Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-11-04 / 42. szám
1928. __________ EVANGÉLIKUSOK LAPJA _ ___ _______ 33L 1 0. Pénzlári jelentés. Blatuiczky Pál. 11. Esetleges indítványok. Erre a közgyűlésre az összes lelkésztestvéreket, valamint egyháAinknak minden őrá Hasra hivatott tényezőjét atyafiságos szeretettel és mély tisztelettel meghívom, arra kérvén mindenkit, hogy' a jelzett időben a helyszínén pontosan megjelenni szíveskedjék, hogy a nehezülő idők diktálta eme kérdések tisztázását bölcs tanácsaival elősegítse. Netáni előzetes megbeszéléseké a gyűlést megelőző estén az Erzsebet-szálló étkezőtekében mindenkinek rendelkezésére állok. Jelzem azt is, hogy gyűlésünkre — az. egyetemes gyűlésnek egy korábbi határozata értelmében — a lelkészeknek gyülekezeteik anyagi segítségét is joguk van igénybe venni. Szent elkötelezésünk, amellyel egyházunk javának munkálására magunkat elígértük, hozzon össze ez alkalommal is bennünket minél nagy obb számban s éreztesse magunkkal is, kifelé is az evangéliumi szellem tömörítő, nemesitó és melegítő erejét, hogy ebből az együttlétiinkböl is áldás áradjon Anvaszentegyházunkra! Nyíregyháza, 1928 október 27-én. Igaz szeretettel: Paulik János a MELE elnöke. Jegyzetek. A »Kálvinista Szemle« október 27-iki számában »Elvi harc az evangélikus egyházban« cim alatt közli Dr. Handel Béla evang. egy ház- megyei felügyelőnek egy nyilatkozatát, amelyben a felügyelő megírja, hogy a budai várbeli ev. egyházközség rendkívüli közgyűlésén jelen volt az egy házkerület püspöke (Dr. Raffay Sándor) is, aki »a közgyűléshez intézett bevezető beszédét annak hangsúlyozásával "kezdte, hogy mint püspök jelent meg, aki a vezetése alatt álló egyházkerület egyházközségeinek parochusa is.« Az egyházmegyei felügyelő a püspök e szavaihoz azt jegyzi meg, hogy az ev. lelkész egyház- községében a lelkipásztori teendőket kizárólagos joggal végzi, s igy* parochusi jogokat a püspök csak abban az egyházközségben gyakorolhat, amelynek lelkészévé megválasztatott. Cikkét azzal végzi, hogy a püspöknek idézett tétele súlyos egyházjogi tévedés. Dr. Händel Béla egyházmegyei felügyelő cikkéhez nagy általánosságban jegyzem meg azt, hogy egyházi köreinkben szinte megszokott dolog, hogy ha valamely felettes hatóság, amelynek füleit szakadatlan panaszokkal töltik meg, valami módon jogot mer támasztani arra, hogy felettes hatósági jellegét kidomborítsa, azonnal a meglepetés, megrökönyödés és idegeskedés vesz erőt a különböző tényezőkön, akik nem gondolják meg, hogy ezzel az egyházkormányzást lehetetlenné teszik a felelősek számára. Ezt azonban csak nagy általánosságban, anélkül, hogy az egyházmegyei felügyelő ur személyét érinteni akarnám. Térjünk át már most közelebbről a lelkész kizárólagos parochi ál is jogára. l>r. Mikiéi Károly Magyar Evangel kus Egyházjogának 3>4.oldalán csakugyan olva>ható, hogy a lelkészt az Egyházi Alkotmány 63. §-ábau felsorolt jogok gyakorlatában kizárólagos jog illeti meg. Sót dr. Mikler jegyzetben ezt is írja: »A róni. kath. püspök egy- há/megvéjének valamennyi községében az illetékes plébános hozzájárulása nélkül is, az összes lelkészi cselekményeket végezni jogosítva van;« s ezzel a jegyzettel nyilván azt akarja mondani, hogy az evang. püspöknek ez a joga nincsen meg egyházkerülete gyülekezeteiben. Dr. Mikler Károlynak és dr. Händel Bélának a lelkész kizárólagos parochiális jogáról vallott nézetével szemben azonban hangsúlyoznunk kell azt, hogy ez a kizárólagos parochiális jog, ha valahol meg volna is állapítva, az Egyházi Alkotmányban nem található. Dr. Mikler müvének hivatkozott oldalán hivatkozik a Dunántúli egyházkerület lelkészválasztási szabályrendeletének 10. §-ára, amennyiben az a palást- dijról intézkedik. Ez a 10. §. azonban más szempontból is nevezetes. Eszerint ugyanis a megüresedett lelkészi hivatal ellátásáról az esperes által megbízott lelkész, illetve lelkészek által kíván gondoskodni, ha pedig ennek nehézségei vannak, az esperes a püspököt keresi meg helyettes lelkész kinevezésé iránt. Ez az intézkedés, amely az Egyházi Alkotmány 67. és 71. §§-aiban gyökerezik, azért nevezetes, mert á parochiális jogot, bár ideiglenesen, nem az egyházközségi választás, hanem az esperesi megbízás, illetve a püspöki kiküldés adja meg. A lelkész kizárólagos parochiá'is joga eszerint nem jelenti azt, hogv parochiális joga csak annak a lelkésznek lehet valamely egyhá/X'özség- ben, akit az egyházközség megválasztott. Már pedig, ha parochiális jogot nyerhet valaki püspöki kiküldés, vagy esperesi megbi/ás utján, akkor a lelkész kizárólagos parochiális joga nem lehet olyan tabu, amelyhez szó semmi esetben nem férhet. De menjünk tovább. A püspöknek joga van nemcsak ahhoz, hogy bizonyos esetekben parochiális jogot adjon. Joga van ahhoz is, hogy parochiális jogot elvegyen. Az Egyházi Alkotmány 122. §-a egyenesen felhívja a püspököt és az egyházkerületi felügyelőt, hogy a hivatalos kötelességeiket elmulasztókat végső esetben függesszék fel hivatalaiktól és tegyék át ügyüket az illetékes egyházi törvényszékhez. Ebben a paragrafusban az a nevezetes, hogy a püspök és az egyházkerületi felügyelő minden más fórum igénybevétele nélkül, legalább ideiglenesen, megfoszthatja a lelkészt «kizárólagos parochusi jogának» gyakorlásától. Tudom, hogy úgy a helyettesítés, mint a
