Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-09-23 / 36. szám
1928 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 285 egyes evangélikus középiskolákban minél több rendes énektanár alkalmaztassék, akik szívvel, lélekkel egy célt szolgálva az énektanításban a legjobban célravezető és egységes irányitó elvek szerint járnának el. (Vége.) Hoffacker Lajos. 1828 f 192S. V. 1822 szeptemberében igy ir egy barátjának: »Most úgy vagyok, hogy naponként, sót óránként Jézus átszegezett kezeibe ajánlom magamat. S igy jó nekem. Hiszem, hogy Krisztus minden érdemem nélkül szenvedéséül s halálával megvásárolt engem, tekintet nélkül arra, hogy a meg- szentelódésben mennyire vittem... Mert azt akarja az Üdvözítő hogy neki adjuk a dicsőséget s ami vele szemben bizalmatlan s ellenséges szivünket eresszük szélnek, egyedül az ö irgalmára tekintvén. Pár nappal később súlyos lelki vívódások közt levő barátjának ir. Ez a hosszú levél hagyatékának legértékesebb darabja. Ebből szerzünk tudomást, hogy plieningeni igehirdetésével nem volt megelégedve. Először tisztán a keresztet prédikálta, de amikor az emberek ellenmondásával találkozott, aggodalmaskodásból engedett. De nem volt nyugalma. A közbejött betegséget úgy fogta fel, mint amivel az Ur észre akarta téríteni, hogy a magasröptű gondolatokból alászálljon s tisztán az Ige s a Golgotha körül időzzön. Most már túl van e harcokon. Sőt még máson is. Azon amivel a keresztet elfogadó lelkeket szokta meggyötörni az ellenség. Mind a lelki válságot, mind a megoldást talalóan illusztrálja azaz énekvers, melyet a levélben Hof- acker idéz:' Jézus, segits győzni, ha minden eltün, .Ha csak romlott — s semmi voltom látom, Ha már képességem imára is megsziin, S ijedt őzként helyem nem találóan, Öh Uram, akkor a sötét legmélyén Menyegzőre készülsz lelkemért epedvén. A probléma a következő. Az Ur nem üdvözítheti azokat, akik még valamiben maguk igazságáról tudnak. Zinzendorfot egy összejövetelen megkérdezték, hogy mikor áll be az a lelki állapot, melyben az ember a Megváltót megragadhatja. »Ha az ember elkezd önmaga felett'kétségbeesni.« — Ez mind szép, de a dolog épen ott lesz kritikussá, hogy én nem esem eléggé kétségbe magam felett, nem vagyok lelki szegény és kiüresitett. Látom, hogy minden én dolgon^semmit nem ér, de a szivem, ha ráerőltetem is egyszer-egyszer, hogy ez igy van, mihamar visszaesik megint korábbi kevélységébe. »Mily sokáig gyötrődtem ilyen gondolatokkal, mig rájöttem, hogy épen igy, a lelki szegénység hajszolásával megint a magam igazát szolgálom.« Mikor kétségbeesel az erre való képtelenségeden, a bünbánatnak isteni menetrendjét követed. Legyen csak a te szived öntelt és a maga igazságán nyargaló! Mássá úgy sem fogod tenni, ha évezredeken át dressziroznád is. Itt csak a Megváltó kegyelme használ. Ha valaki minden jóreményt felad önmagával szemben, akkor beszélhet a romlott szív akármit, az ember maga alkalmas az Isten Országára. Először hinni, azután tapasztalni! Mi akadályozhat meg abban, hogy hidd, miszerint Jézus éretted is meghalt. Részünkről semmi közreműködésre nincs szükség az Isten előtt való megigazulás- hoz. A hiten fordul meg minden. És ha érzések kísérete nem adatik hitemhez, érzések nélkül is hiszek. Az ember jobban dicsőíti Istent, ha csupasz hittel, az ö Igéjéért hisz, mintha elébb mindent érezni is akar. »Ohne Fühlen will ich trauen!« Ennek a később oly elterjedte vált mondásnak újabb említésével végződik a hatalmas levél. Az itt kifejtett győzelmes hitbeli állásponton Hofacker nem tudott tökéletesen megmaradni. Újabb testi szenvedések jönnek. Az ellenség uj helyen próbálkozik. Hinni! Ez volt a megoldás. S most ezen a ponton jönnek a vívódások. »Oh miként sajátíthatom el az élő hitet, ha semmi erőm hozzá. Már régóta semmi nem tud megragadni. Úgyhogy' kémem kellett az Urat, hogy bűneimet tegye nagyon súlyosakká, hogy azután a bünbocsánitot is ahhoz mérten biztosíthassa. Rendkívül keserű dolog ily vallomásokat tenni. Ide s tova öt éve felébredt lélekkel élni, szinte mindenütt igazi keresztyénként ismertetni s úgy is viselkedni — s igaz békével mégsem bimi! De tudom, hogy az Ur elhozza az órát. Lélekben növekedni, s mind gyermekibb módon hinni — ezt kell megtanulnom .. « Ez időben panaszkodik arról is, hogy a Szentlélek által való elpecsétéltetést nem bírja kellőleg. (Folytatjuk.) HÍREK. — Lelkészválasztás. A soproni egyházközség az Amerikába távozott Pöttschacher István helyébe szeptember 16-án Budacker Oszkár kőszegi segédlelkészt választotta meg. A másik jelölt Danielisz Róbert harkai lelkész volt. Budacker Oszkár fia néhai Budacker Oszkárnak, a felsőlövói főgimnázium, majd a kőszegi leány- gimnázium volt igazgatójának. Mint aktiv katonatiszt iratkozott be a soproni theológiára s 1927-ben avatta lelkésszé Kapi Béla püspök. Lelkészi állását október elején foglalja el. Isten áldása legyen működésén, a dunántúli egyház- kerületnek ebben a legnagyobb gyülekezetében.
