Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-01-22 / 4. szám
■MMQHHpVJIPli 1928. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 27. zösséget. ezt a krisztusi szeretetet nem lazítja és nem hüti le a távolság sein. A gyülekezete után való vágyakozás az apostolban ugyanaz az érzés, amely e!töltötte Krisztus Urunkat, a mikor azt kérte Istentől, hogy ahol ő van, ott vele legyenek az övéi is; és amit Krisztus mint a saját leikének vágyakozását fejezett ki: Valahol ketten vagy hárman egybegvii'nek az. én nevemben, ott vagyok közöttük. A lelkek közössége a külső közösségben is megvalósulást keres; ezt találja meg a gyülekezetnek az anya- szentegyházuak közösségében, amely tért és időt áthidal s az evangé ioinban való részesedést térbe és időbe vetítve az ember.ség történelmét alakitó tényezővé teszi. (Folytatjuk.) Jegyzetek. A mexikói katholikus üldözésekről írva Picard belga jezsuita páter a L’Illustration január 7-iki számában igv fejezi ki magát: »A katolikusoknak a mexikói kormánnyal szemben kifejtett ellenállása ugyanazokra az okokra vezethető vissza, amelyek oly sok martirt termeltek a keresztyénség első századaiban, az angol államban Vili Henrik és Erzsébet idejében, Németországban a kultúrharc idején. Az ok az, hogy az áliam nem ismeri el az egyházat, s azzal az igénnyel lép fel, hogy olyan létfeltételeket állapíthat meg az egyház számára, amelyek ellenkeznek az egyház isteni alkotmányával*. Az ok elismerésre méltó ügyesség-go! van megfor- mulázva. S ha közelebbről nézzük, akkor úgy találjuk, hogy az egyház isteni alkotmánya« Mexikóban azt jelentette, hogy papok, főpapok, szerzetesek sorában rendkívül sok volt a nemmexikói, s ezek az idegenek magas közjogi állásokat élvezvén, a mexikói á’lamiigyeket a pápa szájaize szerint kívánták intézni. A mexikói kormány pedig ezeket az állapotokat megunta és tisztán akar látni abban a tekintetben, hogy a pápa-e az ur Mexikóban, vagy az állam. Ha a mexikói áldozatok, akikről a jezsuita beszél, mártírok, nem a keresztyén vallásnak, hanem a pápai politikának mártírjai és ez mégis csak jelent egv kis különbséget. Mert a mexikói küzdelmekben igy mindkét félen vannak mártírok. Azt gondolom Picard jezsuita sem tagadná le, hogy amennyiben »az egyház isteni alkotmánya < teljes mivoltában kivirágozhat valamely államban, ez azt jelenti, hogy annak az államnak szuverénje a római pápa. Megjegyzem még, hogy a keresztyénség első századaiban szó sem volt arról az »isteni egyházalkotmányról«, amely ellen a mexikói köztatársaság felvette a harcot. Anglia és Németország példája már ía’álóbb. • Murphy páter Angliában, a limericki Szent József templomban, a következőket prédikálta: >Nem katholikusok igen nehezen, sőt talán egyáltalán nem érthetik meg a papság méltóságát. A papság a legfenség.sebb tisztség a földön. A papságban Isten a halandó embert az ö Istenségének magaslatára emelte. Isten a papnak isteni hatalmat adott arra, hogy Istennek Fiát megint testbe öltöztesse (reinkarnálja). Isten a papnak Isteni hatalma* adót: arra, hogv a bűn alól felmentsen (abszolváljon) és a keresztrefe- szités kegyeimért kiossza. A papságban Isten a halandó embert királyok és császárok fölé — angyalok és arkangyalok fölé emelte; Isten bevitte a papot a Szentek Szintjébe* es részesévé tette az ö Istenségének« Hát ez már csakugyan valami. Mi nem-katho’ikusok arra a kérdésre, hogv ki az. aki királyok és császárok, angyalok és arkangyalok felett áll, aki az Istenségnek részese, csakugyan nem talá'tuk vo na meg azt a feleletet, hogv a pap. És mindez logikus konzekvenciája a miseáldozatról szóló tannak, amelyről éppen ezért Luther a Smalkaldi Cikkekben (II. Rész, II. Cikk) igv ir: »Én Istennek segítség vd inkább elszenvedném az;, hogv testemet clliamvass/ák és megégessenek, mintsem- hogy a miséző hasat, legyen az jó, vagy gonosz, az én Urammal és Megváltómmal, a Krisztus Jézussal egyenlővé tenni vagv föléje helyezni engedjem. Igy azután örökre szétválnak utaink és kölcsönösen ellenségei vagyunk egymásnak. Mert igen jól tudják, hogy a misével egy ütt elbukna a pápaság Mielőtt ebb ebelenyugodnának, valamennyiünket L mészárolnak, ha tehetik . • A kultuszminiszter körlevelet adott ki az ország valamennyi oktatójához. Körlevelében a vallásról a kővetkezőket írja: "Az erkölcsi és állampolgári nevelés akkor áll szilárd alapon, ha mély vallásos érzés hatja át. A kultúra emberi értékei egv abszolút értékbe, az Istenbe vetett hit nélkül a lélekben gyökértelenek, mert nincsen végső, megnyugtató szentesítésük. A nemzetnek lezajlott rettenetes lelki válsága mutatta meg legjobban, mennyi vigasztalás, tűrés és reménykedés forrása a vallásos hit. Amint a nemzet hasonló megpróbáltatása idején, a törökvész korában, a nemzeti gondolat és a vallásos hit a legszorosabb in összeíorrott egymással s a nagy Zrínyi tanúsága szerint az isteni igazságosságba vetett hit volt a magyar nép legfőbb vigasza: nemzeti létünk ma; szomorú korszakában is a magunk minden megfeszítésre kész erején kívül az Istenbe vetett remény táplálja az integer magyar nemzet halhatatlanságába vetett hitünket«. — Bölcs, szép és igaz szavak! Vajha a kultuszkorinánv módját tudná ejtem annak, hogy Magyarországon ne éppen vallásos érzésében, hitében, meggyőződésében keserítenék meg az embert azok, akik túlteszik magukat a magyar törvényeken a pápai törvények kedvéért. Szép mondatok ezek, de hiába, mégis csak van kultuszminisztere ennek az országnak, aki a törvényhozásban szuperin
