Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-09-23 / 36. szám
Evangélikusok lapja 282. Egyházi unió Indiában. Az Evangélikusok Lapjának olvasói előtt felmentve érzem magiamat annak az állításomnak megindokolásától, hogy a keresztyénség történelmének jelen szakában az egyházban mutatkozó unionisztikus törekvések fokozott érdeklődésre és figyelemre tarthatnak számot. Nálunk, magyarországi evangélikus-lutheránusoknál annál inkább, mert látjuk a jeleit annak a hajlandóságnak, hogy »jóbarátságból« teszünk néha olyan engedményeket, amelyeknek horderejűt n e m vetettük latra^ s am elye k töb b et kon cédáinak, mint amennyit alapos megtárgyalás és köz- ' egyházi határozat nélkül megengedhetnénk magiunknak. Kanadában már régebben megvalósult az unió a prezbiteriánus és a koingregacionalista egyházak között. Állítólag bevált. Reánk lutheránusokra azonban a kanadai unióból nem sok tanulság meríthető, mert sem a prezbiiteriánusök- nak, még kevésbbé a kongregacionalistáknak, nincs az anyaszentegiyházról olyan pregnáns és szigorúan vett tanításuk, mint nekünk. Sokkal figyelemreméltóbb az az unionisztikus törekvés, amely már a megvalósulás küszöbén áll Délindiában, ahol az anglikán egyház lép unióiba a már unionált prezbiteriánus, kongrega- cionalista és methodista egyházakkal (ezeknek az utóbbiaknak egyesüléséből áillioitt elő a Délindiai Egyesült Egyházak). Előre »hangsúlyozom, hogy az uniónak olyan formáját akarják létrehozni, mely elkerülhetővé teszi faji egyház kialakulását. Kiemelem ezt azért, merít ezt a törekvést a magam részéről is teljes mértékben helyeslem. A keresztyénség lényegéből kifolyólag eleve elutasitamdó minden olyan szándék, amely az egyházak egyesülését mellékcélokért szeretné megvalósitani. Isteni alapítójának és Fejének megtagadása nélkül a 'keresztyénség nem lehet eszköze a fajok, nyelvek és nemzetek közötti ellentétek kiélesitésének és szakadékok kimélyi- tés érnek. Az indiai unionáló egyházak között folyt tárgyalások alapján létrejött megegyezés szerint az Ószövetségi és az Újszövetségi Szentirás magában foglalja mindazt, ami az üdvösséghez szükséges és a Szentirás a hitnek zsinórmértéke és szabálya. Az Apostoli Hitvallást és a Niceai Hitvallást elfogadják. A szentségeket illetőleg a keresztséget és az Úrvacsorát Krisztus szerzési igéinek és az általa használt elemeknek használatával kell kiszolgáltatni. Egyéb: szentségek nem képezték megbeszélés tárgyát. Az egyházkormányzat tárgyában elfogadja a történelmi episzkopátust alkotmányos formájában:, mert »ez az egyházkormányzat a legalkalmasabbnak mutatkozik arra, hogy az egyház szerves egységét előmozdítsa és megőrizze«, de az episz- kopáíus behatóbb interpretációjába nem bocsátkozik. Ez a félénk tartózkodás az egyezménynek gyenge pontja, mert az: episzkopátus lényegiének a nyílt és szabatos meghatározása szükséges lett volna. Úgy érzem, hogy itt az engedményt nem az anglikánok tették. Az »alkotmányos episzkopátus« úgy értendő, hogy a püspököket választják, s a megválás tott püspökök kötelességeiket az írott egyházalkotmany szerint végzik. Az első püspökszentelésnél mindegyik unionáló egyház megbízott képviselői által részt vesz, később a püspökök szentelik fel utódaikat, s a püspökszentelésnél legalább” három püspöknek jelen kell lenni. A szukcesszió az anglikán értelemben tehát meglesz, mert az első felszentelésnél résztvesz az anglikán püspök is. 'A jelenleg működő lelkészek az unió után az igének és a szentségeknek szolgái lesznek az unionált egyházban, de a lelkiismeretek megzavarásának elkerülése végett az episzkopális ordinációval nem rendelkező (vagyis nem anglikán) lelkészek nem helyeztetnek olyan gyülekezetekbe, amelyekben addig úgy ordinált lelkész működött és viszont; kivéve ha a gyülekezet azt egyértelmüleg helyesli. Végeredményben mindegyik lelkész püspökileg oirdinált lesz. Az unió által egyik lelkész sem vészit eddigi státusából, de nem tarthat igényt olyan jogokra, amelyeket eddig sem élvezett. Az unionált egyház iparkodni fog fenntartani a közösséget azokkal az egyházakkal, amelyekkel az unionáló egyházak eddig közösségben voltak, tehát az anglikánokkal, a prezbiteriánus világ- szövetséggel , a kongregacionalista egyházak világuniójával és az Egyetemes Methodista Konferenciával. Az egyezménytervezet foglalkozik még az urvacsoirai közösséggel, a hitvallások használatával, az urvacsoirai liturgiával, az egyházalkotmánnyal, a püspök kötelességeivel és jogaival, és a konfirmációval. Tanulságos a délindiai unió nemcsak azért, mert mutatja azokat a kérdéseket, amelyek a megbeszélések homlokterében állanak, hanem azért is, mert látható, hogy az unió az anglikán egyháznak kedvez, s ebből talán szabad arra következtetni, hogy a keresztyén egyház történelmi alakulásának uj stádiumába lépett: a protestantizmus az egyházi szervezet dolgában kon- zervativ irányba [tér s az egység egyházkoirmány- zati biztoisitékiát az episzkopátusban keresi. Kiváncsi vagyok, hogy a kopenhágai lutheránus világkonvent nem veti-e felszínre a lutheránus egyházak szervezeti egységének kérdését? S ha igen, akkor beéri-e azzal az egységgel, amit a világkonvent reprezentál, avagy egy lépéssel tovább megy abban az irányban, amely felé a belső szükségszerűség viszi. Annyit bízvást állíthatunk, hogy egyházunk számára minden más unió előtt a lutheránus unió jöhet csak számba. Diakónus.
