Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-01-29 / 5. szám

XIV. árfolyam.

január 24.

foésii

5. szám.

SztrkcsztAsig: IÉBÉIY (Moson a.) Kiadóhivatal: GYŐR. gv. Konvent-epulet.

liidji: I LÜTHER-SZÖVÉTSÉG. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290.

Alapította : DR. RlfFIY SlHDOR püspök.

Sxarkcsitraárt Melói

NÉMETH KÁROLY esperes.

Moijelcnlk hetenként egyszer, vasárnap.

Előfizetési ár: Egész éne 6 P. 40 fill., félévre 3 P. 20 Ilii, negyedévre 1P. 60 fill, En szám 16 fill Hirdetési árak aegegiozis szériát.

Bízzunk Istenben!

„A te bizonyságaid igen bizonyosak, a te házadat illeti Uram szentség napok hosszáig!“

93. Zsoltár.

Azt az időt, amelyről Pál apostol azt mondja, hogy Isten lesz minden mindenekben, amikor majd a hivő lélek dicső reménysége valósággá lesz, a zsoltára ró úgy fejezi ki, hogy Isten uralkodik. Méltóságot és hatalmat öltöz fel, úgyhogy mindenki kénytelen lesz meglátni Isten fenségét és dicsőségét, amely egyelőre a hitetlenek elől, és azok elöl, akiket ? világ sze- retete megvakitott, el van rejtve. Most még sokszor sötétség van körülötte és forgószél, amely a gyengehitüeket talán rémiti, csüggeszti; de akkor, ama nagy napon, midőn a sziveknek elrejtett titkai nyilvánvalókká lesznek, kétségbevonhatatlan fenségben mutatkozik majd Isten királysága.

Most, a világ zűrzavarában, nagy katasztrófáiban, amikor a folyóvizek zúgnak és hullámokat hánynak, s úgy tetszik, mintha az emberi élet sajkája ki lenne szolgáltatva értelmetlen és vakon hánykolódó elemek játékának, amikor szennyes hullámok sodorják hátukon emberi boldogságoknak roncsait, sokan abba a tévedésbe eshetnek, hogy nincsen egy magasabb gondviselő szeretet és hatalom, amely elnémíthatná a nagy vizek zúgását és a tengernek borzalmasan felséges morajlását. E megfáradt és eltompult lelkek előtt a hivő reménysége úgy tűnhetik fel, mintha az csupán a sivatagban eltikkadt vándor túlcsigázott idegeinek délibáblátomása lenne. Hisztérikus, erőltetett menekülés a zord és vészes jelenből egy szebb jövő álom világába. Zsongitó önáltatás, az életösztönnek reflexe. Vagy pedig a mezítelen valóságnak, a romboló erők félelmetes izmainak, a veszedelmek nagyságának nemismerése. Ahogyan a gyermek tudatlanul nyugodtan szendereg, amikor férfiak döbbenettel látják a vész és vég közeledtét.

A zsoltári ró Istenbizalma azonban sem nem önámító hiú reménykedés, sem nem tudatlanság. Az az Isten, aki ama nagy napon felöhözi és kétségbevonhatlanul megmutatja dicsőségét és hatalmát, kezdettől fogva uralkodik. »Állandó a te királyi széked eleitől kezdve; öröktől fogva vagy te!« A teremtett világnak erőssége, mégha Isten ellen lázad is, azt hirdeti, hogy milyen erős és hatalmas az, aki mindezeket elöszólitotta a semmiségből. A tenger felséges morajlása a hívőnek azt prédikálja, hogy mennyivel nagyobb a felsége annak, akinek világában a nagy vizek igy zúgnak. A történelemnek vérzivataros kor-* szakai, amikor népek zajongnak, pogánvok dühöngnek és királyok lázadókká lesznek, amikor a felkavart és magasba sodort por azt hiszi, hogy övé a magaslat és a csillagok világa, a hívőnek azt mondják, hogy minden pillanatnyi magasságnál és minden pillanatnyi mélységnél magasabb és mélyebb az az Isten, aki nélkül nincs semmi ami van, aki minden létezőt a semmiségből hivott elő, akinek trónja a múlandóságban állandó.

Költők megérzik és meglátják a szépet, a bájost, a fenségest a harmatcseppben, a virágban, az ég/engésben, a végtelen tenger tarajos hullámában, a sötét felhők cikázó villámában. A hivő megérzi és meglátja, hogy Istennek egész világa Isten dicsőségének himnuszát énekli. »Szent, szent, szent a seregeknek Ura, Istene, ég és föld teljes a te dicsőségeddel«. Istenbe vetett bizodalmunk rendíthetetlenné válik, amikor megadatik megláthatnunk azt, hogy a teremtett világ ormain és mélységeiben a szentség, Istennek szentsége ragyog. És amikor a történelemnek évezredein át tapasztalja az emberiség, hogy ezt a szentségi jelleget, Isten világának szellemi jelentését nem tudja lemosni és elmosni a zúgó, morajló áradat, hogy újból és újból oltárok épülnek Isten állandó királyi trónjának zsámolyánál, akkor felismeri és hiszi, hogy a Szentlélek indítására szóltak azok a próféták, akik Isten bizonyságainak bizonyos voltát hirdették,