Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-01-22 / 4. szám
XIV. évfolyam. «HBudapest. _ 4. szám. EVANGÉLIKUSOK! APJA Szartasztóség: 11B í N T (Mossa n.) Kiadóhivatal: GTŰR. ev. fconveat-éptílet. Riadja:! LUTHER-SZOVÉTSÉG. Pestatakarékoénztári csekkszáaila: 1290. Alapitolta : ÓR. RIFFIT Sík DÓR güsptik. SzarkaiaVéiirt («Ulöa NÉMETH KÁROLY eiperen. Megjelenik hátanként egyszer. vasárnap. Elllizetési ir: Egész évre 6 P. 40 üli., félévre 3 P. 20 UH., negyedévre 1 P. 80 Ilii., Egy szám 18 (III Hirdetési árak pagegvazás szerint. A Siriából való Naámán. „Az a férfi vitéz hőé. de bél- poklos volt44 II. Kir. 5. 1-1». Naámán a siriai király hadvezére volt, akit ura igen nagyra becsült, mert ó szabadította meg Isten segítségével Siriát. A hazája körül nagy érdemeket szerzett, győzelemmel koszorú- zott, királyának elismerésével és bizalmával dicsekvő hőst sokan megirigyelhették. És ime ez a vitéz hős dicsősége tetőpontján olyan helyzetbe kerül, amellyel szemben jóformán tehetetlen. Bélpoklosságba esik. Éjjel-nappal nem tud megszabadulni attól az aggodalomtól, hogy az undok betegség összedönti égés/ életének épületét, feldúlja családi boldogságát, lemondásra kényszeríti hivataláról. Élőhalott lesz. A történet háromezer esztendős, de még sem olyan régi, hogy a mi világunktól, vagy a mai embertől távol állana. Az életnek az a problémája, amellyel Naámánnak kellett megbirkózni, ma is sok életnek problémája. >Az a férfi vitéz hős, de bélpoklos volt«. A veszedelem ezt a vitéz férfiút nem legerősebb oldalán támadta meg. Nem a hadi szerencse forgandó- sága, nem urának és királyának szeszélyes hangulatai, nem csatavesztés, vagy kegy veszté 3 okozott neki álmatlan éjszakákat. Ezeken a téreken bizonyára talpig vértben és fegyverben állott. Tudott volna magán segíteni. Az éri, amire nem gondolt: bélpoklos lesz, a betegség megmérgezi egész életét, megrágja ott is, ahol erős volt. Nem ismétlődik-e meg ugyanez a történet száz és száz változatban napról-napra? Hűséggel teljesíted'a hivatásoddal járó kötelességeket, hü hitestárs, hűséges barát, tisztességes, feddhetetlen ember vagy. Becsületedhez a gyanúnak még csak árnyéka sem tapadhat, a sikerek amelyeket elértél, megérdemelt sikerek. Egyszerre csak, magad sem tudod hogyan, honnan, mikor, támad egy kis folt, egy kis rés, mindig jobban terjed, tágul, végre egészen belep és elnyel. Olyan, mint egv gonosz álom. Öh, nem ott kezdődött, ahol legerősebb voltál. Nem a jellemedet kezdte ki. Nem a hűségedből csípett d. Ott őrködtél, vigyáztál. Ibsennek van egy drámája, a »Kísértetek», annak a sokszor'megismétlődő igazságnak az illusztrálására, amikor az apák eszik meg az egrest, és a fiáknak a foga vásik belé. Naámánra a bélpoklosság másokról ragadt. Vannak esetek, amikor másoknak bűnei okozzák az ember halálos nyavalyáját, amikor kétségbeesetten kell felismernünk, hogy milyen végzetes hatása, milyen mérges fullánkja van mások életének a mi életünkre. Egy embernek a bűne kiáradt az egész emberiségre, minden emberre: milyen szörnyű és mennyire igaz! Éppen napjainkban, a háború és a forradalmak csóvájába sodort emberiség életében hánv és hány példa van arra, hogy a mások bűne megfertőzött, derékban kettöroppantott vitéz és hős férfiakat, egyszerűen úgy, hogy rájuk ragadt a ragadós nyavalya, a morális bélpoklosság! Hősök és vitézek valóban! De a mások bűnei elrágják életgyökereiket, s elkorhadnak, kidőlnek. Amikor egy-egy élettragédia tudomásunkra jut, veszünk-e magunknak fáradságot arra, hogy megvizsgáljuk, mely kis szikrából támadt a nagy tűz? Micsoda árnyék bukkant ki a háttérből, amely végül kioltott minden fényt és kilátástalan sötétbe takarta az egész életet? Boldogtalan családi élet? Valami teljesen egyéni szenvedés, csalódás, bánat? Ezer és ezer változatban ismétlődik meg Naámán nyomorúsága: »Az a férfi vitéz hős, de bélpoklos volt«. Naámán felgyógyult. Csodálatos módon gyógyult ki bajából: hétszer megifürdött a Jordán vizében >és megújult a/ ő teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult«. Azután olvassuk, hogy megújult a lelke és a hite is, és megtisztult. Annak a folyónak a vize tisztította meg, amelynek vizével évszázadokkal később keresztelte a megtéröket és megkeresztelte Jézus Krisztust is. Elizeus próféta csodájának igaz-
