Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-11-04 / 42. szám
330. EVANGÉLIKUSOK LAPjÁ Senkisem tudja megmondani, hogyha ez az irányzat — amitől Isten óvjon, — diadalra jut, minő végzetes eredményeket fog felidézni. De egy: bizonyos, hogy a felekezeti harcokban meggyengült és meghasonlott magyarság a társadalmi rend ellen küzdő, Istent, vallást nem ismerő rétegek rendszeres támadásának ellentállni nem tudna és nemzeti feltámadásunk szent ügyét szolgálni erőtlen és képtelen lenne. Ép azért minden hazáját, egyházát szerető hazafinak, tartozzék bármely íelekezethez, szent kötelessége a felekezetekközti viszony elmérgesedését megakadályozni és elkövetni mindent, hogy a gyűlölet helyett megértés költözzön a lelkekbe. Hinni akarom, hogy a r. kath. testvérek nagy többsége ugyanígy gondolkodik, hinni szeretném, hogy nem azonosítják magukat a túlzó irányzat felfogásával, hanem; a felekezeti békét és annak áldásait komolyan akaró és hirdető vezéreikkel együtt azon lesznek, hogy túlzó irányzatú hittestvéreik nagy energiája ne a más fele- kezetüek elleni harcban, hanem saját felekezetűk belél etében való munkálkodásban keressen és találjon érvényesülést. Feltétlenül szükséges, hogy a mi részünkről is megtörténjen mindaz, ami súlyos helyzetünk javítására szükséges és célravezetőnek látszik. Az államhatalomnak kötelessége és fontos érdeke a különböző felekezetek harmonikus együttmunkálkodását biztosítani. Ép ezért és mert a bevett felekezetek egynl őségét és viszonosságát törvény biztosítja, méltán elvárhatjuk a kormányhafalomtól, hogy ezen viszonosságot sértő magatartást bárhonnan jöjjön is az, a rendelkezésére álló eszközökkel meggátolja. Amennyiben a kormányhatalom, illetve annak képviselői nem vennének tudomást ily természetű ügyekről, gondoskodnunk kell arról, hogy az egyenlőség és viszonosság törvénybizto- sitotta jogainkba ütköző cselekmények megfelelő formában az államhatalom tudomására hozassanak és követelnünk kell azok megszüntetését és megtorlását. Szükségesnek tartom a testvér református egyházzal való megértő jó viszonynak kimélyitését és a szorosabb együttműködés további feltételeinek megteremtését. Kell, hogy közös veszedelem még közelebb hozzon bennünket és a meglevő közös protestáns bizottság, vagy egy újabb annak keretében megalkotott szervezet legyen az a fórum, ahonnan a közösen elszenvedett támadások ellen a megfelelő együttes védekezés meginduljon és amint egységesen éri támadás a protestáns egyházakat, a védelem is egységes legyen. Tovább kell fejleszteni a külföldi kapcsolatokat, meg kell teremteni a szorosabb együttműködést a külföldi nagy p.otestáns szervezetekkel, mert az igazságon kívül az egységben van az a hatalom, mely fellépésünknek, tiltakozásunknak súlyt ád, mely sérelmeink orvoslását leginkább biztosíthatja. Lássuk be, hogy mindannyiunktól nagyobb egyházhű-éget kíván az any as zen tégy há% mint a béke b Jdog éveiben. Ma nem elégséges azt mondán5, hogy evangéli1928. kus vagyok és ezzel befejezettnek tudni az egyházhoz való tartozás kívánta kötelességeket. Ma nem lehetünk csak névleges evangélikusok, ma mindenki pozitív és aktiv munkájára van szükség. Kell, hogy minden magát evangélikusnak valló hittestvérünk érdeklődjön egyháza viszonyai iránt, közeledjen szeretettel az eddig elhanyagolt munkatérhez. Körülményei és helyzete szerint kérjen részt az egyházépités munkájában. Legyen meggyőződve bármi kis részt válíal, már erőtényezőjévé vált egyháza fejlődésének. Akik pedig eddig is kedves kötelességüknek tartották az egyházi életben való munkálkodást, álljanak fokozott készséggel egyházuk rendelkezésére. Keljünk nemes versenyre az egyház'pités munkájában, küzdjünk hitünk igazságáért. Legyünk önérzetes evangélikusok, akik az élet minden viszonyai között bátran teszünk tanúbizonyságot hitünkhöz való ragaszkodásunkról. De amidőn dolgozunk egyházunkért, kiépítjük annak szervezetét, védelmezni kívánjuk támadások ellen és megbecsülést s tiszteletet kívánunk a más valláson levő testvéreinktől, ugyanakkor kijelentjük, hogy mi a hitünk alapigazságát és fundamentumát képező szeretet alapján állunk. Ez alapon kívánjuk a felekezeti viszony kialakulását munkálni. Kerülni óhajtjuk mindazt, ami távolról is támadásnak volna minősíthető és mellőzni fogunk mindent, amint hogy eddig is mellőztük, ami az ellentétek kiéleződéséhez vezetne. Ezen magatartásunkkal egyrészt egyházunk szellemében kívánunk eljárni, másrészt nemzetünk iránti kötelességünket óhajtjuk teljesíteni. Szeretném, ha a róm. kath. testvéreinket ugyanezen érzés és készség hatná át, mert akkor komolyan hinném, hogy a felekezeti békesség ügyét nagy lépéssel tudnók előre vinni. Lelkészegyesület. (MELE.) Meghívó. A Magyarhoni Evangélikus Lelkészegyesü- iet 1928. november 15-én d. e. 9 órakor, Budapesten, a Deák téri díszteremben, évi rendes közgyűlést tart, a következő sorrenddel: 1. Közének. 2. Irásmagyarázat s ima: Schöll Lajos. 3. Elnöki megnyitó. 4. Elnök jelentése. 5. Rekatholizáló törekvések, dr. Raffay Sándor. 6. Egyházi fegyelem és egyházvédelem. Vietórisz László. 7. Evang. Papi-Otthon létesítése. Bartos Pál. 8. Egyházaink és a napisajtó. Farkas Sándor. 9. Bányakerületi lelkészegyesü'et fe'terjesztései. Kovács Andor.
