Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-11-18 / 44. szám
348. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. püspök is Balassa Bálint édesanyja, Sulyok Anna számára. A Megváltó példáját követve veszi ölébe Sántha is a kisdedeket. Jellemző, szép mondása »Iduskának« irt versében: Kit gyermek szeret s ki — Gyermeket ölel, Az az angyalokhoz — Van mindig közel. Érzem, amíg csókolsz, — S csókolom orcád, A gyermekeké vagy — Fényes menyország. Ily meleg szívvel a gyermekekről még csak Szabolcska tud Írni. De voltak Sántha családi életében a rózsák mellett tövisek is. Hordozott ő is keresztet. Pályavégzett fia, a járásbiró, aki- nek kedvéért Budára költözött nyugalomba, hosszú, kínos betegség után elhunyt. Ezt a fájdalmát vallásos költeményeiben önti ki. III. Harmadik főcsoportja Ugyanis műveinek: a vallásos költemények és egyházi énekek. Legmélyebb és legszélesebb körű áldásos hatást ezzel biztosított magának Sántha egyházunkban. Mint vallásos költőt jellemzi Sánthát a szilárd, mély hit, a gyermeki bizalom Istenben, a Megváltó iránt való hálás forró szeretet, a Jézus sebeiben való elmerülés. Van benne mélyebb kedélyre valló bizonyos lutheri misztikus vonás is, amit magyar poétáknál kevésbbé találunk meg. Aminthogy Sántha ismeri és kedveli a középkori misztikusokat is. Clairveauxi Bernát, Jacoponus, Celano és Kempis Tamás szebb művei is visszhangra, illetve kiváló fordítóra tálának Sánthában. De e misztikus vonás mellett Sántha mégis határozottan a reformáció lantosa. Hallgassuk meg; csak Lutherhez irt hatalmas ódáját: Törd szét koporsód, szellem — óriás, lm üdvözölve népek költögetmek... Négy századév nem árta nevednek, Rendíthetetlen állsz Te fent a szírien, Zengyén: Erős várunk nekünk az Isten! Azóta sokan próbálkoztak, de alig van sikerültebb reformációünnepi ódánk, mint Sántháé. Vallásos költeményei közül ószövetségi tár- gyuah: »Jette,« »Babilonnak vize«; az újszövetségiek közül kiválóbbak: »Krisztus Pilátus előtt« és az Urat megtagadó »Péter«, akinek példájával az ingadozókat korholja. Az év nagy ünnepei: advent, karácsony, hús vét, pünkösd benne nemcsak templomi énekesüket, hanem az ünnepek által hirdetett igazságok kiváló ódaköltőjüket is megtalálják. Különösen erőteljes húsvéti szép verse: Sirhalmokon mozdul a rög, Szellem, te nem volnál örök, Túlélő lomha port? És ugyanilyen magasra szárnyaló két pünkösdi verse: »Mi a te sorsod mennyből jött igazság?« És a másik: »Lesz még egyszer ünnep a világon.« Az egyház s különösen a reformáció több kiváló hősét énekelte meg sikerültén: Luthert, Zwinglit, Melanchthont, Luthert mint a wormsi hőst és Uhland nyomán »A hirsaui szilfa« képében is dicsőíti. Szép verset szentelt Gerhardt Pálnak is. E nagy lutheránus énekköltővel lelki rokon a mi Sánthánk is. Ö a mi magyar Gerhardt Pálunk. Kedves emlékverset szentelt újabban apósa jóltevőjének, Mária Dorottyának is, kinek a Güí Baba zarándoka messze Keletről küldött drága rózsaolajat leiki hódolata jeléül. Kiválóbb vallásos költeményei még: »Apostol, Az igaz istentisztelet, A könyvek könyve« és különösen »A kereszt alatt«. A szenvedésekből kivette a részét. Azért mondja: A szenvedőkhöz vonz a szivem, A szenvedőket szeretem. De szenvedő barátját, ki már arra fakad: »Nem érdemes születni a világra,« — megrója és feddőleg kérdi: Nem a tehertől női a büszke pálma? A tölgy nem a viharban izmosul? Nemesbü! a szív búgonddal megáldva És lesz termővé, hogyha könnye hull. Végül mint egyházi énekköltőről kell még Sántháról szólanom. Ebben volt ő legnagyobb. Lutheránus nagyobb énekköltőnk Sántha előtt csak négy volt. Sztáray Mihály, a zsőltáros magyar reformátor, áki több helyen is nagy tiszte1' Tettei (szól Lutherről. A második Aáchs Mihály a kuruc tábori lelkész, aki Thököly hadaival jővén Sopronba, itt a Szentgyörgy-templomban prédikált. Ö szerkesztette az Ó-graduál, vagy helyesebben Zengedező Mennyei Kar nevű éné- keskönyvünket. A harmadik Petrőczi Kata Szidónia, a szintén kurucvilágbeli, Arndt műveit fordító, sokat szenvedi költőasszony. És a negyedik Kis János, Sopron költő papja, a győri énekeskönyv szerkesztője. Mint ötödik nagy énekköltő csatlakozik ezekhez Sántha Károly. Mert Beliczay, Székács, Győry és Csengey csak kevés éneket írtak. Amit Sántha mély kedélyéről föntebb mondottunk, az különösen egyházi énekeiből tűnik ki. Hit, bizalom!, szeretet, hála, erő és igazság van az ő énekeiben. És a tartalomnak megfelel a forma is. Egységes, kerekded, művészi szerkezet, egyszerű, népies, biblikus nyelv, ódon- zamatu, tősgyökeres magyarság, könnyen perdülő, ritmikus verssorok, tisztán csengő rímek, választékos, költői képek és hasonlatok. És ami éneknél igen fontos, Sántha jól ismeri a korál- dallamok mértékét és zenei jellegét. Ebben finom, művészi érzéke van, választékos, nem egyhangú és 1 égsz ívesebben irt éneket magyar dallamokra, amilyenek: Krisztus Urunknak áldott születésén, Jövel Szentlélek Úristen és több kuruc dallam. Hogy 15 év alatt 20 kiadást megért s köztetszéssel fogadott dunántúli ui enekesköny- vünk megjelenhetett, azt főként Sántha gazdag
