Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-02-19 / 8. szám
1928 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 59. továbbra is erősítse és vidáinitsa a gyülekezet hitét, amikor majd közöttük megjelenik s dicsekedhetnek azzal, hogy imádságuk meghallgattatott, az apostol kiszabadult és éle.ben maradt. Az apostol azt akarja, hogy életben maradását a gyülekezet úgy tekintse, mint Isten gondviselő kegyelmének és a Jézus Krisztus fő- pásztori hűségének bizonyítékát. Csak azért választja inkább az életet, mert ezt várja és reméli tőlük. A fogságból való szabadulás tehát kétféleképen viszi előbbre az evangéÜom ügyét: az apostol tovább dolgozhatik a gyülekezetért, a gyülekezet pedig gyarapodik és örvendez hitében. (Hogy az apostol a másik lehetőséggel is számot vetett, mutatja 2. 17.) 1, 27-30. A gyülekezet azonban ne gondolja, hogy jövője az apostol sorsától függ, s ne aszerint rendezze be életét, hogy- az apostol él-e, vagy meghal; elmehet-c hozzájok, vagy fogságban marad. A fő életszabály a Krisztus evangélioma, amelyet Krisztus hozott, hirdetett, amely Krisztusról tesz bizonyságot és Isten erejét nyújtja. Azon iparkodjanak, hogy egyéni és közösségi életük ana a színvonalra emelkedjék és azon a magaslaton folytatódjék, amely méltó azevan- géliomhoz s a benne megnyilvánuló isteni kegyelemhez. Nem szabad ebből a kegyelemből kiesni, hanem erősen kell állani. Ehhez a Szentlélek adja az erőt, amikor bennünket hiv, egyesit, megvilágosit, megszentel s az igaz hitben megtart. A Szentlélek egysége és azonossága a gyülekezet egyöntetűségének b ztositéka, záloga. és munkáloja. Ennek a Szentiéleknek adományait kérjék, azokra törekedjenek és azokban maradjanak. Csak igy lesznek érzésben, gondolkodásban, akaratban egyek, máskü’önben egyéni hajlamok és kedvtelések burjánoznak el; apró érdekek, egyes felmerülő esetek, jelentéktelennek látszó nézeteltérések kikezdik a gyülekezetnek egységét, apró csoportok keletkeznek, amelyeknek egymással való csatározásai rácáfolnak az cvangéliomra s annak hitelét rontják. Pedig közösen kell harcolniok, valamennyinek vállvetve az evangéliom hitéért, mert résen áll az ellenség, akinek hatalma csak úgy veszti el félelmetességét, ha a Lélek egységében tudnak vele szembeá lani. A bátorság, amellyel a harcot felveszik és diadalra viszik, az ellenségnek romlását, a gyülekezetnek szabadulását, mindkét irányban Istennek erejét mutatja, mert Istennek Lelke munkálkodik a gyülekezetben s Isten az, akinek kegyelme a közös hit és közös szenvedés kötelékeivel szilárdítja meg a gyülekezet egységét, s ebben a tekintetben odaállította eléjük példaképül az apostol hitét, harcát, szenvedését. Isten kegyelme nélkül az ellenség megrémítené, megbénítaná őket, a szenvedések szejjelszómák, elnémítanák a gyülekezetét; Isten kegyelméből a szenvedések is bizonyságtevéssé lesznek, mert azt hirdetik, hogy a gyülekezet nem szabja magát a világhoz, nem hunyászkodik meg az ellenség előtt, nem ala- csonyodik le annak színvonalára, hanem a Krisztus evangéliomához méltóan viselkedik s ezzel kihívja az ellenség ádáz dühét és kemény ostromát. A szenvedés tehát éppen úgy az isteni kegyelemből származik, mint a hit, amelyért szenvednek, amely hit őket Krisztus testének tagjaivá teszi. Krisztust gyűlölték, hiveit is gyűlölik; Krisztus szenvedett, hívei is szenvednek; de a világ gonoszsága és kegyetlensége Isten kegyelmét nemhogy eltörölné, inkább megbizo- nyitja, mert a szenvedések közt tapasztalják meg a hit erejét és a kegyelemnek boldogító voltát. Miatyánk - Úri imádság. Többször elgondolkoztam már azon, mi vesztegethette meg újabban annyira egyházi szónokainkat és íróinkat, hogy a magyar emberben hússá és vérré vált Miatyánk helyett mind sűrűbb.n az Úri imádságot halljuk és olvassuk. Engem nemcsak a inegszokottság hatalma indit ellenzésre, hanem magyar nyelvérzékem és nyelvtudásom is a leghatározottabban tiltakozik az uj elnevezés ellen. A tradíció itt annyiban jogosult, hogy a könyvnyomtatás feltalá'ása előtt, a kódexek ko- ráabn egy-cgy kódexben fog'alt műnek nem volt a mai értelemben cime, s ha szó esett róla vagy idézni kellett, rendszerint a szöveg kezdő szavaival jelezték, mily munkáról van szó. Ezt a szokást mind e mai napig megtartották a pápai bullák; ezeket is kezdő szavaik szerint idézik. A Miatyánk pedig — ugyebár. — minden kódexnél is minden pápai bullánál régibb. Nincs tehát miért eltérnünk a régitől, annal kevésbé, mivel más nyelv is ezt a szokást követi és kezdő szavai szerint nevezi ezt az imádságot. Úri imádság« a magyar nyelv helyes értelmezése szerint mást jelent. Úri az, ami uraktól, uri osztálytól származik, vagy annak használatára van szánva. A Miatyánk pedig — ugyebár — nemcsak urak használatára való? Sőt ellenkezőleg! Van uri ember, uri osztály, uri kaszinó stb. Ezek mindegyikében az »uri« jelző egy egész társadalmi osztályt jelent, nem pedig egyetlen egyedet. Épen igy uri ház, uri vacsora nem egy urnakJt esetleg tehát Istennek a háza, a vacsorája, hanem minden ház, minden vacsora lehet, amely bizonyos feltételeknek megfelel. Azt hiszem, még egy lelkésznek sem jutott eszébe, hiveit az uri házba, az uri vacsorához meghívni. Miért halljuk hát az Ur házában oly sokszor az uri imádságot, holott a Miatyánkot várjuk? Az ellen azonban semmi kifogásunk, ha néha változatosság kedvéért az Ur imáját mondják el. Az uri imádság ellentétekép szerényebb hivő esetleg valamiféle szolgai imádságot is kereshetne. De mi lenne az? Csak nem akarnak tán
