Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-07-29 / 31. szám
242. Evangélikusok lapja 1928. hangban a Lélek bizonyságtevésével, éppenugy nyugtalanít bennünket az is, ha a mi lelkünk bizonyságtevése nincs összhangban az anyaszent- egyház bizonyságtevésével. Az embernek nem jó egyedül lenni, a hitbeli meggyőződés terén sem. Ez adja egyfelől az ösztönzést a misszioná- lásra és az emberek térítésére is. Nem egyedül a felismert igazság propagálásának vágya, hanem az is, hogy szeretjük hallani, amikor a mi lelkűnkkel együtt sok-sok más lélek is vallja ugyanazt a hitet. Nem pusztára az a törekvés, hogy mások is megismerjék az igazságot és eljussanak az üdvösségre, hogy a mások hite által és hitüknek megvallása által a mi hitünk uj meg uj erőt kapjon. Hiszen még a szekták is, amelyek a teljes szubjektivizmus elvi alapján állanak, milyen hévvel alapítanak egyesületeket, közösségeket! Az egyház bizonyságtétele tehát nem mellőzhető el, amikor azokról a tényezőkről szólunk, amelyek bennünket az üdvösségről bizonyossá tesznek. És az egyháznak a tekintélye nem tekinthető pusztán külső tekintélynek, mert az egyház is a Szentlélek munkája, abban a Szentlélek működik. Természetes azonban, hogy az egyház tekintélye nem csalatkozhatatlan abban az értelemben, hogy bizonyságtétele előtt feltétlenül meg kellene hajolnom. Ha a Szentlélek bizonyságtételéhez is szükséges az én lelkem bizonyságtétele, hogy abból számomra üdvbizonyosság (fakadjon, annál inkább áll ez az egyház bizonyságtételére. Az egyház a léleknek kalauza, de nem hajcsárja. A lélek a mi lelkűnkkel együtt arról tesz bizonyságot, hogy Istennek gyermekei vagyunk. Ebben a tanításban egyszerűen, de egyetemes érvénnyel ki van fejezve a keresztyén vallás lényege. Mert a keresztyénségnek lényegle arra a kérdésre ad feletet, hogy mit akar velünk, mit vár tőlünk, mire rendelt bennünket az Isten. S a felelet úgy hangzik, hogy az Isten azt akarja, hogy mi Neki, a szerető Atyának szerető gyermekei legyünk. Ezt az ő akaratát, ezt a mi rendeltetésünket jelentette ki testben a legtökéletesebb kinyilatkoztatásban, a Jézus Krisztusban. A Krisztus Lelke a Fiuságnak Lelke. Amint meggyőződtünk arról, hogy mi Isten gyermekeivé vagyunk rendelve, megújul bennünk és körülöttünk minden, mert megragadott bennünket egy kéz, amely minden harcon és veszedelmen keresztül elvezet az örökkévalóságba, amelyben megdicsőülünk. A jeruzsálemi kiiimissziói világkonferencia. (Dr. Ihmels lipcsei misszió-igazgatónak az Allgemeine Evangelisch-Lutherische Kirchenzeitunghan megjelent cikksorozata nyomán.) Az 1910-ben tartott edinburghi konferencia által ébresztett reményeket a világháború lerombolta. ,De hamarosan megint előtérbe nyomult a közös munkálkodás szükségességének tudata, különösen az angol és amerikai keresztyén körökben. Úgyhogy már 1921-ben megalakult egy 70 tagból álló nemzetközi missziói tanács a New- York melletti Lake Mohónkban tartott konferencián. 1928-ban pedig megvalósult a jeruzsálemi missziói konferencia. Ennek a konferenciának megkülönböztetett jelleget adott az a körülmény, hogy a tagoknak majdnem fele az ázsiai és afrikai fiatal egyházak delegátusaiból telt ki. A konferencia tagjai négy csoportra oszthatók: a misszionáló egyházak küldöttei, a benszülött egyházak küldöttei, a szakértők "és az ifjúsági egyesületek képviselői. A konferenciának 240 tagja volt; a választott delegátusokon és a meghívott szakértőkön kívül más senki sem vehetett részt a gyűléseken. A konferencia minden gyűlésén a keresztyén ifjúsági egyletek világiszövetségének vezére, Mott János elnökölt, aki 1910- ben az edinburghi konferencia tanácskozásait is vezette. A konferencia két hétig tartott: március 24-én kezdődött és Husvét vasárnapján, április 8-án rekesztetett be. Színhelye az Olajfák hegyén épült Kaiserin-Augusta-Viktoria-Stiftungs, amelynek főépületében ugyan nem lehetett minden tagot elszállásolni, de ezek számára az Olajfáié hegyén barakkokat és sátrakat állítottak fel. A munkabeosztás az volt, hogy délelőttönként körülbelül három óra hosszat tartottak a főgyűlések, délutánonként körülbelül két órás gyűléseken tárgyaltak a szakosztályok, este pedig megint az egész konferencia összeült.’A nagyobb előadásokat este tartották; a többi összejöveteleken nem voltak hosszabb referátumok, egy- egy szónoknak 5—8 perc állott rendelkezésére. Ennek a beosztásnak meg volt az az előnye,, hogy többen juthattak szóhoz, s minthogy úgyis: mindenki ismerte a tárgyat, a rövid hozzászólást is mindenki megértette. A konferencia tagjai azzal a meggyőződéssel távoztak, hogy egymásra vagyunk utalva. Nagyértékü tájékozódást nyújtott a konferencia a missziói munkamezők helyzetéről. India művelt köreiben igen erős a nacionalista érzés. A kínai delegátusok csodálatos optimizmussal tekintenek a jövőbe. Nagy hatást gyakorolt Linton püspöknek a perzsiai helyzetről adott jelentése, ahol a legnagyobb nehézségek közepette autonóm evangélikus egyház keletkezett. Az első két nap a konferencia azzal foglalkozott, hogy mi az az üzenet, amelyet a misszió a világnak hirdet. Ez a téma annyira kényes volt, hogy a jeruzsálemi konferenciát megelőzőleg a
