Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-02-12 / 7. szám

1928. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 53 tóságok feladata olyan intézkedések foganato­sítása, amelyek réven, a helyi viszonyok mér­legelésével, az említett célok elérhetők. Majdnem az egész szovjetunióra érvényes az a rendelet, hogy 18 éven aluli gyermekek vallástanitásban nem részesülhetnek. Az iskola vallásellenes befolyását ne ellensúlyozza az ott­honi, vagy templomi rendszeres vallástanitás. A tanitó semmi körülmények között sem vállalhat egyházi munkát, ami korábban, kü­lönösen a falukban gyakori volt. Még egyházi énekkar vezetése is szigorúan tilos. Ma már oda alakult a helyzet, hogy azonnali elbocsátásával kell számolnia annak a tanítónak, aki vallásos meggyőződését meg nem tagadja, vagy az is­tentiszteletek látogatásával a gyermekeknek rossz példát mutat. Az iskola nem lehet imaházzal egy tető alatt, sem valamely egyházi épülettel egy ud­varban, hogy a gyermekeket vallási cselekmé­nyek látása, vagy vallásos énekek hallása meg ne rontsa. A »téli szünetet« (karácsonyi szünet) és a »tavaszi szünetet« (húsvéti S/ünet) lehetőleg úgy adják ki, hogy ne essenek egyidöbe az egyházi ünnepekkel, nehogy az ünnepekkel együttjáró »babona- a gyermekek kedélyvilágát megmér­gezze. Ez az intézkedés, különösen a német gyülekezetekben, esztendőkön keresztül ered­ménytelen volt, mert mihelyt az ünnepek jöttek, a gyermekek nem mentek be az iskolába, vagy otthagyták az intemátusokat és hazamentek. De hovatovább mind nagyobb mértékben érnek el sikereket a tanügyi hatóságok a német faluk­ban is. Az idén a »téli szünetet« 1928. január 1—10. tették, és sikerült, sok helyen most elő­ször, a tanulókat az iskolában visszatartani. Hogy a tanulókat a karácsonyi istentisztelettől is visszatartsa, egyik német faluban a kommu­nista tanitó december 24-én délutánra berendelte őket, egy hegyen nagy máglyát raktak, azt a ta­nitó estefelé meggyujtotta és azt mondta, hogy elégeti az istenüket. Az iskolai könyvtárakból már évek előtt ki kellett selejtezni minden vallásos tartalmú köny­vet, valamint azokat, amelyek bármely vonatko­zásban állottak Istennel, vallással, egyházzal. Mint már említettük, a vallásellenes befo­lyásolásnak nem agitatorius, hanem inkább »tu­dományos«, tárgyilagos jelleggel kell bírni. Két feladatot kell elvégezni: egyet negativ irány­ban, amely abban áll, hogy a »vallásos előíté­leteket« amennyiben ilyenek még vannak, ipar­kodni kell megcáfolni, azután a vallásos világ­nézet helybe materialista világnézetet kell plántálni. Erre a két célra nem külön utakon kell törekedni, hanem a dolog természete szerint a vallásellenes munka közben mindakettő állan­dóan szem előtt tartandó. A vallásellenes pro­pagandát tehát bele kell vinni a tanítás egészébe. Az alsóbb osztályokban a természettudományi tanításra lehet támaszkodni. Miközben a gyer­mekeknek tisztább képet adnak a dolgok ter­mészetes keletkezéséről, és mindig mélyebben belevezetik a világtörténés kérlelhetetlen tör­vényszerűségébe, egyúttal kiirtják a természet­fölötti erőkre vonatkozólag esetleg még meg­levő »előítéleteket«. A gyermek naiv gondolko- kodása nem botránkozik meg azon a felületes­ségen, amellyel a tanitó a létnek legmélyebb kérdéseit megoldja. A felsőbb osztályokban a vallásellenes befolyásolás elsősorban a törté­nelmi tanításra támaszkodik. Itt is szem előtt kell tartani a fent említett két célt: a vallásos »előítéletek« kiirtását és a materialista világnézet kiépítését. Iparkodnak kimutatni, hogy minden vallás áz ősök kultuszából eredt és a papok terjesztették, akik mindenkor értettek ahhoz, hogyan Ehet a vallást misztikus homá'yba bur- koni, hogy anyagi hasznot húzhassanak bekile. A vallástörténelem sok példát nyújt, s ha eze­ket a példákat általánosíthatják, a szelleminek hazugsága látszólag kifogástalanul bebizonyít­ható. A vallásellenes propaganda kihasználja azt a tényt is, hogy az egy ház az állammal szoros összeköttetésben állott. Amig egyfelől mindent elkövetnek a »val­lásos előítéletek« kiirtására, másfelől az ifjú lel­kekben iparkodnak felépíted a Lenii-fél/e mate­rializmus világnézetét. És ki tagadhatná, hogy tnnek a racionalista világnézetnek zárt formája irős szeli mi hatalom! Az ifjú lé'ek, amely haj­lik a radikalizmusra, és mélyebb élettapasztalat rendszerint nem áll rendelkezésére, könnven fel­lázad az uralkodó vélemény ellen, annál is in­kább, mert ebben az esetben meg külsőleg is hasznára válik. A vallásellenes propaganda idővé más ala­kot öltött, de csak az alakja változott, s ez is csak részben. A valláshoz való viszony a régi maradt és a harc céltudatosabban folyik, mint azelőtt. (Russischer Ev. Pressedienst. 1928. 2. szám.) fl filippibeliekhez irt levél. 1, 15-17. Az apostolnak nemcsak a zsidók és pogá- nyok közt voltak ellenségei. Akadtak keresztyé­nek is, akiknek szemében szálka volt a műkö­dése. Rómában megalakult a keresztyének gyü­lekezete, még mielőtt Pál apostol fogolyként odakerült. Ennek a gyülekezetnek vo'tak tagjai, akik tisztségeket töltöttek be, tekintély számba mentek s bizonyára érdemes munkásságot fej­tettek ki, aminek ott, a birodalom fővárosában nagy és messzekiható jelentősége volt. Ezeknek a kimagasló egyháztagoknak jórésze őszinte örömmel fogadta Pált s szívesen elismerte azo­kat a nagy szolgálatokat, amelyeket az evangfé- liom és az egyház körül teljesített. Mások azon-

Next

/
Thumbnails
Contents