellemének emelése természetesen más eszközökkel követendő — példaként áll előttünk a jelen és a jövőben. Pl. Mózes V. könyvének 20. részében A hadviselés törvényei < cim alatt a 3. és 4. versben a következőket mondja: »Hallgasd meg Izrael! Ti ma készültök megütközni ellenségeitekkel: A ti szivetek meg ne lágyuljon, ne féljetek és meg ne rettenjetek, se meg ne rémüljetek előttük; mert az Ur, a ti Istenetek veletek megy, hogy harcoljon érettetek a ti ellenségeitekkel, hogy megtartson titeket«

Mózes törvénye világosan előírta az általános védkötelezettséget, mely alól családi és állami szempontból kivételek is voltak, éppen ügy, mint nálunk is a nagy háhoiu előtt.

A Bírák könyvének 7. részében arra találunk példát, hogy mennyivel többet ér egy minőségileg jobb, bár kisebb hadsereg egy sekélyes nagyobbnál, mikor t. i. Gedeon az ó 32.000 főnyi hadseregét az Ur felszólítására és segítségével 300 főből álló kifogástalan anyagra apasztotta le.

Miként látjuk tehát az ószövetség alapos és ügyes tanulmányozása katonai szempontból igen érdekesen aknázható ki.

Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy azért, mert az Újszövetség a »béke könyve«, abban háborús vonatkozású kijelentéseket egyáltalán nem találunk. Pl. Pál apostol a keresztyént gyakran egy harcossal hasonlítja össze és annak helyes szellemi és erkölcsi magatartását a fegyverkezésével.