Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-02-05 / 6. szám
42. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Í928. tendő alatt. Carey Vilmos, a hires indiai hittérítő suszterlegény volt, amikor megismerte az Istent. Elment Indiába. Néhány év múlva egyike lett a legkiválóbb bsngáli nyelvtudósoknak, a1 bengáli, szanszkrit és marathi nyelvek tanára lett, tagja igen sok európai tudós akadémiának, és negyven különböző nyelvre segítette lefordítani a Bibliát. Szerette az Istent értelmével is, szolgált neki tudásával is. Az öszűönszerüLg ébredő szeretet nem elegendő. Ha tegmagasztosabb és legnemesebb gondolataink nem állanak összhangban szeretetünk tárgyával, nem helyeslik érzelmünket, ak- iíor előbb-iitóbb elkö vetkezik a kiábrándulás és szégye'jük elvakult érzelmünket. (Róm. 6, 20. 21.) A prófétának adott kijelentés szerint aki az Istent megismeri, az rájön arra, hogy az Isten kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorol a földön. Mit kívánhat e szerint Isten az ő szolgáitól? »Megjelentette néked oh ember, mi legyen a jó, és mit kíván az Ur te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel«. (Mikeás 6, 8.) Nevezetes kijelentések ezek. Ha az emberek istentisztelete az ismeretnek és ért elmoss égnek ezen a prófétai magaslatán maradt vo'na mindenkor, akkor a jogtiprók, a kegyetlenek, a hazugok nem hivatkozhattak volna Istenre és a vallásra, Akkor a vallás nem lehetett volna köpönyeg, amely alatt minden elfér. Az Isten igazságos és kegyelmes. Ez azt jelenti, hogy ahol kegyetlenség és igazságtalanság, jogfosztás és hamisítás van, ott nincs Isten, nincs igaz vallásosság, nincs igaz hit. Miként az Isten a teremtője és fenntartója mindennek, úgy az Istennek igaz ismerete is drágább, becsesebb minden erőnél, gazdagságnál, tudománynál. Mert ha az emberiség az Istent nem ismeri, vagy rosszul ismeri, akkor tudása, hatalma, gazdagsági tőr lesz, csapda, amelyben elpusztul. Az Isten az az Ur, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorol e földön. Jaj annak a népnek, amelynek prófétái mást hirdetnek. Magyar gyülekezet Kanadában. A kanadai magyarajku evangélikusok között Papp János szervező munkájának eredményeként megalakult Torontóban az első gyülekezet. Báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő melegL hangu üdvözlet kíséretében nagyobb mennyiségű Ujtestámentomot s egyéb val ásos könyveket bocsátott a torontói gyülekezet rendelkezésére. B filippibeliekhez irt levél. 1, 12-14. Pál apostol Rómában két esztendeig bérelt lakásban lakott'és szabadon hirdethet e az evan- géliomot. De ez a helyzet megváltozott. Mikor e levelet írja, börtönben van, bilincsekbe verve, a testőrség házában, katonák őrzik. Lehet, hogy a zsidók áskáíódásai, szívós üldözése okozta ezt a változást. Bizonyos, hogy a börtönbevettetés hire aggodalommal töltötte el a gyülekezeteket úgy az apostol további személyes sorsa, mind pedig az evangéliomnak ügye iránt, És az apostol szükségesnek tartja, hogy a filippibeliek előtt feltárja és ismertesse helyzetéi, úgy amint ő látja és tapasztalja. Epafróditus, aki levelét Filippibe viszi, személyesen is elbeszél majd mindent, de az apostol azt akarja, hogy a filippibeliek az ő szemével lássanak, s az ő felfogása szerint Ítéljék meg a körülményeket. Jellemző, hogy mikor az apostol a saját dolgairól ir, akkor is az evangéliomról ir. Fogsága, bilincsei csak annyiban méltók az említésre, amennyiben befolyással vannak apostoli működésére. Az apostol az evangéliomnak él. Megállapítja., hogy fogsága előmenetelére lett az evangéliomnak. Uj ajtó nyílt meg, akkor, amidőn ellenségei azt hitték, hogy becsapták mögötte az ajtót. Nem az ellenség nyert ezúttal sem, hanem az evangéliom. Alkalmat adott a börtön Pálnak arra, hogy a katonaság között hirdethesse az igét, és tehessen bizonyságot Krisztusról. El akarták dugni a tömlöc sötétjébe az evangéliomot? Hát íme, éppen az ellenkezője következett be: a fogság és bilincs felragyog latba a Krisztusról való bizonyságtételt a hadseregben is, úgy a kaszárnyában, mint azokban a körökben, amelyek a katonasággal összeköttetésben voltak, első sorban a császári udvarban. Megint valóra vált a régi igazság: Ti gondoltatok ellenem gonoszt, de az isten gondolta azt jóra fordítani. Isten keresztül húzta az emberek számitását. Még azt sem érte el az ellenség, hogy az apostol bilincsei bénitólag hatottak volna a Rómában lakó keresztyénekre. Ezek is inkább bizodalmát merítettek az apostol fogságából, s ha egyesek meghökkentek is, a nagyobbik1 rész annál nagyobb' bátorsággal hirdette az igét. A fogság tehát két irányban vált előmenetelére az evangéliom ügyének: egyfelől ismertté lett a katonaságnál, másfelől felbátorította a római keresztyéneket; egyfelől szélesebb körben terjedt a hit, másfelől erőteljesebbé tette a római keresztyén gyülekezet hitéletét. S hogy az ellenség ilyen kudarcot vallott, hogy az evangéliom ügye nyert az apostol bebörtönözése által, az annak köszönhető, hogy az apostol minden körülmények között megmaradt a Krisztusban. Az ő hite, hűsége, engedelmes szolgálata folytán lett abból az ellenség által tervezett döntő csapásból győzelem. Az ellenség megfeledkezett arról, hogy az evangéliom ügye Istennek ügye,
