Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-01-22 / 4. szám
30. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. tali imádságról is megfeledkezik; hogy gyakorolná hát a magánistentiszteletet? És sokan kezükbe se vennék a bibliát, ha textust nem kellene beszédükhöz keresniük. Persze, igy azután népünk is inkább az érzékcsiklandozó olvasmányokat kultiválja. * Nagy baj, hogy a lelkészi munkát ameddig csak lehet redukáljuk. A napi fizikai munka után az egyszerűbb lelkek is vágyódnak szellemi fogi- lalkozás után. Vannak, akiket kielégít a poharazás közötti beszélgetés, de vannak olyanok is, akik mélyebben szeretnék lenyomni a gondolatok talajába az értelem ickéjét. Igen bölcs berendezkedése az a szektáknak, hogy esti összejöveteleket tartanak. Az esti istentiszteletek, ha talán még oly primitívek1 is, több nyomot hagynak a lelkekben, mint a vasárnapi koradélutáni istentiszteletek, amelyekre nem megy friss kedéllyel sem a lelkész, sem a hallgatóság. A pap legyen szellemi vezére a népnek. Ez a pap igazi hivatása. Ragadjunk meg; tehát minden alkalmat, amelyben hozzáférhetünk a nép leikéhez. Foglaljuk le szabad idejének legalább egy részét, hogy megtarthassuk azon az utón, amelyet helyesnek tartunk. Más igaz Ut pedig, mint a Krisztus, nincsen! Hieraus. A megfizetés gondolata Jézus efhikájában. Lie. Dr. Karner K. F. egyetemi magántanár német nyelven kiadta azt a tanulmányát, amely- lyel a lipcsei egyetemen liceinciátusi fokozatot szerzett. (»Der Vergeltungsgedanke in der Ethik Jesu«. Leipzig. Dörffling & Franke. 1927.) — Örömmel üdvözöljük ezt a tanulmányt, bár német nyelven jelent meg, mert bizonysága annak, hogy theológusainkat csupán mostoha anyagi helyzetünk akadályozza meg abban, hogy értékes irodalmi munkásságot fejtsenek ki. Karner tanulmányához irt előszavában kifejti, hogy csak a szinoptikus evangéliumokra szorítkozott, János evangéliumát ne mvette tekintetbe, mert ezt kívánta meg a forrásokra utalt történelmi módszer. Anélkül, hogy ezen eljárását itt behatóbb bírálat tárgyává tenném, csak annyit jegyzek meg, hogy ezt a korlátozást szerettem volna a címben is feltüntetve látni. Tanulmányát három főrészre osztja. Az elsőben szól a problémáról és annak irodalmáról; továbbá a módszerről. A másodikban a zsidóság megfizetéstanáról az Ötestamentomban és a késői zsidóságban. A harmadik részben, a mely az egésznek több mint fele, Jézusnak idevonatkozó tanításáról. A tanulmányhoz két függelék is van csatolva. Az első részben megállapítja, hogy korunk erkölcsi tudatában az erkölcs fogalmának Kant által adott meghatározása szinte dogmaként érvényesül, amit én nem mernék igy kimondani, mert a Kant-féle kategorikus imperativust a pszichológusok és evolucionisták alaposan kikezdték. S szívesen vettem volna, ha szerző ezekre is bővebben kitér, mert a keresztyén ethikát most erről az oldalról érik súlyos támadások. A problémát két irányban látja: az egyik az, hogy vájjon a megfizetés gondolata nem visz-e bele az Istenhez való viszonyukba olyan jogi k'épz Tét, amely ennek a viszonyú k éppen vallásos jellegét veszélyezteti; a másik az, hogy a megfizetés gondolata, amely az ethika terén szükségképen heteronom, tehát vadhajtás, nem szüntetne meg az erkölcsi követelménynek erkölcsi jellegét. Eszerint tehát a probléma röviden az, hogy a Jézus Krisztus tanitásában kétségtelenül megtalálható megfizetésgondolat nem veszélyezteti-e egyfelől az erkölcsnek, másfelől a vallásnak tisztaságát. Módszerének alaptétele, hogy Jézus erkölcsi követelményének egységes voltából kell kiindulni. Egyházunkat a probléma ilyetén felállítása a leközelebbrő! érdekli, mert hiszen a hit által való megigazulás tanával van szoros kapcsolatban. A hit és jó cselek ed etek, az Isten igazságossága és kegyelme, az érdem és a megváltás forognak itt szóban. Sajnálom, hogy Karner a megváltáshoz való viszonyt nem vette fel a problémák közé, mert a vallás magában véve még nem jelenti a megváltás vallását. Kétségtelen ugyanis, hogy keresztyén vallásunkban nemcsak az ember érdeméről, hanem Krisztus érdeméről is van szó, s a Vergeltungsgedanke- nak, a megfizetés gondolatának ez a része sem hiányzik a három első, u. n. szinoptikus evan- géliomból. Legyen szabad csak az Úrvacsora szerzési igéire utalnom, amelyekből azonnal kitűnik, hogy a megfizetés gondolata nélkül a keresztyén vallás elképzelhetetlen; s egyúttal Jézus Krisztus életének és tanításának is egyik leglényegesebb karakteriszlikuma. Ne hagyjuk magunkat magzavartatni az autonóm ethika prófétái által, s a problémák felállításánál vezéreltessük magunkat a keresztyén alap gazságok álltai, akkor a magunk területén állva, világosabban látunk és könnyebben el tudunk igazodni a problémák tömkelegében. Minél fontosabbnak tekintjük a tudományos vizsgálódás szempontjából a problémák meglátását, annál fontosabb az, hogy a problémákat milyen szempontból kiindulva keressük. A történelmi szempont jó és helyes, de. van egy még magasabb szempont, amely a történelmit is felöleli, s ez az üdvtörténeti szempont. Az eszkatológián egy jegyzetben túlteszi magát a szerző, pedig talán ezzel sem végzett volna olyan röviden, ha a szinoptikusoktól még nagyobb mértékben hagyja magát vezéreltetni. Az eszkatológia olyan távlatokat tár elénk, amelyek nélkül a keresztyén ethikáhan sem boldogulunk, különösen a megfizetés gondolatával sem. Nem térhetek itt ki részletesen a tanulmány
