Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-01-22 / 4. szám

1928 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 29. Tehát itt a gyülekezet vezeti a kántort. Pe­dig én jámbor szívvel azt hittem, eddig, hogy a kántornak kötelessége az éneket vezetni s a nyakatekert s minden jó ízléssel ellenkező cirá­dákat az egyházi énekből kiirtani, hogy még hírmondónak se maradjon belőle. Itt tehát az a helyzet, hogy a gyülekezetek elfogadták ugyan kötelezöleg a kerületi énekes- könyvet, de az egy es énekeket mégis saját gusz­tusuk szerint éneklik s kényszerítik a kántoro­kat a chorált igy kijavítani, az az tönkretenni. így van ez majdnem minden gyülekezet­ben, s igy áll elő a helyzet, hogy a hány gyü­lekezet, annyiféle ének. S cnnélofgva ha egy órányira fekvő gyülekezetbe toppanok be va­sárnap s szeretnek énekelni, nem igen tudok, mert itt a hivek ismét más melódia szerint én kelnek. íme, ezért van uj énekeskönyvre szüksé­günk, s hangsúlyozzuk, hogy midőn a liturgiái bizottság határozatát meghozta, a helyzet ma­gaslatán állott­Az uj egyetemes énekeskönyv ne is fog­laljon magában oly rettenetes sok éneket. A 600 dalnak egyhatod része is untig elegendő. Ugyan­ez áll a dallamokra nézve is. De legyen az a hatodrész valóban szép, fenséges, áhitatger- jesztó s égbeemeló melódia. Hogy honnét vegyük e melódiákat, hogy ezáltal istentiszteleteinket szebbé, vonzóbbá, épü­letesebbé, hatásosabbá, gyümölcsözőbbé te­gyük? A mely nemzet a világi dallamok tekinte­tében oly sokat, oly értékeset produkált, mint a magyar nemzet, az percig se kételkedjék azon, hogy fiaiban megvan a képesség egvhá/i dalla­mok tekintetében is hasonlók, sót tan még érté­kesebbek teremtésére is. S ha majd az uj énekeskönyv elkészül, mondja ki az egyetemes közgyűlés, hogy annak bevezetésére kötelezi az összes gyülekezeteket, s necsak kimondja, azt, de ellenőrizze is, hogy határozatának minden egyes gyülekezet eleget tett-e? S az ellenszegülőket kényszerítse enge­delmességre, hogyr vége legyen egyszer már az egyházunknak annyit ártó szabadosságnak, mely semmi tekintélyt nem ismer, senki előtt meghajolni nem akar. Majd ha azután Magyaróvártól-Brassóig, Munkácstól-Nagykanizsáig minden egyhá/ban az uj, egységes, általánosan kötelező s valóban szép, kedves, vonzó, lelkesítő, sziyet-lelket meg­ragadó énekek fognak ünnepeinken egyházaink­ban elhangzani — akkor ki fogunk gyógyulni sebeinkbe)!, s nem lesz szükség arra, hogy a r. kath. egyházat utánozzuk, s tucatszámra ala­pítsuk az egyházvédelmi mindenféle egyleteket. Szép, magasztos, szivet-lelket megragadó s égbeemelö egyforma ének minden egyházban, s a Jézus tiszta evangéliumának lelkes hirde­tése más egyébre nincs szükségünk, ezzel meggy<">zzük a világot. Hütter Lajos nv. lelkész Templtmlátogaiás, házi istentisztelet és egyéb Luther népe hajdan nagyon szerette az istenházát. Nemcsak ma már példátlan áldoza­tokat hoztak a hivek, hogy templomuk legyen, hanem buzgó hallgatói is voltak az igének. Pe­dig sokszor igen messziről jöttek hallgatni az örök élet beszédét. Még 20 -30 évvel ezelőtt is nagyobb buz- góságra emlékezhetünk vissza. Hogy tömve vol­tak a templomok, nemes k a főistentisztélétek, hanem a reggeli könyörgések alkalmával is! Es eljött paraszt és földesur, mesterember és hiva­talnok egyaránt az istenházába. Manapság egyes tiszteletreméltó kivételek­től eltekintve egyre gyérül templomainkban az Ige hallgatóinak a s/ama. Az intelligencia sok helyen teljesen távoltartja magát a templom­tól. Még szószékről is hallottam mentegetni az inteiligenc’ának ezt a távolmaradását. Sót tudok többpapos gyülekezeteket, ahol egyik pap a vi­lágért se hallgatná meg paptársa igehirdetését, családjaik meg éppen feléje se néznek a tem­plomnak. Ez már azután végtelenül szomorú állapot. Ki becsülje meg a mi igehirdetésünket, ha ma­gunk nem becsüljük meg? Várhatjuk e híveink­től, hogy az Igének követői is legyenek, ha mi magunk nem vagyunk azok? Az Ige szolgái tekintsenek tehát körül és vizsgálják meg, mi az oka a templomi buzgó- ság lanyhulásának. És keressék az okokat elő­ször saját magukban: Él-e bennem az evangé­liumi igaz hit? Buzgó harcosa vagyok-e a krisz­tusi igazságoknak? Szerető és megértő gondo­zója vagyok-e gyülekezetemnek? A vidéknek általában rossz véleménye van a fővárosi életről. Ezt a rossz véleményű a/ evangélikus hivek templomlátogatására nem sza­bad kiterjeszteniük. A fővárosi evangélikusokat egyéb tekintetben sem érheti semminemű gáncs. A főváros különböző helyein tartott istent szté­létek pedig mindenütt nagy látogaiottságnak ör­vendenek. Az intelligencia teljes számban ott van minden istentiszteleten, a lelkészek is szí­vesen hallgatják meg egymást, sőt a bányai kerület püspöke még a leg.iatalabb káplánjának a prédikációjára is eljön! a Szép volt, mikor esténként minden házból kihallatszott az ének az utcára. Ének után imád­ság, amelynek a végén a gyermekek kérték a jó Istent, hogy adjon'jóéjszakát szüleiknek, test­véreiknek, rokonaiknak, az alsó és felső szom­szédoknak, a tisztelendő urnák és minden jó embernek. Ma házi istentisztelet helyett sok helyen politizálnak vagy pletykálnak. A fiatalok meg De tatán ne is beszéljünk a fiatalokról. Ha betekintünk a papi családok magán­életébe — tisztelet a kivételeknek — nem is várhatunk más eredményt. Sok pap még az asz-

Next

/
Thumbnails
Contents