Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-01-13 / 2. szám
1929. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 11. megy, azzal a hivatkozással, hogy az égre szegezve tekintetét, nem látja meg, mi megy végbe a földön. Az isteni kijelentés ugyanis nem a menny számára adatott, a menny úgyis ismeri öt, hanem a föld és a föld.ek és a földi élet számára. Az idegen vallása tanulók tandíjfizetése. Fejtegetéseimben két kérdésre adok a vonatkozó törvények és rendeletek idézésével feleletet és pedig: 1. Kell-c az idegen vallásu tanulók után fizetni tandijat? 2. Ki fizesse ezt? A tények méltán vál hatnak k:, a tandíjfizetést illetőleg, mindenkiben megütközést ott és akkor, ahol és amikor kényszer-iskolizt tás, ingyenes népaktatás, á!l ímsegélye/ett iskolák és végül iskola megszűnt.tések vannak. Népoktatási al ptörvényünk, az 1858. évi XXXViII. t.-c. 1. §-a értelmében ugyanis a szülők, gyámok stfc. kötelesek gyermekeiket vagy gy ámolt alkat (ha nevelésükről a háznál vagy magánintézetben nem gondoskodik) nyilvános iskolába járatni és ped.g a 6-ik év betöltésétől a 12-ik, illetőleg 15-ik év betöltéséig. Az isko'áztatásról szóló 1921. évi XXX. t.-c. I. §-a értelmében kilenc tanéven át kell a gyermeknek járnia. Akire nézve pedig az oktatás tartama meghosszabbittatott, azt még további egy, esetleg két tanéven át kell nyilvános oktatásban részesíteni. Az előbbi törvény az életkorhoz kötötte az iskoláztatást s ezzel megadta a módot és alkalmat a törvény kijátszására; az utóbbi a tanulási időt -vQBzi figyelembe s ezzel igyekszik az indo- lens szülőket serkenteni arra, nogv gyermekeiket idejekorán adják az iskolába. E törvény áldásos hatása máris észrevehető, amennyiben nemcsak 6 éves, de ezen aluli gyermekeket is adnak a földmi vés szülők (tehát éppen azok, kik eddig visszatartották gyermekekeiket) iskolába. A kényszeriskoláztatás mellett megvan az ingyenesség. (Az ingyenes népoktatásról az 1908. évi XLVI. t.-c. szól) Ezek előrebocsátása után megfelelek az első kérdésre: kcll-e tandijat fizetni az idegen vallásu tanulók után? Igen, mert az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 45. §-a világosan kimondja, hogy: «Ott, hol a más felekezethez tartozó gyermekek száma a 30-at el nem éri, ezen gyermekek is, amennyiben szülőik oktatásukról más utón nem gondoskodnának, a létező felekezeti iskolába fognak járni s szülőik ezen iskola költségeihez ugyanazon módon és arányban fognak járulni, mint azon hit- felekezet tagjai, mely az iskolát fenntartja.» E törvény és az 1922-ik évben 130.700/VII1 a. sz a. kiadott rendelet értelmében, mely az iskoláztatási rendelet teljesesének biztosításáról szóló 1921. évi XXX. t.-c. végrehajtása tárgyában adatott ki, — a tanító, azokban a községekben, hol állami vagy községi iskola nincs, valamint ott, hol az állami vagy községi elemi iskola távolsága miatt a tankötelesek — hatósági meg- állapítás szerint — a hitfelekezeti iskolára vannak utalva, a más h tfelekezethez tartozó tan- köteleskoru gyermekeket köteles felvenni az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 45. §-ában foglalt rendelkezés értelmében és az c § szerint a szülőkre háruló következmények mellett, ha számuk a 30-at nem éri el. De már most ki fizesse a tandijat, ha az iskolát megszüntették? 1868-ban megvolt a kény- szeriskcláztatás, de nem volt államsegély; nem volt ingyenes népoktatás, a terhet tehát — jogtalanul — a szülőkre hárították, holott ezt a községekre kellett volna hárítani, amennyiben a község köteles iskolát álliian .*) Ha c kötelességét nem t.ljesiti, úgy fizesse az idegen vallá- suak után járó tand jat, mely reális szempontból is előnyösebb a községre, mintha egy iskolát létesítene és fenntartana. (Az egyházak csak állíthatnak iskolát, de nem kötelesek.) Igaz, hogy az 1921. évi XXX. t.-c. 4. §-a és a hivatkozott rendelet 17. §-a értelmében a gondviselő s abadon válasz hat az elemi iskolák között s akár lakóhelyén, akár más községben lévő bármily jellegű nyilvános vagy nyilvános- sági joggal biró elemi népiskolába beírathatja a gondozása alatt álló tankötelest; de ezt a luxust éppen azok nem engedhetik meg maguknak, k.knek soraiból rekrutálódik az elemi nép sko'a tanulóinak zöme. Ha a kultuszminiszter az iskolák ideiglenes vagy végleges megszüntetésével sújtotta most - az egyse és az egyke elleni harcban — a sokgyermekes szülőket, úgy -j- ugyancsak most — a népoktatási törvény 60-ik évfordulójának ünneplése alkalmából a 45. §-t oda módosithatná, hogy a község viselje az idegen vallásuak tandíjfizetését. Ez a szegény falusi nép gyermeke után úgy sem lehet sok, amennyiben a jelzett törvény 51. §-a értelmében a szegénységüket kimutató gyermekek után tandijat sohasem fi ettek s aztán a községek az érdekeltségi iskolák létesítésével (1926. évi VII. t.-c.) úgy is fel lettek oldva a tanyai lakosok gyermekei oktatásáról való gondoskodás által (az alaptörvény 47. §-ának hatályon kívül helyezésével). Ugyancsak most lenne aktuális arról gondoskodni, hogy minden gyermek részesüljön val'ásoktatásban. Mert az nem megnyugtató, ha a tanuló bárm ly Jel egű iskolába jár s nem kötelezh.tö ara, hogy másvallásuak istentiszteletén rés^tvegyen (1868: L.IJ. 19. § és 1921: XXX. i) 1868. évi XXXVIII. t. c, 23. § a. Oly közgyekben, hol a hitlelekezetek nem tartanak fenn a törvény rendeletéinek megfelelő népiskolát, valamint ez ezen törvényben kijelö t e> yéb esetekben is b község kötele* a szüksége» népoktatási tanintézeteket felállítani.
