Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-03-18 / 12. szám

9Ó.

Evangélikusok lapja

192§.

i

veszi célba, hanem a gyermeki léleknek és élet- felfogásnak azt az őseredeti fogékonyságát, üde- ségét és rugékonyságát, amelynél fogva a csodát csodálkozással és intuitiv megértéssel tudja fogadni, életébe fogadni és ezáltal nem zárja ki sem a világra, sem a saját létére vonatkozólag uj teremtésnek a lehetőségét. És, hogyha az újjászületés hozzátartozik a vallásunk lényegéhez, ami pedig kétségtelen, mert Jézus azt is mondja, hogy ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát, akkor egyenesen követelmény az, hogy az ember lelkisége olyan állapotban legyen, hogy a kül- és belvilág csodáinak lehetőségét állandóan megtartsa és ápolja.

Az a theologia, amely megfenekelve a száraz racionalizmusban, a csodákat az evangélikusokból ki akarja megyarázni, nemcsak az evatigé- liomokkal jut ellentétbe, hanem magával az élettel és az emberi lélek alaptermészetével, és az ilyen theológiának hatása nem lehet más, mint az, hogy az élet után sóvárgó lelkeket ki- kergeti az egyházból. Mert az ember az élet teljességét akarja elnyerni, s ha azt látja, hogy a keresztyénség kórén belül ezt a teljesebb, ezt a rendkívüli, ki nem számítható, titokzatos életet számára hozzáférhetetlenné teszik, akkoir keresi és megtalálja azt másutt, ha nem is abban a tiszta formában, amint a Jézus követése adná azt neki. ! í

Egyik konvencionális hazugsága korunknak, hogy a modern emberiség pozitivista, determinista, materialista, józan realista, nincsenek álmai, nincs benne ábrándosság, fogékonyság a rendkívüli iránt és megmosolyogja azokat, akik csodákban hisznek. A detektivregények és a mozidrámák rendkívüli népszerűsége azt mutatja, hogy a modern emberiség is épugy szom- jghózza a rendkívülit és csodást, mint az a sokaság, amely követte Jézust, mert látta csodatételeit. Az ember minden korban csodákat akart látni és csodákat akart átélni. Tegyük hozzá, hogy a Krisztus egyházának egyik feladata az, hogy az embereket ilyen csodák meglátására és átélésére elvezérelje. Ha az egyház a maga életében nem tud csodákra rámutatni, ha nem tud olyan embereket produkálni, akikben a Szentlélek csodásán működött és akik által csodákat művelt, akkor az emberek az egyházaktól elmenekülnek a szektákhoz és az okkult tudományok művelőihez, akiknek köreiben még mennek végbe csodák.

Ne feledjük, hogy Jézus korában nemcsak Jézus űzött ki örödögöket, hanem a farizeusok és írástudók fiai is, úgyhogy ezek lettek bírái a Jézus csodáit hitetlenül fogadó farizeusoknak. Napjainkban is tesznek csodákat azok is, akik nem a Jézus táborában vannak, és ezek lesznek bírái olyan keresztyéneknek, akik az életet algebrai műveletté, értelmi funkcióvá szeretnék preparálni, persze hiába, de mégis azzal az eredménnyel, hogy az élet szekere elrobog mellettük és felettük.

Egy nagyon komoly kérdés tehát az, hogy vájjon, Amidőn az emberek Jézus követésére szánják el magukat azért, mert látták a csodákat, amelyeket cselekedett, ott találják-e a Jézus követői között az egyházat, mint olyan hívók társaságát, akik az élettől csodákat várnak és arról vannak meggyőződve, hogy ezeket a csodákat a Jézus követésében találhatják meg.

Egyház és a női divat.

I

, Kétélű fegyver az, melyhez itt hozzányúlok, ellentétes vélemények éles találkozó pontja, miről szólani kívánok. A conservativ felfogás bizonnyal lesújtó bírálattal illet s lesznek, kik talán jóleső örömet éreznek e sorok olvasása közben.

Nem vitát akarok provokálni, arról lekéstem volna úgyis, mert az ellentétes vélemények már harcban állanak egymással az általam emliten- dőket illetőleg.

A cim, melyet választottam, megnevezi a szemben álló két felet: — egyház és a női divat. Az egyház őrködik az erkölcsök tisztasága megőrzése felett s nagy baj lenne, ha nem úgy cselekedne. Különösképp őrködik annak a nőnek erkölcsi, lelki kincsei felett, kit a keresztyénség emelt ki mega'ázó helyzetéből s joggal követeli mindazoknak az érintetlenségét, miknek birtokába helyezve nővé tette a nőt. A keresztyén morál kiemelte a rabszolga sorsból, meg- alázottságából, a tisztedet és megbecsülés magas lépcsőfokára emelte fel. Hiszem, hogy ennek tudatában van minden keresztyén no s ta- j Ián nagyrészt ebben leli magyarázatát az a tény, hogy szivét, lelkét teljesebben áldozza fel és helyezi az egyház oltárára, mint a férfi. Bizonyos, hogy lelkének hajlamosságta is nagyobb,- már természeténél fogva is, — mint a férfié. Érzékenyebb szivének húrja, melyen az érzelmek rügye f akadozik.

De ugyanaz az érzékenyebb lélek sokkal több hajlamosságot is hordoz magában és sokkal többet követel magának au férfi és nő közös vonásának, a hiúságnak terén. S ezt a nagy-