Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-07-29 / 31. szám

242. Evangélikusok lapja 1928. hangban a Lélek bizonyságtevésével, éppenugy nyugtalanít bennünket az is, ha a mi lelkünk bi­zonyságtevése nincs összhangban az anyaszent- egyház bizonyságtevésével. Az embernek nem jó egyedül lenni, a hitbeli meggyőződés terén sem. Ez adja egyfelől az ösztönzést a misszioná- lásra és az emberek térítésére is. Nem egyedül a felismert igazság propagálásának vágya, ha­nem az is, hogy szeretjük hallani, amikor a mi lelkűnkkel együtt sok-sok más lélek is vallja ugyanazt a hitet. Nem pusztára az a törekvés, hogy mások is megismerjék az igazságot és el­jussanak az üdvösségre, hogy a mások hite ál­tal és hitüknek megvallása által a mi hitünk uj meg uj erőt kapjon. Hiszen még a szekták is, amelyek a teljes szubjektivizmus elvi alapján ál­lanak, milyen hévvel alapítanak egyesületeket, közösségeket! Az egyház bizonyságtétele tehát nem mel­lőzhető el, amikor azokról a tényezőkről szólunk, amelyek bennünket az üdvösségről bizonyossá tesznek. És az egyháznak a tekintélye nem te­kinthető pusztán külső tekintélynek, mert az egyház is a Szentlélek munkája, abban a Szent­lélek működik. Természetes azonban, hogy az egyház tekintélye nem csalatkozhatatlan abban az értelemben, hogy bizonyságtétele előtt feltét­lenül meg kellene hajolnom. Ha a Szentlélek bi­zonyságtételéhez is szükséges az én lelkem bi­zonyságtétele, hogy abból számomra üdvbizo­nyosság (fakadjon, annál inkább áll ez az egyház bizonyságtételére. Az egyház a léleknek kalauza, de nem hajcsárja. A lélek a mi lelkűnkkel együtt arról tesz bizonyságot, hogy Istennek gyermekei vagyunk. Ebben a tanításban egyszerűen, de egyetemes érvénnyel ki van fejezve a keresztyén vallás lé­nyege. Mert a keresztyénségnek lényegle arra a kérdésre ad feletet, hogy mit akar velünk, mit vár tőlünk, mire rendelt bennünket az Isten. S a felelet úgy hangzik, hogy az Isten azt akarja, hogy mi Neki, a szerető Atyának szerető gyer­mekei legyünk. Ezt az ő akaratát, ezt a mi ren­deltetésünket jelentette ki testben a legtökéle­tesebb kinyilatkoztatásban, a Jézus Krisztusban. A Krisztus Lelke a Fiuságnak Lelke. Amint meg­győződtünk arról, hogy mi Isten gyermekeivé vagyunk rendelve, megújul bennünk és körülöt­tünk minden, mert megragadott bennünket egy kéz, amely minden harcon és veszedelmen ke­resztül elvezet az örökkévalóságba, amelyben megdicsőülünk. A jeruzsálemi kiiimissziói világkonferencia. (Dr. Ihmels lipcsei misszió-igazgatónak az Allgemeine Evangelisch-Lutherische Kirchenzeitunghan megjelent cikksorozata nyomán.) Az 1910-ben tartott edinburghi konferencia által ébresztett reményeket a világháború lerom­bolta. ,De hamarosan megint előtérbe nyomult a közös munkálkodás szükségességének tudata, különösen az angol és amerikai keresztyén kö­rökben. Úgyhogy már 1921-ben megalakult egy 70 tagból álló nemzetközi missziói tanács a New- York melletti Lake Mohónkban tartott konferen­cián. 1928-ban pedig megvalósult a jeruzsálemi missziói konferencia. Ennek a konferenciának megkülönböztetett jelleget adott az a körülmény, hogy a tagoknak majdnem fele az ázsiai és af­rikai fiatal egyházak delegátusaiból telt ki. A konferencia tagjai négy csoportra oszthatók: a misszionáló egyházak küldöttei, a benszülött egyházak küldöttei, a szakértők "és az ifjúsági egyesületek képviselői. A konferenciának 240 tagja volt; a választott delegátusokon és a meg­hívott szakértőkön kívül más senki sem vehetett részt a gyűléseken. A konferencia minden gyű­lésén a keresztyén ifjúsági egyletek világiszövet­ségének vezére, Mott János elnökölt, aki 1910- ben az edinburghi konferencia tanácskozásait is vezette. A konferencia két hétig tartott: március 24-én kezdődött és Husvét vasárnapján, április 8-án rekesztetett be. Színhelye az Olajfák hegyén épült Kaiserin-Augusta-Viktoria-Stiftungs, amely­nek főépületében ugyan nem lehetett minden tagot elszállásolni, de ezek számára az Olajfáié hegyén barakkokat és sátrakat állítottak fel. A munkabeosztás az volt, hogy délelőttönként kö­rülbelül három óra hosszat tartottak a főgyű­lések, délutánonként körülbelül két órás gyű­léseken tárgyaltak a szakosztályok, este pedig megint az egész konferencia összeült.’A nagyobb előadásokat este tartották; a többi összejövete­leken nem voltak hosszabb referátumok, egy- egy szónoknak 5—8 perc állott rendelkezésére. Ennek a beosztásnak meg volt az az előnye,, hogy többen juthattak szóhoz, s minthogy úgyis: mindenki ismerte a tárgyat, a rövid hozzászólást is mindenki megértette. A konferencia tagjai az­zal a meggyőződéssel távoztak, hogy egymásra vagyunk utalva. Nagyértékü tájékozódást nyúj­tott a konferencia a missziói munkamezők hely­zetéről. India művelt köreiben igen erős a na­cionalista érzés. A kínai delegátusok csodálatos optimizmussal tekintenek a jövőbe. Nagy hatást gyakorolt Linton püspöknek a perzsiai helyzet­ről adott jelentése, ahol a legnagyobb nehézsé­gek közepette autonóm evangélikus egyház ke­letkezett. Az első két nap a konferencia azzal foglal­kozott, hogy mi az az üzenet, amelyet a misszió a világnak hirdet. Ez a téma annyira kényes volt, hogy a jeruzsálemi konferenciát megelőzőleg a

Next

/
Thumbnails
Contents