Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-03-18 / 12. szám

XIV. Ario)

1928. március 18.

12. szám.

SnriNzttsii: 11B t IT (Mosom a.) Uidótil vital: GTÚR. ev. konvent-épület.

Kiadja : I LUTHER-SZÖVETSÉG. Pnstatakarókpénzttri csekkszámla: 1290.

■lapititta: u*.

Püspök.

Siwkiiirtiárl IcUKt

NÉMETH KÁROLT e>ptr«s.

Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap.

Eltüzelés! ér: Egész évre 8 P. 40 flIUfélévre 3 P. 26 Ilii., neoyeéévrt I P. 60 IIIL, Egy izém 16 fill Niriettsl árak Megegyezés szerint.

Csodás élet.

„Nagy' sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csoda tételeit amelyeket cselekszik vala a betegeken.**

János 6, 2.

Amikor azt olvassuk, hogy a sokaság a/ért követte Jézust, mert látta csodatételcit, menten eszünkbe jut Jézus mondása: >Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek ; Jézus köverésének ezt az indítékát, amelyet szenzáció éhességből származtatunk, nem vagyunk hajlandók honorálni, sót kétes értékűnek tartjuk. Az evangé- liomok azonban nincsenek ebben a tekintetben velünk egy véleményen. János apostol és evangélista a kánai menyegzőn történt csoda elbeszéléséhez hozzáfűzi: «Ezt az első jelt a galileai Kánában tévé Jézus, és megroutatá az ö dicsőségét; és hívének benne az ő tanítványai* . János tehát nem becsülte le a tanítványok hitét azért, mert a kánai csodán növekedett, hanem elismerte azt a csodát, olyan jelnek, amellyel Jézus megmutatta dicsőséget a tanítványoknak.

Tudjuk, hogy a csodatételeket manapság a theológusok egy* része tehertételnek érzi és tudja az evangéliomokban. Jogtalanul. A csodáknak megvan a jelentősége a vallásban, mert megvan a jelentősége az ember lelki életében is. Magasabb rendű lelki élet, sőt általában véve magasabb rendű élet nem képzelhető el, és nincs csodák nélkül,' rendkívüli élmények és tapasztalatok leválaszthatatlanul hozzátartoznak ahhoz a gazdagabb és teljesebb élethez, amelyet Jézus tanítványainak és követőinek megígért. Ilyen ígéretekkel küldte ki tanítványait, a hetvenet is, meg a tizenkettőt, is a világba; meg gérte nekik azt is, hogy még nagyobb csodákat fogjak cselekedni, mint őmaga. Tehát nemcsak hogy á limine nem szabad elutasítanunk a csodákat, mint egy alacsonyabb rendű vallásosságnak motívumait, hanem az evangéliomokon nyugvó vallásosság minden időkben epekből a csodákból

is szívja táplálékát és a Jézus követésében mindenkor csodákra vár és csodákra számit.

A csoda objektive véve rendkívüli esemény, szubjektive tekintve rendkívüli élmény. És a keresztyén hit teljes joggal várhatja az evangé- liomok tanitása alapján, hogy Jézus követésében ilyen rendkívüli eseményeken fog kercsztül- menni és ilyen rendkívüli élményei lesznek. Mihelyt koncedáljuk azt, hogy* a keresztyén ember élete több a hitetlen életnél, mihelyt keressük, hogy miben rejlik ez. a több, azonnal reájövünk arra, hogy ezt a többletet ezek a rendkívüli események és tapasztalatok szolgáltatják. Rendkívül külső események és rendkívüli lelki élmények. Ha ezek elmaradnak, akkor a vallásos élet elveszti élénkségét és eredeliségét; lélek nélküli kép:a, reprodukció lesz, amelyből hiányzik a só és a világosság.

A keresztyénség története,’ attól az időtől kezdve, amikor Gábriel angyal megjelent a názáreti Szűznek, egészen a mi napjainkig, amikor egy orvos, művész és tudós (dr. Schweitzer) beáll misszionáriusnak és elmegy az afrikai vadak közé, azt tanúsítja, hogy a rendkívül iség, a csodás, a nem mindennapi szükségszerüleg ott szerepel a vallásos élet motívumai között és az egyház élete sem képzelhető el anélkül. A racionalizmus sem az életnek, sem a vallásosságnak nem tudja adeJcvát magyarázatát adni, azt szárítja ki belőlük, ami azoknak igazi sava és borsa. Az a körülmény, hogy* a rendkivü- liség ingerét éppenugy megtaláljuk a nagy gonosztevőknél, mint a szenteknél, nem diszkredi- tálja a mondottakat és nem fokozza le a csodák értéket és jelentőségét. Csupán azt bizonyítja, hogy a csodának, mint életmotivumnak ereje az ember alaptermészetében gyökerezik.

Amikor Jézus azt mondja a gyermekekről, hogy olyanoké a mennyek országa, és hogy ha olyanokká nem leszünk, mint a kis gyermekek, nem láthatjuk meg az Isten országát, első sorban nem a gyermekek ártatlanságát* bizalmát