Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-09-16 / 35. szám
35 szám. Szerkesztősen : LÉS tk Y (Moson m.) lladAhivatal: GYŐR. ev. komrenl-épület. liadia: fl LUTHER-SZÖVETSEG. alapította : QR. RflFFIT SlMDOR püsprtk. Si«rk«nt<i»tl '«lakót Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Előfizetési ár: Eoész évre 6 P. 40IIIU félévre 3 f. 20 IHU negyedévre t P. 60 OIL Egy szám 16 Ilii Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290. NEMETH KAROLT «spires. Hirdetési árak megegyezés szerint. Teherhordozás. »Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét«. »Kiki a maga terhét hordozza«. Gál. 6, 2. 5. Sundar Singh egyszer nagy hóviharban járt a tibeti hegyek közt. Egy idegen ember, tibeti, csatlakozott hozzá. A vihar közelebb hozta őket egymáshoz, mert a közös veszedelem vagy társakká tesz, vagy ellenségekké, aszerint, hogy milyen természetű a veszedelem s hogyan menekülünk belőle könnyebben, közösen-e vagy egyedül. A hideg olyan dermesztő volt, hogy Sundar már kezdett kételkedni abban, hogy elérhetik utazásuk célját. Ekkor, tiz méterrel mélyebben az útnál, egy embert látott feküdni a havon. Ez az ember eszméletlenül csúszott odale. »Segíts bevinni ezt az embert a faluba.« Szólt a társához Sundar Csak nem bolondultál meg! Hiszen magunkat is alig tudjuk vonszolni!« válaszolta a tibeti és tovább ment. Sundar lemászott a lejtőn, nagy életveszedelemben és roppant erőfeszítéssel vállára emelte az eszméletlen utast, felkapaszkodott az útra és nekiindult. Valamivel odább utolérte előbbi társát. Ott ült az útfélen, megfagyva. Sundarnak semmi baja sem lett. A mentes nehéz fizikai munkája és a cipelt testnek dörzsölése melegen tartotta. , Apránként magához tért az az ember, akit megmentett. Hálatelt szívvel értek he a faluba. Az az ember, aki nem akarta hordozni a másiknak a terhét, megfagyott. Az pedig, aki hordozta úgy a másiknak, mint a saját magának a terhét, megmentette a maga életét és a másikét is. Egyházunk viszonya az államhoz. Geduly Henrik püspök közgyűlési jelentéséből. Az államnak az egyházhoz való viszonyát elfogadhatónak tartom ugyan, de eszményinek épen nem jellemezhetem. A kormányhatóságok részéről ugyan nincsen okom kétségbevonnom a jóindulatot, de nem tapasztalom a támogatásnak azt a mértékét, arányosságát, amely megnyilvánul más egyházak törekvéseivel szemben, s nem főként azt a közvetlen készséget, amely a békeidőben jellemezte jogos törekvéseinknek az állami hatóságok részéről való támogatását. Lép- ten-nyomon akadályokra bukkanunk. Fejlesztésről, ‘békebeli jogszerű vívmányaink épségben tartásáról vagy aránylagosan való fejlesztéséről alig lehet szó. Egv uj kongruás Icikészi ál ás megszervezése sokkal több akadályba ütközik, mint azelőtt. Az élet haladó követelményei szerint a scgédlelkészi állomások szaporítására még csak gcndolni is alig lehet. Más egyházaknál gombamódra épülnek a col egiumok, fényes gymnasiu- mok, tanító- és tanitónóképzók, internátusok, zárdák, egyesületi és socialis intézmények, — de hogy mi egv theologiai otthont megépítsünk, lelkészképző szemináriumot létesítsünk: ahhoz vagy egyáltalán nem lehetséges megfelelő állami segítséget kapnunk, vagy ha igen, csak évek hosszú során kifejtett szívós küzdelem vagy személyes grata personaság árán tudunk valameny- nyire keservesen célt érni s akkor is... »a globális államsegély terhére«, ami annyit jelent, hogy akkor viszonylagosan más jogos célok, sőt esetleg égető egyházi szükségletek kielégítésével kell várnunk. Igazán kedvet kapna az ember egyrészről alapos számszerű kutatás tárgyává tenni mindazon jövedelmi források szolgáltatásának terjedelmét, amelyet a nagy főpap birtokok, különböző szerzetesrendek és zárdák ingatlanai, a községi és patronátusi segélyek, a vallás- (és tanulmányi alap földjei és a székesegyházi pénztárak — s nem kevéssé a nem globalis szigorítással adott államsegélyek révén állanak rendelkezésre egyfelől, — s azt a küzdelmes sorsot, amely intézmények és alkalmazottak ellátása tekintetében a mi részünkön mutatkozik másfelől; másrészről pedig ugyancsak alapas kutatás tárgyává tenni az intézményekben és alkalmazottakban való továbbfejlődés méreteit és arányosságait itt és ott. Hogy ezekután nekünk a lelkészi korpótlék, az elemi iskolai tandijkár- pótló államsegély, az egyházi adócsökkentési segély távolról sem békebeli arányokban áll a rendelkezésünkre, hogy segédlelkészeink számát szaporítanunk nem lehet, hogy uj rendes lelkészi állásokat felállítanunk alig lehet, hogy tanítóink létszámát, uj iskoláink számát emelnünk egyike a legnagyobb nehézségeknek, hogy az egyház- kerületnek mostohán Ja lélckszámarány egyoldalú rideg szemelőtt tartásával) adott közigaz
