Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-09-23 / 36. szám
284. EVAíNGELtKUSQK LAflJA 1928. Körülöttünk minden térdek szövetkezik es nem egy ellenünk, sok nélkülünk. Vannak kérdéseink, problémáink, melyek mellett szó nélkül nem haladhatunk el! Készüljünkhát a konferencián való részvételre! Fogadják hittestvéri üdvözletünket. Budapest, Í928 szept. hó 13-án. vitéz dr. Kendeta-Kirchknopf Gusztáv. az ÖLSZ. e. i. igazgatója. Dr. Kaas Albert báré, az ÖLSZ. elaöke. Megjegyzések az evasgéiikus és refermátus középiskolai éasktaaitáskoz az 1927 -28. évi értesítők alapján. Az egyházi énektanítást az evangélikus intézetekben tehát jóval behatóbban, alaposabban és hetenkint több óraszámban kellene tanítani, mint ahogy ez ma történik. Itt csak rá akarok utalni, hogy az Erős várunk... cimü koráit egyes református intézetekben az egyházi énekkarok többszólamban énekelték. Ezt az evangélikus intézetekben kivétel nélkül kellene megcselekedni, hiszen nincs semmiféle okunk arra, hogy ezen fenséges korái egyszólamu u. n. unisono éneklésével megelégedjünk. Luther elsősorban a mienk, miért hagynék a hozzá legközelebb álló koráit kisajátítani? Ennyi mindenesetre megkívánható volna, hogy az egyházi énekek eme gyöngyét minden evangélikus iskola magáévá tegye és gyökeresen megismertesse növendékeivel. Az egyházi énekkart az ifjúsági istentiszteletek alkalmával, de még a felnőttek részére tartott istentiszteletkor is szerepeltetni kellene, amint azt más felekezeti iskolák rendszeresen megteszik. Az állami intézetekben csak két helyen fordult elő, hogy az evangélikus növendékek rendszeres egyházi énekoktatásban is részesültek. Az egyik esetben ez vasárnaponként történt, a (másik esetben pedig az evangélikus hitoktató heti két órában végezte ezt el. Bárcsak minél több követője akadna ezen ma még rendkívüli két esetnek. Vajha minden állami középiskolában, amelybe evangélikus növendékek járnak, ezen előbb említett és követésre méltó két példa megismétlődnék, és állandósulna. Ez az eljárás óriási fontosságú volna az egyházi ének tanítása terén, mivel mindazok, akiknek nincs módjukban felekezeti intézetet látogatni, ezúton mégis ama szerencsés helyzetbe kerülnének, hogy az evangélikus korállal lés a leggyakrabban használt egyházi énekekkel megismerkedhetnének. Ha a reformátusok énekoktatását nézzük, akkor rögtön feltűnik az a szakszerűség, amely ott luralkodik. A legtöbb intézetnek megvan a maga énektanára, aki hivatva van az énekkultuszt terjeszteni és azt az ifjú lelkekbe beleplántálni. (Még ott is, ahol csak négyosztályu a középiskola, megvan az énektanár. Nem tagadható, hogy itt is akad elvétve egy-egy intézet, ahol kívánni való volna még az énektanítás körül, de lez csak ritka jelenség. A református középiskolák óraszáma hetenként 27 és 10 között ingadozik, kivételesen találtam öt intézetben kisebb óraszámot, de ezek még mindig magasak, hogyha azokat az evangélikus intézetekben előforduló óraszámokkal összehasonlitjuk. Különös figyelmet érdemelnek a református intézetek kebelén belül alakított kántusok, amelyek a nyilvános temetéseken közreműködtek és elég szép pénzösszeget szereztek. Ezáltal sok szegénysorsu gyermek iskoláztatási költségét sikerült fedezni. Sok szegény tanuló bizonyára még akkor is áldani fogja ezt az intézményt, amikor már kikerült az iskola padjaiból s hálásan fog visszagondolni reá, amennyiben lehetővé tette számára azt, hogy tanulmányát kisebb anyagi gonddal tudta elvégezni. Ezt a nemes példát az evangélikus intézetek is bevezethetnék. Az énekkultusz fejlesztésének és terjesztésének igen alkalmas, mondhatnám egyedüli célravezető eszköze az intézeti dalkörök megalaki- tása. Mig az énekórán a növendékek bizonyos előre megáll api tott tanmenet szerint kénytelenek: haladni, addig a körökben kibontakozik már az önálló zenei műizlés az egyes énekdarablok megválasztásában. A tanárelnök nemcsak névleges vezetője, hanem tényleges ellenőrzője is legyen ezeknek a dalköröknek; éber szemmel figyelje azok működését. Ha pedig azt látja, hogy ezen működés téves irányban történik, akkor terelje helyes útra, különösen, hogyha a növendékek zenei ízlése még nem annyira fejlett, hogy meg tudnák választani a nekik megfelelő darabokat. Ha azonban észreveszi, hogy irányítása nélkül is megtalálják a helyes utat, akkor jobban cselekszik, iha félreáll és csak szemléli a dalkör működését. Az önképzőkör és más körök mellett szükséges a dalkör is s akár művészi, akár gazdasági szempontból nézve a dolgot, minden intézet helyesen cselekszik, hogyha megalakítja hiányzó dalkörét annál is inkább, mert ezzel az intézet színvonala csak emelkedik. Óriási fontossága pedig abban áll, hogy egyrészt a növendékekben az ének iránti kedvet nagy mértékben előmozdítja, másrészt pedig az intézet által rendezett hangversenyeken a mindenkor készenlétben tartott programmal tevékenyen közreműködhetik. Mindent egybevetve, az a tapasztalat szűrődik le, hogy ott, ahol az éneket több órában tanítják és a dalkör is serényen működik, az intézetek által rendezett ünnepélyek is sokkal jobban ^sikerülnek, mint ott, ahol ezt mellőzik. Minden esetre arra kell törekedni, hogy az ének legalább olyan elbánásban részesüljön, mint a torna. Ennek elérhetése céljából szükséges, hogy az
