Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-07-29 / 31. szám
1928. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 243 kontinentális delegátusok Kairóban kétnapos megbeszélést tartottak, amelyen részt vett dr. Mottés a nemzetközi missziói tanács tiitkárai is. A nehézségeket megérteik, ha tudjuk, hogy a keresztyénséget éppen a missziói mezőkön, különösen a magas kulturális fokon álló népeknél, miként Kínában, Indiában, Japánban erősen fenyegeti a szinkretizmus veszedelme, mert ezek a népek erős nacionalista öntudatuk folyományaként a saját vallásuk Írott okmányait szeretnék legalább is az Ötestámentommal egyenlő rangra emelni a keresztyénség szentiratai között, sót Indiában vannak olyanok, akik az Uitestámento- mot az Ötestámentom félretételével egyenesen az indiai vallás fejlődési vonalába állítanák be. Ennek a szinkretisztikus irányzatnak kedvez az a theológia a keresztyénség körében, amely az összehasonlító vallástúdomány alapján a keresz- tyénségnek nem abszolút, hanem csak relativ értéket tulajdonit, s gyakorlatilag ebből azt a konzekvenciát vonja le, hogy nemcsak a keresztyénség adhat valamit a többi vallásoknak, hanem a keresztyénség is kaphat a többi vallásoktól szellemi értékeket. Megnyugtató, hogy a konferencia tagjainak túlnyomó része az alapvető kérdésekben egyértelemben volt, a konferencia a szinkretizmus veszélyét elkerülte, s bizonyságot tett a bibliai evangéliom páratlanságáról és egyedülálló jelentőségéről. Különösen a fiatal egyházak szempontjából van nagy jelentősége annak, hogy a konferencia rámutatott a keresz- tyénségnek, mint a Jézus Krisztusban lett történeti istenkijelentésének abszolút voltára, s ezzel a theológiai tannak gyakorlati fontosságára. A konferencia világosan kimondta, hogy a külmisszíónak centrális feladata az evangéliom hirdetése minden népnek. A népek megújulása csak az evangéliom életerői által lehetséges. De éppen olyan bizonyos az is, hogy ahol a ben- szülöttek életviszonyai az emberi színvonal alá sülyednek, nem lehet fogékonyságot és megértést remélni az evangéliom tanítása iránt. Azért a konferencia behatóan foglalkozott a modern civilizáció három nagy problémájával, amelyek az iparral foglalkozó népesség és a faji kérdés körében mutatkoznak. Az ipar terén például Indiában már nagy haladás az, hogy 13 éven'aluli gyermekek nem lehetnek bányamunkások, de a 13 éven felül már egész munkás számba mennek és hetenként 54 órán át kell lent a bányában a legnehezebb munkát végezniük. India bányáiban még nemrégen is 50.000 nő dolgozott. Kínában a, helyzet még rosszabb. Shanghaiban például 6 éves gyermekek napi 12 órát dolgoznak; a shanghai kulik havonta csak 15 dollárt keresnek, a létminimum pedig havi 16 dollár. A gazdasági viszonyok átalakulása maga után vonta a falusi lakosság helyzetének rosszabbodását is. Anglia egyes gyarmatokban arra csábítja a földműveseket, hogy a világpiac számára termeljenek gyapotot, kávét, kakaót. A következmény az, hogy a lakosságnak nincs élelme. Egyiptom, amely egykor a világ éléskamrája volt, ma ga- bonabevitelre szorul, mert az angol kapitalizmus gyapotot termeltet a földmiveseKkel. Afrikában némely vidéken sok földet adtak a fehér bevándorlóknak, a szűk területekre szorított négerek proletári/álódtak. A munkabérek a tűlnépes területeken nevetségesen csekélyek. Indiában a mezőgazdasági napszámos átlagos napszáma 50 fillér, pedig a fegyházakban, ahol az ellátás nem mondható fényesnek, egy ember eltartása naponta 35 fillérbe kerül, pedig a napszámosnak mégd családját is el kell tartania. A falusi lakosság problémája annál fontosabb, mert például Kináoan a lakosság 85°o-át, Indiában a lakosság 90o/o-át teszik ki.. A fajok ellentéte a jelenkor közgazdasági viszonyai következtében mindinkább kiélesednek. Szóba kerültek az indiai és a filippiszigeti benszülöttek sérelmei. Északame- rika déli államaiban a négerek még mindig nem teljesjogu polgárok, pedig évszázadok óta ottlaknak.. Délafrikában a fehér lakosság egy törvényt sürget (az úgynevezett colour-bar-bill), amely szerint a négerek, mint »képzett munkásoké nem volnának alkalmazhatók. Japán sérelmezi Északamerikának bevándorlási törvényét, amely a sárga fajt kirekeszti Északamerikából. A konferencia liáiom nyilatkozatban foglalt állást az ipari, a mezőgazdasági és a faji problémák tekintetében. Az ipari problémát illetőleg elhatározta egy irodának a felállítását, amely a stockholmi konferencia szociális-ethikai intézetével karöltve fogja a kérdésnek részleteit tanulmányozni. Hangsúlyozta a konferencia, hogy a lelkészeknek és a tanítóknak ismerniök kell a falusi életet és annak érdekeit; a hittérítők nem hanyagolhatják el azt a nyomort, amely India és Kina falvaiban uralkodik; az amerikai és angol missziói társulatok eddig különösen a városi lakosságra voltak tekintettel, ami hiba volt. A faji ellentétek kérdésében a konferencia nyomatékosan felhívja a keresztyéneket, hogy már a gyer- meknevelesnél küzdjenek a faji gyűlölet és a faji elfogultság ellen; iparkodjanak a sajtó és röpiratok által is felvilágosítani a közvéleményt. .A jeruzsáleini konferenciának egv további tárgya a vallásos nevelés volt. A missziói társulatok mindenféle iskolákat állítottak fel, amelyekbe sok millió növendék jár. A konferencia kimondta, hogy a nevelés a külmissziói tevékenységnek integráns része. A nevelés célja nem csak ismereteknek közlése, hanem az egész embernek, minden tehetségének kiképzése. Ebből a célkitűzésből kiviláglik a vallásos nevelésnek elsőrendüsége. Ezt a célt nemcsak a hitoktatás hanem az egész iskolai és családi nevelés kell hogy szolgálja. Jézus nevelési módszere a legjobb, amely szerint a gyermekek képzetvilágához kell a nevelőnek alkalmazkodnia, lehetetlenség tehát az európai tankönyveket egyszerűen lefordítani és más földrészeken eredményesen használni. A modern neveléstudomány eredményeit fel kell használni a missziói iskolákban, s
