Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-02-26 / 9. szám

XIV. évfolyam. 'elbruár 26. 9. szám. SOK LAPJA Szerkói. Kiaduim Kiadja Posta tikár. 'uXV .oilet.-itíStG. .csekkszámla: 1290. llapltatta : DR. RifFIT SlIDOR püspök. St*rk«azt«'*r< fald«« NÉMETH KÁROLY esperes. Meclelenik ketonként egyszer, vasárnap. Elttizetési ár: Egész évre 6 P. 40 ÉL (élévre 3 P. 21 Ilii, negyedévre t P. 60 fill, Egy szám 16 (ill Hlröetésl árak ■epegyezés szerlat. Megkísérlés. ..Akkor Jézus viteték a Lélek­től a pusztába, hogy mcgkisér­tessék az ördögtől.“ Máté. 4. 1. Az istentagadás veszedelmei eléggé nyil­vánvalók. De vájjon szabad-e megfeledkeznünk azokról a veszedelmekről, amelyek az ördög­ről való megfeledkezéssel járnak? Nem tudom, valóban egv tisztultabb és ernelkedettebb ke- resztyénségnek jele és egyiittjárója-e az ördög létezésének tagadása. Jézus életének és csele­kedeteinek történetében igen nagy szerep jut az ördögnek és seregeinek. Pál apostol azt irja, hogy nem vér és test éhen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok el'en, ez élet sötétségnek világ- birói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Péter apostol ig.n szem­léltető képben beszél az ördögről: »A ti el­lenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen«. Ki tudja, az ordító oroszlánnál nem veszedelmesebb e az, amelyik ravaszul elfekszik és úgy tesz, mintha már nem élne. Az az idő ugyan elmúlt, ami­kor az ördögöt patás lábakkal és kecskeszarvak­kal festették a falra, de nem múlt el az az idő, amikor az ördögnek ereje, furfangja és vészes működése az emberiség és az ember életében napról-napra mutatkozik. A kísértések kétfélék: vagy belülről, szi­vünkben és lelkűnkben támadnak fel és tá­madnak ellenünk, vagy kívülről ostromolnak. Az utóbbiak, a kívülről jövő kisértések, csak azáltal kapnak ugyan erőre, hogy érintkezési pontokat találnak bennünk J| d!c* azért mégis meg- tapasztalhatóan mások, mint-azok, amelyek be­lülről származnak. Mindenesetre téves az a ma­gyarázat, amely a kisértéseket tisztára a lélek struktúrájából, lélckelemz sselakaijim gjnrgya- rázni. Lehetnek olyanok, akik a kívülről jövő kísértéseket elméletileg tagadják, de az elmé­letnek a tapasztalat ellene mond. Jézus életében a kisértés mint kivid álló hatalomnak ellenséges támadása jelenik meg, amely ellen teljes fegy­verzettel és egész elszántsággal kell felvennie a küzdelmet. S az a körülmény, hogy a Lélek vitte Jézust a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől, nem jelenti azt, hogy a viaskodás csak izomgyakorlatnak volt szánva. A kívülről jövő kisértések nem származnak mind közvetlenül az ördögtől. Az irodalomban, a művészetekben, a társas életben megtalá ha­tók a veszedelmes kísértések; gonoszoknak is van gyülekezete, de vannak kisértések, amelyek közvetlenül a láthatatlan szellemei ágbó j ülnek. Amint van Krisztus, úgy van Antikrisztus is. Amint növekedhetünk úgy, hogy eljutunk mind­nyájan az Isten Fiában való hitnek és az ö megismerésének egységére, érett férfiusigra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mérté­kére, másfelől növekedhetünk ugv is, hogy az Antikrisztus mértékének teljességére jutunk el. A Zsidókhoz irt levél ir a keserűségnek gyöke­réről, amely fölnevekedvén megzavar és általa sokan megfértjztetnek. Borzalmas lát ány, ani- kor valame.y tényleges vagy képzelt méltányta­lanság, igazságta anság gyökere felnevekedik a lélekben és keserűségével megmérgezi azt, úgy­hogy az ember, amint mondani szoktuk, egész magánkivüli állapotba jut és akár ölni is kész. Ilyenkor szinte érzi az ember, hogy egy idegen hatalmasság ragadja meg az alkalmat, hogy ben­nünket rabui ejtsen, és sem mi, sem barátaink nem ismernek reánk. Több ez fclhevü.tségnél, fe.indu.tságnál, meggondolatlanságnál. Ilyenkor egy gonosz szellem kavarja lelkünk tavának vi­zét, s nem a gyógyító erőket, hanem a halá­los mérgeket kavarja fel. Jézus megkisértetésének történetében fel­tűnő az, hogy az a Lélek vitte őt a pusztába, amely az imént, a Jordán vizében való megkes resztelésekor alájött és mintegy galamb szidott reá, miközben egy égi hang azt mondta: »Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyör­

Next

/
Thumbnails
Contents