Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-01-29 / 5. szám
34. evangélikusok lapja 1928. s meg voltak győződve arról, hogiy az Ur há- zána szentsége örökkévaló és Isten szentségének háza örök. A poklok kapui sem vehetnek rajt diadalt: harmadnapra felépül. Jegyzet. Chestertont, a római katholikus propagandája miatt bizonyos oldalról nálunk is favorizált angol irót, egy magyar újságíró meginterjúvolta. Ezt az interjút (Pesti Hírlap január 21.) a hazai klerikalizmus nem köszöni meg Chestertounak, a Father Brown atyjának. Az még csak hagyján, hogy igy nyilatkozik: »Sajnos, alig: tudok valamit hazájáról«. Sajnos, igy sokan nyilatkozhatnának. De két nevet mégis említ az interjú során. Imigyen: »Az apáink természetesen a maguk idejében lelkesen ünnepelték Kossuthot angliai szereplésekor«. Továbbá: »Jókainak ismerem néhány fordított munkáját, amelyek nagyon érdekesek«. Nevezetes dolog ez, nyájas olvasó. Chesterton, a klerikalizmus diadala, aki sajnos alig.tud valamit hazánkról, pont két eret-, neknek, egy reformátusnak és egy evangélikusnak a nevét ismeri. Ami viszont mutatja, hogy keveset tud rólunk, mert másként, a neonaciona- lizmus jegyében letagadta volna, hogy valaha is hallotta nevüket. Helyesebb és alaposabb ismeretek szerzése végett igen helyesen cselekednék az a szerv, amely a külföldi propagandát az uj idők szellemében intézi, ha megküldené Chestertonnak Petzenhofer összegyűjtött munkáit, a melyek Jókainál tudvalevőleg sokkal érdekesebbek és értékesebbek; államférfiaink közül pedig Kossuth helyett bemutatnák neki Haller Istvánt az eretnek szuperintendensek pátron'usát. Semmi esetre sem volna szabad Chestertont továbbra is tájékozatlanul hagyni, mert az ilyen elszólásokból a művelt'külföld mégiazt gondolhatná, hogy az eretnekek is tettek valamit a magyar hazáért. Kérelem a lelkésztestvérekhez! A dunántúli Lelkészegyesület elhatározta, hogy a Keresztyén Családi Emlékkönyvet újból kiadja. Kérem a lelkésztestvéreket, szíveskedjenek velem február hó 10-ig tudatni, hogy az Emlékkönyvből azonnal 'annak megjelenése után hány példányt vennének át. A kiadási költségek fedezése és a nyomatandó példányok száma felől való tájékozódás céljából lenne szükségem ezekre az adatokra. Az Emlékkönyv ára is attól függ, hogy hány példányt nyomatunk. Ugyancsak február 10-ig kérem a jelentkezést azoktól, akik egy Sopronban rendezendő nyári konferencián résztvennének. Németh Károly a dunántúli Lelkészegyesület ügyv. alelnöke. A filippibelfekhez irt tevéi. 1, 9—11. Krisztus gyülekezetének úgy kill élnie e világban, hogy minden életnyilvánulása Isten dicsőségére és magasztalására vezéreljen. A keresztyén ember mindig Isten közelségében marad. Isten kegyelnie élteti a hívőt és* Isten kegyelmét hirdeti a hivő életé. A keresztyén ember életfájának gyümölcsei Istent magasztalják és dicsőítik, mert ezek a gyümölcsök annak a szeretetnek terméseként származtak, amellyel Isten a Jézus Krisztusban a fát megnemesitette. Ezen oltás nélkül a fa csak vad, fanyar, idétlen gyümölcsöt teremne. Miként az isteni szeretet túláradó gazdagsággal vette gonlozásba a fát, úgy méltó, hogy a termés is bőséges legyen. Szűkös termés nem felel meg Isten gazdag kegyelmének, nem dicsőíti, magasztalja méltóképpen. Az apostol az igazság gyümölcséről ir. Ez az igazság is kegyelmi ajándék. A Jézus Krisztus által, részesülünk benne. A Megváltó nélkül, akit Isten szeretete küldött a világba, az embernek nem lenne igazsága. Napfény nélkül nincsen szin, hanem csak sötétség. A napfény teremti és mutatja meg a szint. Isten megváltó kegyelme nélkül nincs igazság. A kegyelem teremti és mutatja meg az igazságot és annak gyümölcsét. De ha ennyire egybekapcsolódott a hívők élete Isten kegyelmével, akkor lehetetlenség, hogy az az élet ne csupán gyümölcseiben, hanem legbensőbb valósága szerint is ne mutassa isteni eredetétét, rokonságát. A szeretet mutatja a hívőnek Istentől való származását. Az apostol tehát azt kéri Istentől, hogy ez a szeretet a gyülekezet minden egyes tagjában még teljesebb, bővelkedőbb, gazdagabb legyen. Nem bírálatként említi fel könyörgésének tárgyát. Nem megnyirbálni akarja azt az elismerést, amelyet alig imént kifejezett. Belepillantunk az apostol szivébe azon az ablakon, amelyen át kérései röpülnek Istenhez, s meglátjuk benne azt a lángoló szenvedélyt, szent bővülést, amely nem lohad, nem szűnik, hanem mindig tovább, előre, magasábbra tör. Az apostol szivét örömre gerjeszti a hitnek csirája is, de nem éri be sem a csirával, sem a fával, erdőt akiar. Ezen az utón, ebben a munkában megállás nincs. A cél odatúl van. A szeretetnek is ez a jegye. Mint a vízbe dobott kavics gyűrűt fodroz a tó tükörén, s mindegyik gyűrű tökéletes kör, s mégis mindegyik egy még nagyobb körbe ömlik át, míg végre valamennyi megnyugszik a tó nyugodt tükrében, úgy a szeretet is már első, gyenge megnyilvánulásában az isteni nagy szeretetből kiformált, Istenével rokon szeretet; de egyre újabb és nagyobb gyűrűkbe ömlik, amigl egykor megint teljesen bele nem olvad Isten szeretetének nagy tengerébe, amikor majd Isten lesz minden mindenekben. Hogyan lesz a szeretet teljesebbé, bővelkedőbbé ? Kétféleképpen, azt mondja az apostol. Először gyarapodik ismeretben. Másod
