Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-08-05 / 32. szám
XIV. évfolyam. 1926. augusztus 5. 32. szám. SzerkesztfisiB : L £ B t N Y (Moson ».) Kiadóhivatal: GYÚR. av. konvant-éoiilai. Kiadja:! LÜTHER-SZÖVÉTSÉG. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290. Alapította: DR. RifFIY SlRDOR püspök. Si«rk«uMiár( Ultlii NÉMETH KÁROLY espire». Megjelenik hetenként eovszer. vasárnap. Eltüzelést ir: Egész évre 6 P. 40 till., félévre 3 P 20 ML negyedévre 1 P. 60 fill.. Egy szám 16 fill Hirdetési árak meoeavezés szerint. Kísértések. „Csak emberi kisértés esett rajtatok.“ I. Kor. 10, 13. Az apostol szavait kétféleképpen lehet érteni. Vagy olyan kísértésekről beszél, amelyek minden emberen megesnek. Vagy pedig olyan kísértésekről, amelyek emberektől erednek. Akárhogyan értelmezzük is, kétségtelen, hogy az apostol a kísértéseket osztályozza. Vannak könv- nyebb természetű és vannak nehezebben leküzdhető kisértések. Erre utal a »csak« szócska. Azután vannak emberi és nem emberi, vagy általános és különös kisértések. • Mi akisértés? Csalogatás vagy ösztönzés olyasmire, ami tilos. A kisértések alól tehát legkönnyebb kibújni úgy, hogy nem ismerünk el semmiféle tilalmat Kín ül és fe’ül helyeztük magunkat a jó és a rossz birodalmán, és ezen az alapon csinálunk magunknak egy »uri morált.« S azt mondjuk, hogy ez az erősek morálja. Lopunk, csalunk, paráználkodunk, hazudunk, gö- gösködünk: mégsem buktunk el erkölcsileg, mert csak alaptéma észetünk törvényét követtük, mindaz, amit tettünk természetes. Életünk nem morális, nem immorális, egyszerűen amorális. Az erkölcshöz semmi köze. Tévedés azt mondani, hogy az ilyen felfogás lázadás az erkölcs ellen. Szó sincs róla. A lázadáshoz bátorság kell. A Herrenmoral prófétáiban és követőiben a szembeszökő jellemsajátság a gyávaság. Gyávaság, amely túlfűtött önérzettel párosult, s hogy önérzete meg ne szégyenüljön, önmagát csalja meg. Aki el akarja magával hitetni, hogy gazdag, csak olyan emberekkel vegye körül magát, akik nála szegényebbek. Aki tudós színében szeretne feltűnni, járjon a bárdolatlanok közé. Aki kiváltképpen meg akarja mutatni eszének józanságát, menjen a bolondok házába. Aki erejével kíván hencegni, verekedjék gyermekekkel. Az ilyen gazdagnak gazdagságához, az ilyen tudósnak tudásához, az ilyen józaneszünek józanságához, az ilyen erősnek erejéhez hasonló annak az erkölcsi bátorsága és épsége, aki azzal akarja magát tultenni és mentesíteni az erőpróbáktól, hogy nem ismer el semmiféle erkölcsitörvényt és tekintélyt. Vannak ilyenek sokan, és azért a mi korunknak is mint minden más történelmi korszaknak erkölcsileg fő jellemzője a gyávaság, amelynek számos példáját láthatjuk naponta úgy a magunk, mint embertársaink életében. Ritkán csalódik az, aki az emberekkel szemben való viselkedését az emberek hiúságára és gyávaságára alapozza. Még hősöket is varázsolhat elő belőlük ezen az alapon. Elismeri, hogy vannak kisértések, és hogy vannak erkölcsi elbukások, már magában véve alázatosság és bátorság, és hálát kell érte, mint kegyelmi ajándékért, adni az Istennek. Ebből az alázatosságból és bátorságból, mint jó talajból, nő ki a megtérés, a bünbánat és törödelem, a megjobbulás erős feltétele és a biinbocsánat óhajtása. A kisértések között vannak általános emberiek, amelyekből mindegyikünknek kijut. Ezek, ahogyan a magyar szó kifejezi, végig kisérnek bennünket egész életünkben. Azért nevezzük az embert gyarló lénynek, mert ezeknek állandóan ki van téve, s mert állandóan kisértést jelentenek számára, vagyis önmagában talál valamit, ami a kisértéseknek engedni szeretne. Vannak azonban olyan kisértések is, amelyek nem mindenkin esnek. Például Jézus meg- kisértése ilyen volt. Hozzá tehetjük, hogy minél érzékenyebb valakinek a lelkiismerete, annál több kisértést lát meg, aminek következménye, hogy könnyen aggódóvá, bizonytalankodóvá, határozatlanná válik. Ez az aggódás indított és indit sok embert arra, hogy meneküljön a világból, amely számára tele van kísértésekkel, kolostorok falai mögé, a puszták magányába. A legősibb keresztyénség ezt a világból kifutó aggságoskodást nem ismerte. A ki