Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-09-23 / 36. szám

Evangélikusok lapja 282. Egyházi unió Indiában. Az Evangélikusok Lapjának olvasói előtt felmentve érzem magiamat annak az állításom­nak megindokolásától, hogy a keresztyénség tör­ténelmének jelen szakában az egyházban mutat­kozó unionisztikus törekvések fokozott érdek­lődésre és figyelemre tarthatnak számot. Nálunk, magyarországi evangélikus-lutheránusoknál an­nál inkább, mert látjuk a jeleit annak a hajlan­dóságnak, hogy »jóbarátságból« teszünk néha olyan engedményeket, amelyeknek horderejűt n e m vetettük latra^ s am elye k töb b et kon cédái­nak, mint amennyit alapos megtárgyalás és köz- ' egyházi határozat nélkül megengedhetnénk ma­giunknak. Kanadában már régebben megvalósult az unió a prezbiteriánus és a koingregacionalista egyházak között. Állítólag bevált. Reánk lutherá­nusokra azonban a kanadai unióból nem sok ta­nulság meríthető, mert sem a prezbiiteriánusök- nak, még kevésbbé a kongregacionalistáknak, nincs az anyaszentegiyházról olyan pregnáns és szigorúan vett tanításuk, mint nekünk. Sokkal figyelemreméltóbb az az unioniszti­kus törekvés, amely már a megvalósulás küszö­bén áll Délindiában, ahol az anglikán egyház lép unióiba a már unionált prezbiteriánus, kongrega- cionalista és methodista egyházakkal (ezeknek az utóbbiaknak egyesüléséből áillioitt elő a Dél­indiai Egyesült Egyházak). Előre »hangsúlyozom, hogy az uniónak olyan formáját akarják létre­hozni, mely elkerülhetővé teszi faji egyház ki­alakulását. Kiemelem ezt azért, merít ezt a törek­vést a magam részéről is teljes mértékben he­lyeslem. A keresztyénség lényegéből kifolyólag eleve elutasitamdó minden olyan szándék, amely az egyházak egyesülését mellékcélokért szeretné megvalósitani. Isteni alapítójának és Fejének megtagadása nélkül a 'keresztyénség nem lehet eszköze a fajok, nyelvek és nemzetek közötti ellentétek kiélesitésének és szakadékok kimélyi- tés érnek. Az indiai unionáló egyházak között folyt tárgyalások alapján létrejött megegyezés szerint az Ószövetségi és az Újszövetségi Szentirás ma­gában foglalja mindazt, ami az üdvösséghez szükséges és a Szentirás a hitnek zsinórmér­téke és szabálya. Az Apostoli Hitvallást és a Niceai Hitvallást elfogadják. A szentségeket ille­tőleg a keresztséget és az Úrvacsorát Krisztus szerzési igéinek és az általa használt elemeknek használatával kell kiszolgáltatni. Egyéb: szent­ségek nem képezték megbeszélés tárgyát. Az egyházkormányzat tárgyában elfogadja a törté­nelmi episzkopátust alkotmányos formájában:, mert »ez az egyházkormányzat a legalkalmasabb­nak mutatkozik arra, hogy az egyház szerves egységét előmozdítsa és megőrizze«, de az episz- kopáíus behatóbb interpretációjába nem bocsát­kozik. Ez a félénk tartózkodás az egyezmény­nek gyenge pontja, mert az: episzkopátus lé­nyegiének a nyílt és szabatos meghatározása szükséges lett volna. Úgy érzem, hogy itt az engedményt nem az anglikánok tették. Az »al­kotmányos episzkopátus« úgy értendő, hogy a püspököket választják, s a megválás tott püspö­kök kötelességeiket az írott egyházalkotmany szerint végzik. Az első püspökszentelésnél mind­egyik unionáló egyház megbízott képviselői által részt vesz, később a püspökök szentelik fel utó­daikat, s a püspökszentelésnél legalább” három püspöknek jelen kell lenni. A szukcesszió az anglikán értelemben tehát meglesz, mert az első felszentelésnél résztvesz az anglikán püspök is. 'A jelenleg működő lelkészek az unió után az igének és a szentségeknek szolgái lesznek az unionált egyházban, de a lelkiismeretek meg­zavarásának elkerülése végett az episzkopális ordinációval nem rendelkező (vagyis nem angli­kán) lelkészek nem helyeztetnek olyan gyüleke­zetekbe, amelyekben addig úgy ordinált lelkész működött és viszont; kivéve ha a gyülekezet azt egyértelmüleg helyesli. Végeredményben mind­egyik lelkész püspökileg oirdinált lesz. Az unió által egyik lelkész sem vészit eddigi státusából, de nem tarthat igényt olyan jogokra, amelyeket eddig sem élvezett. Az unionált egyház iparkodni fog fenntartani a közösséget azokkal az egyházakkal, amelyekkel az unionáló egyházak eddig közösségben voltak, tehát az anglikánokkal, a prezbiteriánus világ- szövetséggel , a kongregacionalista egyházak vi­láguniójával és az Egyetemes Methodista Kon­ferenciával. Az egyezménytervezet foglalkozik még az urvacsoirai közösséggel, a hitvallások használa­tával, az urvacsoirai liturgiával, az egyházalkot­mánnyal, a püspök kötelességeivel és jogaival, és a konfirmációval. Tanulságos a délindiai unió nemcsak azért, mert mutatja azokat a kérdéseket, amelyek a megbeszélések homlokterében állanak, hanem azért is, mert látható, hogy az unió az anglikán egyháznak kedvez, s ebből talán szabad arra következtetni, hogy a keresztyén egyház törté­nelmi alakulásának uj stádiumába lépett: a pro­testantizmus az egyházi szervezet dolgában kon- zervativ irányba [tér s az egység egyházkoirmány- zati biztoisitékiát az episzkopátusban keresi. Ki­váncsi vagyok, hogy a kopenhágai lutheránus világkonvent nem veti-e felszínre a lutheránus egyházak szervezeti egységének kérdését? S ha igen, akkor beéri-e azzal az egységgel, amit a világkonvent reprezentál, avagy egy lépéssel to­vább megy abban az irányban, amely felé a belső szükségszerűség viszi. Annyit bízvást állít­hatunk, hogy egyházunk számára minden más unió előtt a lutheránus unió jöhet csak számba. Diakónus.

Next

/
Thumbnails
Contents