Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-11-04 / 42. szám
332. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. felfüggesztés csupán ideiglenes intézkedések. De figyelemre méltóak abból a szempontból, hogy mimdakét esetben az egyházközség megkérdezése nélkül gyakorolható esperest, illetve egyház- kerületi elnökségi jogok, s tisztára az ő belátásuktól tétetik függővé, hogy az egyházközséget megkérdezik-e, s véleményét ha igen, milyen mértékben veszik tekintetbe. Az eddigi fejtegetésekkel azt akartam kimutatni, hogy az egyházi hatóságok nem azok a festett és tehetetlen bábok, aminőknek őket néha beállítják, s az Egyházi Alkotmány ád nekik jog- és. hatáskört is. A parochiális jog területén is. Még közelebb hatolva már most a. parochiális joghoz, az Egyházi Alkotmány 120. §-a ezt mondja: »Kivéve azokat a jogokat és kötelességeket, amelyek a püspököt lelkész! és főpásztori jellegénél fogva illetik meg, az egyházkerületi felügyelőnek, mint a püspök elnöktársának, a püspökéivel azonos jogai és kötelességei vannak.« Eszerint tehát a püspöknek vannak o1yan jogai és kötelességei, amelyek őt lelkészi és főpásztori jellegénél fogva illetik meg. Melyek ezek a jogok és kötelességek?, Kimerülnek-e ezek abban, hogy a püspök kizárólagos joga és kötelessége felavatni a lelkészjelölteket, s hogy a templomokat ő, illetve megbízásából az esperes avatja fel? Ez a két jog és kötelesség is rendkívül fontos. De van még más is. ’ A Dunántúli egyházkerületnek szervezeti és ügyviteli rendszabályzata, amelynek püspöki es- kümintájára Dr. Mikler művének 515. oldalán azért hivatkozik, hogy illusztrálja, hogy a püspök »az egyház igazgatásában túlnyomó részben csak felügyeleti jogot gyakorol«, a 33. §jábam ezt mondja: »Az egyházlátogatás a püspöknek egyik legfontosabb főpásztori teendője, egyrészről azon célból, hogy személyesen győződjék meg arról, vájjon az egyházközségekben mindenek ékesen és jó rendben folynak-e, másrészről pedig, hogy az egyházi vallásos-erkölcsi életnek lendületet adjon.« Ez a paragrafus bizonyítja, hogy egyáltalán nem állja meg helyét az az állítás, mintha a püspök az egyház igazgatásában túlnyomó részben csak felügyeleti jogot gyakorolna, mert ehhez járul az egyházlátogatásnak az a célja, hogy az egyház életének lendületet adjon, amit csak felügyelettel nem lehet elérni. De hát mivd lehet elérni, ha a lelkésznek kizárólagos joga volna a püspökével szemben, s hatalmában állana az egyházlátogató püspököt eltiltani azoktól a dolgoktól, amelyeket Dr. Mikler a parochiális joghoz számit: az Isten igéjének hirdetésétől, a szentségek kiszolgáltatásától, a hívek meglátogatásától, az iskolák felügyeletétől ? ^; Vájjon elképzelhető-e, hogy a püspöknek kötelességévé tétetik az egyházi élet fellendítése az általa meglátogatott gyülekezetben, másfelől azonban »kardinális egyházjogi elv« lehetetlenné teszi számára azt cselekedni, ami az egyházi életet fellendítheti ? Ugyanazon egyházkerületi rendszabályzat 41. §-a értelmében a püspök gyakorolja az eigyh. törvények keretén belül az egyházi fegyelmet az összes egyházi tisztviselők felett. Ez is mutatja, hogy a püspök az egyház igazgatásában »túlnyomó részben« nem csupán felügyeleti jogot gyakorol. A fegyelmi jog jelenti azt, hogy amikor a püspök megjelenik valamely gyülekezetben egyházlátogatás céljából, ott nem egy »kizárólagos parochiális jog« birtokában levő lelkész elé járul, akitől engedélyeket kap igehirdetésre, vagy más valamely parochiá'is jog ideiglenes élvezetére, hanem mint főpásztor és felettes hatósági van jelen. Ez a természetes, és ez a törvénynek és szabályrendeleteknek megfelelő. Ha a bányakerület püspöke azt mondta, hogy ő a vezetése alatt á'ló egyházkerület egyházközségeinek parochusa-is, jól mondta. S ha ezzel a mondásával nyugtalanságot ébresztett, még jobban /mondta. Akit az egyházközségek választanak meg püspöknek, az nem lehet az egyházközségekben kevesebb joggal biró, mint a lelkész, aki felett fegyelmi jogot gyakorol. A püspök püspöknek és nem irodafőnöknek van megválasztva. Ami pedig azt illeti, hogy ebből »elvi harc« kerekednék egyházunkban, egyelőre kizártnak kell tartanom. Elvi harcra akkor kerül esetleg a sor, ha csupán elméletben létező »kardinális egyházjogi elveket«, amilyen a lelkész kizárólagos parochiális joga, amelyről érvényben levő törvényeinkben és szabályrendeleteinkben egy szó sincs, belevisznek az egyházi törvényekbe és szabályrendeletekbe. Ma még a püspöknek van joga és hatalma. Nem tudom megérteni, micsoda veszedelem fenyegeti tényleges egyházjogi elveinket, ha a püspöknek parochiális jogai vannak, tudva azt, hogy a püspököt éppenugy az egyházközségek választják, mint a lelkészeket? Vagy talán az volna az egyházjogi elvünk, hogy akiket az egyházközségek fölibénk állítanak, azoknak ne legyen hatáskörük? Mindenesetre különös egyházjog származna az ilyen kardinális elvből? A kopenhágai lutheránus világkonvent. 1929. jun. 26, Az 1923-ban Eisenachban tartott lutheránus világkonvent végrehajtóbizottságot szervezett, amelynek tagjaivá megválasztattak Dr. More- head A. János elnöklete alatt, Amerikából: Boe, Skandináviából: Jörgensen tanár (Kopenhága) és Perssohn Per lelkész (Gothenburg), Németországból: Ihrnels püspök és báró Pechmann. Dr. Morehead, a végrehajtóbizottság elnöke, nemrégiben a következőket mondta a világkon- ventről és a végrehajtóbizottság öt év alatt végzett munkájáról; Ezek a lutheránus világkonventek szabad konferenciák jellegével bírnak, mindenkinek szol