Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-02-26 / 9. szám
XIV. évfolyam. 'elbruár 26. 9. szám. SOK LAPJA Szerkói. Kiaduim Kiadja Posta tikár. 'uXV .oilet.-itíStG. .csekkszámla: 1290. llapltatta : DR. RifFIT SlIDOR püspök. St*rk«azt«'*r< fald«« NÉMETH KÁROLY esperes. Meclelenik ketonként egyszer, vasárnap. Elttizetési ár: Egész évre 6 P. 40 ÉL (élévre 3 P. 21 Ilii, negyedévre t P. 60 fill, Egy szám 16 (ill Hlröetésl árak ■epegyezés szerlat. Megkísérlés. ..Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy mcgkisértessék az ördögtől.“ Máté. 4. 1. Az istentagadás veszedelmei eléggé nyilvánvalók. De vájjon szabad-e megfeledkeznünk azokról a veszedelmekről, amelyek az ördögről való megfeledkezéssel járnak? Nem tudom, valóban egv tisztultabb és ernelkedettebb ke- resztyénségnek jele és egyiittjárója-e az ördög létezésének tagadása. Jézus életének és cselekedeteinek történetében igen nagy szerep jut az ördögnek és seregeinek. Pál apostol azt irja, hogy nem vér és test éhen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok el'en, ez élet sötétségnek világ- birói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Péter apostol ig.n szemléltető képben beszél az ördögről: »A ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen«. Ki tudja, az ordító oroszlánnál nem veszedelmesebb e az, amelyik ravaszul elfekszik és úgy tesz, mintha már nem élne. Az az idő ugyan elmúlt, amikor az ördögöt patás lábakkal és kecskeszarvakkal festették a falra, de nem múlt el az az idő, amikor az ördögnek ereje, furfangja és vészes működése az emberiség és az ember életében napról-napra mutatkozik. A kísértések kétfélék: vagy belülről, szivünkben és lelkűnkben támadnak fel és támadnak ellenünk, vagy kívülről ostromolnak. Az utóbbiak, a kívülről jövő kisértések, csak azáltal kapnak ugyan erőre, hogy érintkezési pontokat találnak bennünk J| d!c* azért mégis meg- tapasztalhatóan mások, mint-azok, amelyek belülről származnak. Mindenesetre téves az a magyarázat, amely a kisértéseket tisztára a lélek struktúrájából, lélckelemz sselakaijim gjnrgya- rázni. Lehetnek olyanok, akik a kívülről jövő kísértéseket elméletileg tagadják, de az elméletnek a tapasztalat ellene mond. Jézus életében a kisértés mint kivid álló hatalomnak ellenséges támadása jelenik meg, amely ellen teljes fegyverzettel és egész elszántsággal kell felvennie a küzdelmet. S az a körülmény, hogy a Lélek vitte Jézust a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől, nem jelenti azt, hogy a viaskodás csak izomgyakorlatnak volt szánva. A kívülről jövő kisértések nem származnak mind közvetlenül az ördögtől. Az irodalomban, a művészetekben, a társas életben megtalá hatók a veszedelmes kísértések; gonoszoknak is van gyülekezete, de vannak kisértések, amelyek közvetlenül a láthatatlan szellemei ágbó j ülnek. Amint van Krisztus, úgy van Antikrisztus is. Amint növekedhetünk úgy, hogy eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az ö megismerésének egységére, érett férfiusigra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére, másfelől növekedhetünk ugv is, hogy az Antikrisztus mértékének teljességére jutunk el. A Zsidókhoz irt levél ir a keserűségnek gyökeréről, amely fölnevekedvén megzavar és általa sokan megfértjztetnek. Borzalmas lát ány, ani- kor valame.y tényleges vagy képzelt méltánytalanság, igazságta anság gyökere felnevekedik a lélekben és keserűségével megmérgezi azt, úgyhogy az ember, amint mondani szoktuk, egész magánkivüli állapotba jut és akár ölni is kész. Ilyenkor szinte érzi az ember, hogy egy idegen hatalmasság ragadja meg az alkalmat, hogy bennünket rabui ejtsen, és sem mi, sem barátaink nem ismernek reánk. Több ez fclhevü.tségnél, fe.indu.tságnál, meggondolatlanságnál. Ilyenkor egy gonosz szellem kavarja lelkünk tavának vizét, s nem a gyógyító erőket, hanem a halálos mérgeket kavarja fel. Jézus megkisértetésének történetében feltűnő az, hogy az a Lélek vitte őt a pusztába, amely az imént, a Jordán vizében való megkes resztelésekor alájött és mintegy galamb szidott reá, miközben egy égi hang azt mondta: »Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyör