Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-07-29 / 31. szám
)aV. évfolyam. Kelenföldi evang. lelkészi hivatal Villányi-ut 1. Budapest. ál. nám. Sztrkasztlsé«: LÉ Bill (Mosaa ■.) Klaáékivatal: GTÖR. tv. kaavent-éniiAt. KUáJa: I LÖTHER SZÖTCTSlG. PtsIatakarÉkpiaztárlcsafcksziaria: 1290. Ilapltatta: OR. RlffIT SHOOK jütpik. SiwituUt^rt UUU« NÉMETH KÁROLY uptru. Mtplpltalk httcAkéit huzat, vasár nap. Előfizetési ir: Eiéu évre 0 P. 40 lill., félévre 3 P 20 HIÚ witrn I P. M HIÚ ín szia 16 Ilii li árak AHHvazis szariat. A lélek bizonyságtétele. „Ez a lélek bizonyságot tesz a mi lelkűnkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.“ Róm. 6, 16. A bizonyságot tevő Lélek a Krisztus Lelke, akiről ugyanezen fejezet 9. versében azt olvassuk, hogy akiben ez a Lélek nincs, az nem Krisztusé. Ezt a Lelket az apostol egynek tekinti Krisztussal, mert a 10. versben igy folytatja: »Ha pedig a Krisztus tibennetek van..« A bizonyságot tevő és bennünk lakozó Lélek tehát az örökkévaló Krisztus, az Ur, aki diadalmaskodott halálon, poklon. Amikor a lélek bizonyságot tesz arról, hogy Isten gyermekei vagyunk, akkor lecsillapítja a nyugtalankodó, megvigasztalja az aggódó szivet és Istenhez vezeti a tőle elidegenedett emberi akaratot. És pedig kétféleképpen. Először azáltal, hogy megmutatja Istent, úgy amint vau. Végtelen hatalmában, szeretetében és bölcseségében. Másodszor azáltal, hogy megmutatja, mik vagyunk mi: Istennek gyermekei. Az egyik ép oly fontos, mint a másik. Minél nagyobb súlyt fektetünk — teljes joggal — a # hit által való megigazulásra, annál messzebbmenő következményei vannak hitünk tárgyi tartalmának, vagyis hogy mit hiszünk Isten felöl. Mert ez fogja megszabni életünknek irányát és ^tartalmát. A hit által való megigazulás által az üd^bizQnyosságot minden külső tekintélytől függetlenítjük és teljesen a benső világunkba helyezzük át. Ez azt is jelenti, hogy a szertelenségtől és a tévelygéstől csak egy olyan igazgató, kormányzó és megvilágositó erő tarthatja vissza, amely szintén a bensőnkben van. Ennek a hitnek tehát állandóan azokon a magaslatokon kell maradnia, amelyekről látjuk az Istent, mint Atyát. Ez a Lélek tesz bizonyságot, a mi lelkűnkkel együtt. Az apostol többes számban beszél. A hivő lélek nem áll egyedül. Nem gőgös; nem gondolja, hogy a Krisztus csak őbenne él, csak őfoenne tesz bizonyságot. Mikor Isten gyermekének érzi és tudja magát a Krisztuslelke és a saját lelkének bizonyságtétele folytán, nem gondolja, hogy egyetlen gyermek. Ugyanaz a Lélek bizonyságot tesz neki egv szent kötelességről is, az anya- szentegyháznak, a szenteknek közösségéről. A- inikor az apostol egymásmellé állítja a két bízón vságtevót: a Szentleiket és a mi lelkünket, akkor egyúttal egymás mellé állítja a Szentjeiket és az anyaszentegyhá/at is, mint bi/onyságtevő- ket. Amit eszem, a szivem, az akaratom nem tud helyesnek és igaznak elfogadni, amitől a lelkiismeretem visszariad, az sohasem lehet számomra meggyőzően bizonyságtevó. Azért teszi hozzá az apostol a Szentlélek bizonyságtevéséhez az én lelkem bi/onyságtevését is. Ennek a két bizonyságtételnek a harmóniája, egybehangzása győz meg arról, hogy Isten nekem Atyám, én pedig gyermeke vagyok. Ha a kétféle bizonyságtevés között nincs megegyezés, akkor semmiféle külső tekintély nem tud bizonyossá tenni üdvösségemről. Amig a lelkii^meretem háhorog és ágaskodik, s a Lélek bizonyságtételének ellentmond, addig nyugtalankodik a szív, addig harcol az akaratom Isten akaratával. Mégis, nem mellékes az anyaszentegyháznak a bizonyságtevése sem. Van erő abban is, hogy elmondhatjuk: a mi lelkűnkkel együtt. A Szent- léleknek munkája a lelkűnkben való bizonyság- tétel mellett és azzal együtt az, hogy az egész keresztyénséget hívja, gyűjti, megvilágositja és megszenteli és az egy igaz hitben megtartja. És amikor az anyaszentegyház a maga nagy és szent közösségében együttesen tesz bizonyságot arról, hogy Istennek gyermekei vagyunk, akkor a Szentlélek belső bizonyságtételének olyan ob- jektiválása van előttünk, amely szintén a tekintély erejével hat. Az anyaszentegyház bizonyságtevésének tekintélye nem csupán pedagógiai értékű. Hozzátartozik »a mi lelkünk« bizonyságtevéséhez. Ahogyan nyugtalanít bennünket az, ha a mi lelkünk bizonyságtétele nincsen ossz-
